Ugrás a fő tartalomra

Angolóráim

Nagyon szeretek iskolába járni. Az elmúlt egy hónapban még sosem voltam úgy, hogy nehezemre esett volna reggel felkelni. Korábbi írásaimban többnyire a Julcsika iskolai élményeiről írtam, tehát, most itt az ideje, hogy az én tanulmányaimról is ejtsek néhány szót. A bramptoni könyvtár és a Muslim Community Center, ahová minden nap járok angolt tanulni kb. másfél kilométerre van tőlünk, akár gyalog is elérhetném, de reggel inkább busszal szoktam menni, mert még ugye Julcsikának is el kell készíteni a tízóraiját, hideg van stb. A buszom 8.44-kor indul, és kényelmesen odaérek 9 órára. Már egyszer megtörtént, hogy lekéstem az autóbuszt, ezért kénytelen voltam gyalogolni, és 5 perccel később értem be az órára. A tanár nem szólt semmit, bár elég szigorúan veszi a késést. Kanadában nem illik elkésni sem munkából, sem iskolából, sem egy megbeszélt találkáról, soha. Ezt Ian Zwolski mondta. Így hívják az angoltanáromat, lengyel származású, kb. 48 éves, és szinte három évtizede él Kanadában. Nem csak angolt tanít nekünk, hanem sok hasznos információt is közöl Kanadáról. Szándékosan nem írtam kanadai kultúrát, mert az nincs. Ugyanis az ország lakosságát ma többféle nép és népcsoport alkotja. A két legnagyobb a brit (35%) és a francia (25%), a kanadaiak 20 százaléka európai országokból származik, 10 százalékuk pedig ázsiai eredetű. Az őslakosok (indiánok, inuitok, meszticek) száma a népesség 3.5 százalékát teszi ki. A bevándorlók nemcsak változatos etnikai, hanem különböző kulturális csoportokat is alkotnak, ezért a kanadai kormányzat 1971-ben meghirdette a multikulturális politikát, ami azt jelenti, hogy mindegyik népcsoport hozzájárul Kanada kultúrájához, így nincs hivatalos kultúra.

Barátnőim
Az osztályban 3 barátnőm van. Őket úgy szereztem, hogy az első időszakban büntetésből ültek mellettem, mert mindhárman irakiak, és az órán egymás között arabul beszéltek. Amikor a tanár ezt meghallotta, rájuk szólt, hogy most tilos az anyanyelvet használni, mert angolórán vagyunk, de mivelhogy továbbra is arabul csevegtek, büntetésből mellém ültette valamelyiket, hiszen tudta, hogy velem csak az angol lehet a közös nyelv:) Most már úgy vagyunk, hogy többnyire mindhárman az én asztalomnál ülnek. Lena, Linda és Mariam. Közülük Lenát kedvelem a legjobban, nagyon kedves lány, sokat mosolyog, és borzasztóan igyekszik megtanulni a nyelvet. Azt már írtam korábban, hogy a tanáron kívül én vagyok az egyetlen európai az osztályban. Az osztálytársaim közül mindössze hárman: egy Sri Lanka-i, egy chilei, és egy haiti lány ismerik a latin betűket. A többiek arabok, indiaiak, van egy kínai és egy koreai is, ők ugye az arab, a hindi, a koreai, a japán ábécét ismerik, számukra szinte teljesen idegenek a latin betűk. Nekik többszörösen nehezebb az angol, hiszen nem csak beszélni, hanem írni, olvasni meg kellett tanuljanak. Úgyhogy dicsekvés nélkül mondom a 4. szintű angol nyelvtanfolyamon mindig én vagyok a leggyorsabb írásban, olvasásban, feladatértésben és -megoldásban.

