Ugrás a fő tartalomra

Konyhai bravúrjaim

Újra meg kell tanuljak főzni Kanadában. Na, nem azért, mert elfelejtettem volna, hanem, mert a megváltozott körülmények új és új helyzetek elé állítanak nap mint nap. Hiába is próbálnék, nem tudnék párhuzamot vonni az itteni élelmiszer-kínálat és az otthoni között. Mert míg Sepsiszentgyörgyön majdmindenből egyfajtát lehet kapni, addig itt, minden élelmiszerből ezerfélét lehet vásárolni. Tehát, amit otthon megszokott az ember, itt nem találja meg, és ezer féléből kell kiválassza azt, amelyik többé-kevésbé beleillik az elképzeléseibe.

Medveölő túrógombóc
A túrógombóc elkészítésénél mondott először csődöt a szakácstudományom. Először is, itt nem úgy néz ki a tehéntúró, ahogy otthon. Szemcsésebb, zsírosabb, és az ízét sem tudom mire hasonlítani. A gríz nagyon apróra őrölt, és ember legyen a talpán, aki az ezerféle gríz közül a legjobbat tudja kiválasztani. Arról nem is beszélve, hogy a kanadai mellett van kínai, vietnami, koreai és a jó isten tudja még milyen importált gríz. Miután beszereztük a túrógombóchoz valókat, nekikezdtem az elkészítéséhez, és mindennek a tetejébe még az unokahúgnak is kellett küldeni belőle, aki nagyon szereti. Szóval, a férjem rokonsága tesztelt rendesen, hogy mit tud a székely menyecske. Összegyúrtam a gombóchoz valókat, megpirítottam a prézlit, mint otthon. Menetrendszerűen készült a gombóc, de amikor beledobtam a forró vízbe, nem megfőtt, hanem szétfőtt az egész. Édesanyám szokta mondani, hogy egy kudarc után nem megyünk pszichológushoz, úgyhogy egy kis kesergés, pityergés után kezdtem az egészet elölről. A férjem is vigasztalt, és támogatott nagy bánatomban, mert még mielőtt valaki észrevette volna, hamar kidobta a szétfőtt masszát, és tiszta lappal kezdve, újragyúrtam az egészet, jó sok grízet, lisztet, és sok tojást tettem bele. Hogy milyenre sikerült a végtermék? Hát, erre mondják otthon Székelyföldön, hogy „olyan kemény lett, hogy medvét lehetett ölni vele”.
A férjemen kívül kerültek még vigasztalóim. Laura, aki néhány hónappal előttem érkezett Kanadába, felvilágosított, hogy igazi tehéntúrót az orosz boltban keressek ezután. Magdi barátnőm, aki az Egyesült Államokban lakik, azt mondta, ne búsuljak, mert az itteni tehéntúróból ő csak rakott túrógombócot tudott készíteni a világnak ezen a felén. Aztán hamar lediktálta a néger kocka receptjét, hogy karácsonyi süteménynek megsüssem, és legyen egy kis sikerélményem.

Grillezett sütemény
De, merthogy a baj csőstül jön, vagy ahogy tetszik, nem jár egyedül, kudarcaim sora folytatódott. Pedig nagyon magabiztosan fogtam neki a karácsonyi tésztasütésnek, de előtte persze fehér liszt helyett korpás lisztre beszéltem rá a férjem, mert a nagy vásárlási lázban a „white flour” helyett „whole flour”-t kaptam le a polcról, ami nem egyéb, mint korpás liszt. Nagy bajban voltam a kókuszreszelékkel is, mert abból is ezerféle létezik, van édes, olajos, cukormentes, apróra és durvára reszelt stb.
A rumeszencia beszerzése jelentette viszont a legnagyobb gondot. Ontarió tartományban az élelmiszerüzletekben nem árulnak egyáltalán alkoholt, de még rumeszenciát sem találtam. Ezért el kellett menni az LCBO-ba (Liquor Control Board of Ontario), itt árulnak csak alkoholt. Az LCBO üzleteiben mindenféle szeszes ital megtalálható, még magyarországi bor, vagy Unicum is kapható Eastern Europe feliratú polcokon. Ontarióban még az 1900-as évek elején született törvény arra vonatkozóan, hogy a szeszes italokat ne árusítják más élelmiszerekkel együtt, így ezek forgalmazására 1927-ben létrejött az LCBO. Mivelhogy az italokhoz nem értünk, megvásároltuk azt a legkisebb üveget, amelyiknek címkéjén szerepelt a rum felirat, és miután a kis üveget nagy nehezen beszereztük, beültünk az autóba, és irány haza, majd nekiálltam sütni.
A korpás liszt természetesen nem volt jó a néger kocka tésztájába, de hál'istennek itthon volt másfajta liszt is. Így, miután rácsodálkoztam, hogy milyen durvára őrölt, barna liszt van az általam választott tasakban, nekiláttam a massza összekeveréséhez.
Miután a tészta a tepsibe került, rácsodálkoztam a tűzhelyre. Csak néztem, és gondolkodtam, hogy miként is kell ezt bekapcsolni. Az otthoni gáztűzhely után az itteni villanykályha digitális kijelzőkkel, szenzoros vezérléssel olyan volt, mint kínainak a magyar ábécé. Csak álltam és bámultam, mint borjú az új kaput. Gondoltam, ha már ilyen okos ez a kályha, akkor igazán magától kitalálhatná, hogy én most mit szeretnék. Na, de nem így lett, aztán nagy nehezen kikísérleteztem a hőfok-beállítást, majd betettem a tepsit, és megnyomtam egy gombot... Tudatom mindenkivel, hogy sikeresen meggrilleztem a tésztát. Ilyen kérem, amikor a székely túl büszke és makacs ahhoz, hogy kérdezzen. A tésztának egy kicsit száraz lett a teteje, de még akkor is azzal vigasztaltam magamat, hogy na, semmi baj, majd a bevonat megpuhítja, és az egészet helyre lehet még hozni. Hát mondanom sem kell, hogy nem így lett. Először is a néger kocka bevonatának készítésénél, minél több kakaót tettem a mázba, annál fehérebb lett, sőt, a rumeszencia helyett használt rum is egy tejfehér folyadék volt. Akármit csináltam, nem lett csokiszínű a máz. És még mindig optimista voltam, mert azt hittem, hogy majd a kókuszreszelék eltakarja az egészet:) Tévedtem. Mikor a kókuszreszelékes zacskót kibontottam, hát az olyan zsíros volt, hogy szinte csepegett belőle a kókuszolaj, úgyhogy, amikor forgattam bele a fehér mázas kockákat, akkor a kókusz úgy csomósodott össze, ahogy az elő van írva. A férjem veleszületett kedvessége mentette meg a helyzetet. Megkóstolta a fehér színű néger kockát, és dicsérte az egészet nyakra-főre, de higgyétek el, én mondom, katasztrofális volt a végeredmény. Először is, csak akkor hitted el, hogy néger kockát eszel, ha sötétben fogyasztottad el, de ha a színes bőrű szomszéd asszonyt kínáltam volna meg belőle, akkor egyértelműen látszott volna, hogy tökéletes az aszinkron közöttük. Szóval, sokat kell még tanulnom... Azt pedig senki ne tegye szóvá, hogy miért nincs itt fénykép a néger kockámról:)

Megjegyzések

  1. Honapokig kerestem a zsemlemorzsat...

    VálaszTörlés
  2. Nekem azzal volt szerencsém, hogy itthon volt zsemlemorzsa, és nem kellett megvásárolni. De valószínű, hogy ha nekem kellett volna megvásárolnom, akkor még most is keresném:) Nem egyébért csak itt joghurtos dobozban árulják a prézlit.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése