Ugrás a fő tartalomra

Érdekességek

Közben jutnak eszembe dolgok, amelyeket szeretnék megírni, mert érdekes lehet azok számára, akik nem ismerik ezt a világot.

Riadókészültség
Eltelt a szilveszter. Attól volt szép a 2010-es év első napja, hogy együtt voltunk. Január második napján Istvánnak munkába kellett mennie. Arra ébredtem, hogy a szomszéd autójának szól a riasztója. Mikor az életmentő kávéért fölmentem a nappaliba, és kinéztem az ablakon, akkor láttam, hogy a szomszéd nézi a fehér teherszállító autót, amelyik a ház előtt parkol. Közben jött az unokaöcs is, és pánikszerűen közölte, hogy valamit tenni kell még mielőtt a szomszédok csendzavarás címén ránk nem hívják a rendőrséget. Hívtam a férjem telefonon, mondta: semmi gond, az autó motorháztetőjét kulcs nélkül is fel lehet nyitni, és az akkumulátorról szereljem le a riasztó kábeljét. Hozzáteszem: kint mínusz 37 Celsius fokos hideg volt tegnap. Kimegyek. A holland szomszéd állt a kocsi mellett, rámosolyogtam, visszamosolygott. Elnézést kértem, ő kitartóan mosolygott, ebből arra következtettem, hogy annyi angolt tudhat, mint én. Mindenesetre nem úgy nézett ki, mint aki a rendőrséget akarná hívni. A kezem ráfagyott a motorháztetőre, de a riasztót nem tudtam elhallgattatni. Közben előkerült a teherszállító kulcsa, és ahogy kinyitottam az ajtót, nagy csend lett. A férjem azt mondta, hagyjam nyitva nyugodtan a kocsi ajtaját, ha ettől nem szól a riasztó. Megnyugodtam én is, a szomszéd is, a férjem is, aztán bejöttem a házba kávézni, de amikor leültem, hát megint belevisított a szombat délelőtti csendbe a riasztó. Kimentem, egy nagy követ tettem a motorháztető alá, mert egyébként a zár mindegyre beragadt, közben a kábel leszereléséhez szerszámokat kerestem az autóban, de nem találtam, a kocsiajtót csuktam, nyitottam, aztán megint elhallgatott a sziréna. Ismét bejöttem a házba, de mindegyre felvisított az az átok riasztó. Tegnap az a szemtelen macska is mind az autó mellette járt-kelt, én pedig szaladtam ki-be. Ilyen izgalmasan telt el a szombat.

A közbiztonságról is...
Még kijövetelem első napjaiban megbetegedtem. Antibiotikumra lett volna szükségem, de Kanadában antibiotikumot nem árulnak az üzletekben. Ha akarsz, ha nem, kénytelen vagy orvoshoz fordulni, akkor is, ha nem olyan nagy a baj. Egyébként itt egy Tylenol nevű gyógyszert lehet kapni úton-útfélen, mindenhol. Ezt megfázásra, fájdalomra és az isten tudja még mire lehet beszedni, a dobozról kiderül, hogy a test melyik részére hat. Édesanyám postán küld nekem antibiotikumot, egy könyvbe tette bele, remélem, megérkezik. Különben itt a postás, akárcsak otthon, szombat-vasárnap kivételével minden nap jár. Karácsony tájékán mikulássapkában hozta a küldeményeket. Itt is vannak reklámújságok, viszont azokat összecsomagolva teszik a postaládába. Kb. 100 reklámoldal van összefogva, ha érdekel, kibontod, ha nem, akkor egyből dobhatod a szemétbe. A szemetet itt a környékünkön mindig hétfőn kell kitenni a ház elé, külön van a háztartási szemét, külön a papírhulladékok, külön a műanyagpalackok. Hétfőn jön a szemetesautó, és elviszi a ház elől a kukát, de aki nem válogatja ki rendesen a szemetet, az figyelmeztető cédulát kaphat, rosszabb esetben bírságot is.
Különben itt a szomszédok nagyon figyelnek egymásra. Ha véletlenül idegen jön a házadba, akkor másnap, harmadnap, ha találkoznak veled, megkérdezik, hogy: vendéged volt? Na, nem a pletyka kedvéért, csak úgy, odafigyelésből. Kanadában egyébként nem divat zárni a bejárati ajtót, még éjszaka sem. Ezt nehezen szoktam meg, de azt mondják, nincs amitől félni.

Építkezés
Az építkezésről is ejtsek néhány szót. A házak úgy néznek ki, mintha műanyagból készültek volna. Maltert nem használnak, hanem úgy építik fel a házat, mintha legót raknának össze. Itt nem gond, ha egy képet el kell helyezni a falon, úgy tűnik el a szög a falban, mint kés a vajban, nem kell hozzá fúrógép, mint otthon. Vannak olyan házak, amelyeknek a külseje téglaház hatását kelti, de ez általában csak utánzat, szemfényvesztés. Itt is lehet találkozni tömbháznegyedekkel, de a lakótömbök nincsenek úgy összezsúfolva, mint otthon, sokkal szellősebb az építkezés. Vannak tömbházak, amelyekben működik fitneszterem, úszómedence, meg egyéb extrák. Nem jellemzőek a kis boltok, a lakó- és tömbháznegyedektől pár száz méterre találhatóak az úgynevezett „plázák”, ahol be lehet vásárolni.
A fűtés általában árammal van megoldva. Itt például a falba van beépítve a fűtőtest, amelyből árad a meleg. Egyébként a benti hőmérsékletet Fahrenheit-ban mérik. Érdekességképpen írom le, hogy a normális emberi testhőmérséklet értéke, a 37 °C Fahrenheit-ba átszámítva: 98,6 °F. Nálunk bent a házban 70 Fahrenheit-ra van állítva a termosztát, szóval mindenki számítsa át, hogy akkor az hány Celsius-fok:) A Fahrenheit-skálát Európában hosszú ideig használták, azonban a Celsius-skála elterjedésével teljesen eltűnt. Manapság szinte csak Kanadában és az Egyesült Államokban, valamint néhány kisebb, angol nyelvű államban van még használatban.

Hidegérzet
Kanadában a kinti hőmérsékletet Fahrenheit-ban és Celsius-fokban is mérik. De ez sem úgy történik, mint Európában. Ma például mínusz 38 Celsius-fok volt. Ez a mérés magába foglalja az úgynevezett „wind chill factor”-t, azaz figyelembe veszi azt, hogy az erős széllökésekkel valójában sokkal hidegebb a hőmérséklet, mint amit a hőmérő mutat. Kanada déli részén a lakott területek időjárása hasonló az otthonihoz, csak valamelyest szélsőségesebb. Nyáron az átlagos hőmérséklet +30 °C, míg télen -15 °C körül van. Azonban két lényeges befolyásoló tényezővel kell számolni: nyáron a „humidity”-faktor, a hatalmas tavak okozta magas páratartalom miatt a +30 °C néha +40 °C-nak hat, és télen a „wind chill”-faktor miatt a valós hőmérséklet sokszor -10 Celsius fokkal hidegebbnek érződik. A „wind chill” nem hőmérséklet, csupán veszélyt leíró index, nem szabad összekeverni. Ez egy hőérzeti index, amely hideg időben azt fejezi ki, hogy a testünk igazából hány fokosnak érzékeli az adott hőmérsékletet.

Babonák
A kanadaiak egyébként nagyon babonásak. Itt például a magas tömbházakban nincsen 13. emelet. Beülsz a liftbe, és azt látod, hogy a 12-es szám után a 14-es következik. Ilyennel még az Egyesült Államokban lehet találkozni, de Európában nem. Pedig ott is vannak babonás emberek. Egyébként a babona nem az emberi butaság jele. Márai Sándor írja a Füves könyvben, hogy: „Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog – de kissé fél is.” Goethe a babonát az élet költészetének nevezte. És igaza volt, mert a babona hozzájárult a hagyományok megőrzéséhez, hiszen a régi szokásokat éppen ilyen hiedelmek és „ijedelmek” tartották életben generációkon keresztül. Nekünk például van egy fekete macskánk, Kormi névre hallgat. Köztudott, hogy szerencsétlenséget okoz, ha elsuhan előtted egy fekete macska. Édesanyám biztosan tudná a magyarázatot és a megoldást az álmok és babonák könyvéből, hogy mit kell tenni, ha Kormi elszalad előttem, ráadásul legalább 13-szor egy nap.

Európa Étterem
Írtam már a főzési bravúrjaimról, de arról még nem tettem említést, hogy voltam egy igazi magyar étteremben. István nővére, sógornőm, Marika egy torontói magyar vendéglő tulajdonosa, és még a megérkezésünk utáni első napokban felkerestük a vendéglőjét. Az Európa Étterem egy többnyire zsidók által lakott negyedben van, a képen is látszik, hogy a Kosher Pizzázó szomszédságában található. A vendéglő egyébként 60 férőhelyes, jellegzetes magyaros ételeket lehet itt enni. Az étlap borítóján a magyar címer díszeleg, az asztalok magyaros kézi hímzésű terítőkkel vannak leterítve, ott-jártunkkor a nagy képernyőjű plazmatévében a száztagú cigány zenekar húzta a talpalávalót. Lehet itt rendelni erdélyi fatányérost is, és jellegzetes magyaros ételeket, borokat stb. Itt ettem életemben másodszor somlói galuskát, pontosan olyan finom volt, mint amilyent Marosvásárhelyen Judit barátnőmmel közösen fogyasztottunk el kb. 4 évvel ezelőtt.
Egyébként sokan megrendelik az ételt a vendéglőből, és hazavitetik. Például karácsonykor töltött káposztát, húslevest, rétest kellett készíteni olyan magyaroknak, akik otthon nem főztek az ünnepekre. De számos rendezvénynek is helyet ad az étterem. A Torontó Vasas Sportklub itt tartotta évadzáró rendezvényét, január 16-án pedig pótszilvesztert rendeznek. Ez volt a reklám helye:)

Megjegyzések