Ugrás a fő tartalomra

Gyűjtés a haiti áldozatoknak

Tegnap az iskolában gyűjtést szerveztek a haiti földrengés-károsultak megsegítésére. Van egy haiti osztálytársam, Claire. Sok ismerőse, rokona odaveszett neki és egy másik iskolatársamnak is, aki egy szomszédos osztályban tanul. Claire nagyon különös nő, színes bőrű. Csak úgy tud valamiről beszélgetni, ha feláll, és közben mutogat, néha táncol is, kissé nevetséges, de mostanra már megszoktam ezt a csak tévében látott „feketés” temperamentumot. Mindenbe beleszól, mindenhez hozzáfűz valamit, sokszor érthetetlen amit mond, mert a franciát keveri az angollal, hiszen az ő országában a francia a hivatalos nyelv. Nagyon kilóg a többiek közül. Állandóan van valamilyen kérdése a tanárhoz, minden nap előadja magát, sokszor azon csodálkozom, hogy a tanár miért nem szól rá, hogy amit csinál az zavarja a többieket, és időt vesz el az órákból. A tanár végighallgatja mindig, mert ugye ez nem az az ország, ahol beléd fojtják a szót. Claire minden nap viseli magát, aznap, amikor megtörtént hazájában a baj, és számos ismerőse, rokona meghalt, eltűnt, a fájdalmat is különös módon élte meg. Nem ült csendesen, szótlanul, lesújtva, mint mi európaiak tennénk, ha valakit elveszítünk, hanem kézzel, lábbal gesztikulálva magyarázta a történteket, hangosan, szinte kiabálva mesélte el a földrengés részleteit, annyira igyekezett, hadart, keverte a nyelvet, hogy semmit nem érthettél meg abból, amit mond, csak a fájdalmat, a kétségbeesést lehetett ki- és leolvasni a mozdulataiból, az arcáról.

Házassági évforduló

Tegnap a kanadai házassági szokásokról tanultunk. Érdekes volt. Ebben az országban az a szokás, nem általános, de gyakran alkalmazzák, hogy a fiatal pár listát ír arról, hogy mit szeretnének kapni nászajándékba, és a lajstromot elküldik a meghívottaknak, azok pedig kiválasztják a listáról, hogy mit akarnak megvenni, azaz mire futja. Nem egy rossz szokás, de vannak hátulütői is a dolognak, mert gondolom, így történhet meg, hogy az újdonsült házasok kapnak 10 mikrohullámú sütőt. De van, hogy simán közlik, hogy pénzt szeretnének. Ugyanakkor a házasságkötési ceremónia utáni fogadás itt maximum két órát tart. Nem olyan, mint otthon, hogy a dínom-dánom, evés-ivás, mulatozás hajnalig vagy több napig tart. Amin jót mulattam az az, hogy beszéltünk a házasságkötéshez fűződő hiedelmekről is. Az egyik legelterjedtebb hiedelem az, hogy a lakodalmi torta egy szeletjét be kell tenni a párna alá, mert akkor az álmaid valósággá válnak:)
Jut eszembe, január 12-én nekünk is megvolt a házassági évfordulónk, kaptam egy nagy csokor rózsaszín rózsát is:) Én nem tortát sütöttem, hanem csörögét. (Lásd a fotókat). Tudom nem egy ünnepi sütemény, de ez volt a férjem kívánsága, mert nagyon szereti. Jól sikerült, de a legjobb csörögét akkor is Ági nénem tudja sütni. Emlékszem, amikor Erdőszentgyörgyön laktunk, kiöntött és bejött a házunkba a Küküllő, csavartuk fel a szőnyegeket, tettük fel a tévét a szekrény tetejére, és mentünk Ági nénémhez, mert az ő háza magasabb volt a víz szintjénél. Gyermekfejjel mindig alig vártam az árvizeket, mert annyira szerettem nála lenni, mindig sütött valami finomat.

Megjegyzések

  1. Boldog házassági évfordulót! Enikő.

    VálaszTörlés
  2. Boldog házasságot tovább! Gyönyörű a csokor.Pussz, Blanka, Zsolt és Zsófi

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm nektek, Enikő és Blankáék:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése