Ugrás a fő tartalomra

Ismerkedés a környezettel

Kevés alvás után fáradtan ébredtem a megérkezésünk utáni nap. Hiába na, a 7 óra időeltolódást nem lehet olyan egykettőre megszokni. Míg ittuk a kávénkat, a teraszajtó előtt mókusok kergetőztek, az udvaron fenyőfa van, és hóharmatos a fű. Itt úgy járnak a mókusok a kertekben, parkokban, mint nálunk a verebek. Fölhívtam az otthoniakat, tőlük tudtam meg, hogy Julcsika is ébren van:) Ugyanis ő az emeleten alszik, és már hajnalban bekapcsolta a számítógépet beszélgetni. Ahogy édesanyám szokta mondani: leült a pletykapadra:)
Kávézás után elindultunk ismerkedni a várossal. Ahogy kiléptünk a házból Julcsika megszerezte az első barátnőt, egy jóltáplált macsekot. Egyébként az utca, amelyikben lakunk, csendes, nem forgalmas, közel vannak egymáshoz a házak, de mindeniknek megvan az intim szférája, a kis udvara, ahová a szomszéd nem lát be.
Brampton egyébként közel félmillió lakosú város. A statisztikák szerint az angol nyelvet a lakosság kb. 55 százaléka beszéli, gondolom, ennyien lehetnek őslakók, a többiek bevándorlók, 15 százalék indiai származású (punjabi), aztán következik a portugál, arab, olasz, spanyol, filippínó, hindu, kínai, lengyel, vietnami, német, perzsa, horvát, görög, és valahol a sor végén 0,18 százalékon állnak a magyarok, és 0,15 százalékon a román állampolgárok. Szóval, nagy itt a slamasztika...
Első utunk a Bramalea Centerbe vezetett, ez egy nagy bevásárlóközpont, ahol cipőmustrán voltunk. Itt minden karácsonyi díszben pompázik, a villannyal nem spórolnak, az biztos. Rengeteg a leárazott termék, karácsony tájékán sok az árkedvezmény. Nagy a kínálat, sok a vásárló, nézelődő, és sokféle embert lehet itt látni, mindenféle színűt, és öltözetűt. Kanada egy multikulturális ország, mindenféle náció megtalálható itt. Julcsika csak ámult és bámult a „csokiemberek” láttán. Lassan megszokja, hiszen itt tényleg sok furcsasággal lehet találkozni. A Torontó környéki éghajlat a csíkszeredaihoz hasonló, mégis volt, aki rövid ujjú blúzban, rövid nadrágban és papucsban járkált. Ezen kizárólag csak mi csodálkoztunk, hiszen itt természetes ez a dolog, hogy mindenki úgy jár-kel, ahogy jólesik neki. Azt hiszem, azért ilyen lezserek, mert mindenhova autóval járnak, és ha hiányzik otthon valami, akkor nem zavartatják magukat, és papucsosan kiszaladnak a szupermarketbe például petrezselyemzöldért. Az biztos, ha valaki télvíz idején papucsosan megindulna Szentgyörgyön, akkor a sürgősségre azonnal bevinnék.
Szóval sok új dologgal találkozunk. A szupermarket zöldséges standjain sem ismertem fel mindent. Na jó a murok, pityóka, és minden, amit Erdélyben is megtermelünk az felismerhető volt, de volt olyan furcsaság, amiről azt sem tudtam zöldség-e vagy gyümölcs, eszik-e vagy isszák.
Annyit volt tátva a szánk, hogy megszomjaztunk, ezért gondoltam, iszunk két pohár üdítőt, frissen facsart gyümölcslevet árultak az egyik standnál. Mi mangót kértünk, az volt az első a listán, egyszerű volt. Visszakérdezett az elárusító, hogy tapiókát kérek-e belé vagy sem? Gondoltam, kipróbálom. Mikor a kezembe nyomta a poharat valami apró zöld gömbök úszkáltak a mangólevemben, borzasztóan rossz volt, nem székely embernek való. Szóval, most már tudom mit nem szabad inni.
A cipővásárlásnál is volt egy kis gondunk, mert ugye az európai számozást itt nem ismerik, de kibarkóbáztuk, hogy a Julcsi 39-es mérete hányasnak felel meg Kanadában. Az elárusító türelmes volt, és hozta a cipőket. Igaz ugyan, hogy fizetésnél egy egész litániát elmondott, amelyet személy szerint én nem értettem meg, mert fénysebességgel hadart, de István lefordította magyarra a kedvezménylehetőségekről szóló monológot.
Cipővásárlás után kocsikáztunk egy nagyon szép vidéken. Kanadában rengeteg a zöld övezet, park, erdő, fenyőfa. Caledonban voltunk, mesés vidék. Házak elvétve vannak, szóval a szomszéd még átkiabálni sem tud, olyan gyéren vannak lakott területek. István valamikor ott lakott, megmutatta a házat nekünk. Egyébként forgalom sem volt arrafelé, és a közlekedés roppant egyszerűen van megoldva, útkereszteződésnél azé az elsőbbség, aki először ér oda:)
Este fáradtan értünk haza, és végre átaludtam az éjszakát is...

Megjegyzések