Ugrás a fő tartalomra

'56-ra emlékezve – tudósítás helyett

Szóval, innentől számítva kezdődik a blogírás:)
Gyönyörű, napsütéses idő volt tegnap Sepsiszentgyörgyön, és azért is volt különleges számomra ez a nap, mert nem dolgozni mentem az ’56-os megemlékezésekre. Úgyhogy most nem tudósítást írok. Éppen ezért elég bénán jönnek a gondolatok, mondatok. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy saját élményeimről számoljak be, miután hosszú évekig az olvasóknak, hallgatóknak írtam, személytelenül, de remélem, hitelesen.
Na, de próbálkozom a blogírással, mert nemsokára csak ez marad nekem, hogy az íráskényszeremet kiélhessem.
Tehát tegnap élveztem a jó időt, próbáltam ráhangolódni az ünnepre. Elég nehezen ment, mert Sepsiszentgyörgyön éppen az ünnepi megemlékezés idejére lett áramszünet, ezért mikrofon nélkül hangzottak el a felszólalások, szavalatok, szinte semmit nem lehetett hallani, főleg, annak, aki leghátul állt. Nem voltak sokan az ’56-os emlékparkban, többnyire a megszokott arcokat láttam, és úgy tűnt, mintha az elmúlt évekhez viszonyítva egyre kevesebben lennénk. Politikusokból volt bőven, és érzékelhető volt az is, hogy a két létező magyar érdekképviseletből az egyik túlsúlyban képviseltette magát, a másik pedig szinte egyáltalán. Ennyit a politikáról.
A polgármester beszédfoszlányaiból annyit jegyeztem meg, hogy van valami hasonló ’56 és a jelen között, hiszen zsarnokság volt akkor is, és ma, ha burkoltan is, de még mindig létezik zsarnokság, mert a székelység követeléseit ismételten eltiporják. Az ’56-os parkból átvonultunk az Erzsébet-parkbéli 56-os kopjafához. Itt a kislányom szavalt. Igen, nagyon büszke vagyok rá. Bár ideges volt, és rebesgette, hogy fél, de ez már a megszokott szöveg tőle, hiszen mindig az van, hogy kiáll az emberek elé, és megoldja a feladatot. Szóval a képeken őt láthatjátok feladatteljesítés közben.
Még 40 nap van addig, hogy szépen, népiesen kifejezve magam, a kisebbik lányommal együtt vegyük a vándorbotot, és útra keljünk választott hazánkba, Kanadába. És tegnap talán utolsó alkalom volt, hogy Erdélyben még egyszer énekelhettem a székely himnuszt, és mindeközben velem volt a nagyobbik lányom. Ritka szép alkalom.

Megjegyzések