Egy kis arab
Az iraki lányok szívesen ülnek mellettem, mert ha éppen írásos feladat van, akkor tudok segíteni nekik. Számukra nagyon nehéz az írás, nem tudják mikor kell pontot, vesszőt tenni, mikor kell nagy betűt használni. Kb. olyan szinten vannak angol írásban, olvasásban, mint nálunk otthon egy 2. vagy 3. osztályos gyermek, viszont beszédben többé-kevésbé jók. Az első iskolai napokban nem értettem miért nem tudnak folyékonyan írni, olvasni, aztán mikor egyszer Lena kinyitotta az angol–arab szótárt, akkor minden világossá vált számomra. Arab betűik hajlított vonalvezetésűek, jobbról balra haladnak, kurzív típusúak, és a nyomtatott betűket is összekötik. Írásmódjuk semmilyen írásra nem hasonlít.
Egy példa. Ez a szó azt jelenti arabul, hogy: köszönöm:)
Na, szóval, amikor megláttam az angol–arab szótárt, és azt, hogy Lena milyen könnyedén olvas visszafele, akkor rendesen megsajnáltam, hogy szegénynek milyen nehéz lehet a balról jobbra való olvasás és a latin betűk elsajátítása. Jut eszembe, hogy mikor otthon iskolás voltam magyar tanárom díjazta, hogy ki tud minél hosszabb olyan mondatot alkotni, amelyik visszafelé is olvasható, és ugyanazokból a betűkből áll. Pl. „Barbara arab rab.”:) Ez a mondat visszafele olvasva is ugyanaz.
A másik meglepetés akkor ért, amikor az angolórán bevonultunk a számítógépterembe, és az osztály 90 százaléka nem tudta bekapcsolni a számítógépet. Ennek is megvan az oka. Egyrészt, osztálytársaim többsége olyan országból jött, mint India, Pakisztán, Afganisztán, Irán, Irak, ahol luxus a számítógép, másrészt, ha láttak is számítógépet, akkor azokon más volt a billentyűzet. Kész kínlódás volt számukra a számítógépen dolgozni, vagy az interneten megkeresni valamit. Volt egy kicsi sikerélményem is, mert a tanár megkért, hogy segítsek a társaimnak internetes oldalakat behívni, úgyhogy három órán keresztül tanársegéd voltam:)
Egyébként itt az angol tanításban azt a módszert használják, hogy kifejezéseket tanítanak meg. A tanár szerint ez egy sokkal jobb módszer, mintha csak szavakat tanulnánk meg, hiszen a kifejezésekkel egy kis nyelvtant is elsajátítunk. Minden nap van egy kis angol történet, amelyet elolvasunk, megtanuljuk a kifejezéseket, feladatot oldunk meg, és kérdésekre válaszolunk. Nagyon érdekes, minden nap tanulok valami újat. Egyébként engem nem ér az a szerencse, hogy anyanyelvemen beszélhetek iskolaidő alatt, mert abba a közösségi központban, ahol én tanulok, egyetlen magyar sem jár, a 2. szintű angol osztályban van egy román nő, de még nem kerestem meg őt, valahogy nem akarok most románul beszélni:) Szívesebben beszélgetek Lenával angolul a szünetekben.

A Julcsika barátnője
Most ejtek még néhány szót a Julcsika barátnőjéről is. Ő egy csoki kislány, Ebonie, akinek szülei afrikaiak. Nagyon kedves, aranyos lány, egyáltalán nem zavarja, hogy Julcsi nem tud jól angolul, nagyon sokat segíti, bátorítja. Nekik is volt számítógépes órájuk, prezentációt kellett csinálniuk arról, hogy miért ártalmas az alkohol, a drog, és Julcsi meglepődve mesélte itthon, hogy az osztálytársai alig értenek a számítógéphez.
Mondtam már azt, hogy van Egészségtan (Health) órájuk is. Szlovákiai tanár ismerősöm kérdezte, hogy mit tanulnak Egészségtanból. Ezen az órán a különböző betegségekről beszélgetnek. Pl. az egykori és mai nagy járványokról, halálos betegségektől, mint kolera, skarlát, gyermekbénulás, AIDS stb. Nagyon röviden tanulják meg ezekről a legfontosabb dolgokat, hogy a betegség hányadik században ütötte fel a fejét, mi okozta, melyek a tünetei, van-e ellenszere, ha van, akkor mióta készítenek védőoltást, ki fedezte fel stb. Szóval egy halom hasznos dolog.

Megjegyzések

  1. Sziasztok!

    Jót kacarásztam, mert olyan zsuzsás, hogy inkább barátkozol az iraki lányokkal, mint a "honfitárssal". Én a hajón folyton küzdöttem a román barátokkal, mert a kitűzőmön azt írta Románia. Nagyon ügyesek vagytok, alányok aranyosak, puszi, Blanka, Zsolt és Zsófi

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok Blankáék:)
    Erre szoktam azt mondani, hogy az az igazi barát, aki ismer, mégis elfogad olyannak amilyen vagyok. Ti tudjátok, hogy nekem bármilyen nép, nemzet, még a Szaddam Husszein népe is jobban tetszik, mint a Ceausescué. Isten nyugtassa mindkettőt!
    Az az igazság, hogy nekem itt naponta kell magyarázkodnom, hogy ugyan Romániából jöttem, de magyar vagyok. Olyan nehezen értik meg...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése