Ugrás a fő tartalomra

Kanadai mindennapok

Hát megint rég nem írtam, de megvan az okom rá. Megkezdődött az iskola nekem is, Julcsikának is, és miután hazajövünk, tanulás, főzés stb. Szóval egyre kevesebb időm van géphez ülni, de ez nem is baj. Ennek ellenére hiányzik az írás, a magyar újságok, a rádió. Persze ott van az internet, de az időeltolódás miatt a Marosvásárhelyi Rádió adását csak délelőtt tudnám hallgatni, ekkor pedig iskolában vagyok. Úgyhogy a rádióhallgatás hétvégére marad, ezért a Sármási Jani kollégám szombati adásainak rendszeres hallgatója vagyok. A blogírással is lemaradok, pedig volna mit írni, csak időm nincs elég. Magyarországról Ibolya barátnőm épp a napokban kérdezte meg, hogy: na, és hol van a folytatás?:) Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat, legalább nem írom hiába. Örülök, hogy vannak barátaink, akiket érdekel, hogy mi történik velünk, és Agatha Christie könyveinek olvasása helyett vagy mellett közben bekukkantanak a blogomra is. Sajnos, levélírásra nem nagyon marad időm, van, aki ezt megérti, aki meg nem, az olvasson továbbra is krimiket.
Szóval, kezdem azzal, hogy az utóbbi időben sikerélményeim is voltak, már ami a sütést illeti. A napokban fánkot sütöttem, kétszer is. Gondoltam egy nagyot valamelyik nap, hogy ha már a lerben nemigazán lett jó a négerkocka tésztája, mert sütés helyett meggrilleztem, akkor kitalálok valami olyan édességet, amelyik a kályha tetején elkészül. Ezért jó idejében elkezdem gyakorolni a fánksütést, hogy mire itt lesz a farsang, már egészen jól menjen. Dicsekvés nélkül mondom, hogy jól sikerült a szalagos fánk, mint a mellékelt ábra is mutatja.

Csak semmi pánik...
Néhány szót a kislányom tanulásáról is ejtek. Julcsika minden nap reggel kilenctől délután háromig van iskolában. Eddig még nem volt baj, szeret iskolába járni, sokat segítik, minden nap megtanul egy-két új szót, vagy hazajön és megkérdezi ez a szó mit jelent, vagy, hogy jól értettem, amikor ezt, meg azt mondták... Matematikából 7. osztályban még csak a törteket tanulják, ezért nem jelent neki gondot a feladatok megoldása. Az iskolában ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyerek tanuljon valamilyen hangszeren játszani, a fuvolát választottuk, mert otthon furulyázott.
Egyik nap bejártam az iskolába, mert a zenetanárnőjével leleveleztem, hogy bemegyek kifizetni a hangszerre a 6 hónapos bérleti díjat, és aláírom a papírokat is. Nem volt egy nagy összeg, 140 kanadai dollár, és mivelhogy profi hangszerekről van szó, díjat vesznek el értük. Besétáltam a suliba a zenetanárnőhöz, de közben összefutottam Mrs. Boyd-dal, Julcsika felvigyázójával, és kérdezte, hogy van-e valamilyen panaszom? Mondom, panaszom nincs, de valamelyik nap hazajött a gyerek, hogy angol nyelvórán üresen adta be a lapot, mert egyszerűen nem értette meg a feladatot. Mrs. Boyd odahívta az angol tanárt és az osztályfőnököt is. Nagyon kedvesek voltak, közölték, hogy nem várják el Julcsikától, hogy úgy teljesítsen, mint a többiek, és én csak ne idegeskedjem, mert amíg a gyerek mosolyogva tudja beadni az üres lapot, addig probléma nincsen. Mondtam, hogy Julcsika elég jó tanuló volt otthon, Erdélyben, de most az angol nyelvtudás hiánya miatt nem biztos, hogy minden feladatot megért, és az sem biztos, hogy segítséget mer kérni. Az osztályfőnök szerint baj nincs a beilleszkedéssel, és nagy meglepetésemre közölte, hogy:
– Júlia tanította az osztálytársait románra, és felírta a táblára a román ábécét...
Én rácsodálkoztam erre, de mielőtt még megszólaltam volna, hogy az kizárt, miszerint a gyerek a román tudását villogtatta volna, az angol tanár közbeszólt, hogy:
– Az nem a román ábécé volt, hanem a magyar. Ismerem, mert az anyósom magyar.
Na, ezen megint meglepődtem, mert az angol tanár kínai, és Mr. Chang-nak hívják.
Szóval nyugtatgattak, hogy most az a legfontosabb, hogy a gyerek beilleszkedjen, és nem az, hogy jól teljesítsen. Mondták, a lezárás miatt se fájjon a fejem, mert 7. osztály végén nem fogják lezárni a gyereket, hanem kap egy minősítést, amelyben röviden azt foglalják össze, hogy Julcsi miként illeszkedett be, mennyire sajátította el a nyelvet, és azt követően már 8. osztályos is lesz. Szóval semmi pánik. Itt nincs bukás, osztályismétlés.

Órarend
És ha már összegyűlt a tanári kar, mondtam, hogy nem tudok eligazodni az órarenden sem, mert számomra érthetetlen betűk tömkelege egy megkockázott papíron. Aztán mindent szépen elmagyaráztak, papírra vetettek, türelmesen. Ezért az órarendről is ejtek néhány szót, mert érdekes lehet az európai emberek számára. Julcsika a 7 CL-be jár, a CL nem „class”-t jelent, hanem az osztályfőnök nevének a kezdőbetűit, aki Carmella Lapiccirella. Szóval míg nálunk A, B, C és stb. osztályok vannak, addig itt az osztályfőnök neve kerül az osztály száma után. Az órarend két hétre szól, azaz 10 iskolai napra, tehát ami például hétfőn volt, az már csak két hét múlva hétfőn lesz még egyszer. Összesen 10 tantárgy van 7. osztályban, ezek láthatók a mellékelt képen is.
1. MA – Mathematics (matematika)
2. FR – French (francia), ez kötelező, mert kétnyelvű az ország
3. ST – Science/Techologic (tudományok és technológia)
4. H/G – History, Geografy (történelem, földrajz), ezt a két tantárgyat együtt tanulják
5. Art – Rajzóra
6. LSK – Learning Skills Instruction (képességek fejlesztése, kézimunka)
7. PE/DA – Phys education/Dance (tornaóra és tánc)
8. LA/DR – Language Arts + Drama (angol nyelv, művészetek + dráma)
9. Mu/Ins – Musical intsruction (zenetanítás)
10. Health – Egészség
Ezek a tantárgyak. A papíron látható még a HR/DPA (Daily Physical Activity), amelyre minden reggel 8.55 és 9.15 között kerül sor, ez az órák előtti szokásos reggeli készülődést jelenti. Itt az iskolákban minden reggel a tevékenység elkezdése előtt elhangzik a kanadai himnusz, olyankor pisszenés nincsen, senki nem mozog, nem beszél, és érdekes módon a gyerekekre nem kell rászólni, mert fegyelmezetten végighallgatják a himnuszt. Továbbá, 10 nap alatt egyetlenegyszer szerepel az órarendben a „Flex” szó, ami egyenlő a „seek help”-pel, ez segítségkérést jelent. Tehát, ha a gyerek bármilyen tantárgyból elakad, ezen az órán közösen megoldják a problémáját. Majdminden órán fénymásolt feladatlapot kapnak, amelyet részben az iskolában oldanak meg, részben otthon. Tankönyveket haza nem visznek, azokat a tanár óra elején kiosztja, az óra végén beszedi. Az iskolában évkezdéskor adnak egy nagy füzetet, határidőnaplót, amelyikbe a diák bejegyzi, ha van házi feladat, vagy ebben a tanár üzen a szülőnek, vagy a szülő üzen a tanárnak. Franciát Julcsika sosem tanult, de azért tegnap megírta a felmérőt, kétheti tanulás után 10 pontból 3-at tudott helyesen megoldani. Matematikából is írt már felmérőt, itt 30 pontból 28-at ért el, ez nem egy rossz eredmény. Julcsikának még van ESL-órája (English as a Second Language), amelyen angolt tanul a beilleszkedés megkönnyítése végett, ez nem pluszban van, hanem más órák helyett, ilyenkor az adott tanártól elkérezteti a magántanára, Mrs. Boyd. Majdnem minden nap van tornaóra, amelyről nem szabad hiányozni, csak akkor fogadnak el felmentést a tornaóra alól, ha orvosi papír van rá, a lányoknak nincs pardon semmilyen esetben sem. Igaz, hogy a tornaórán nem kínozzák a gyerekeket sem kötélmászással, sem bukfenccel. Az órák 40 percesek, egy hosszabb ebédszünet van (Lunch), amely egy órát tart 11.55-től 12.55-ig.
Na, ennyit az órarendről. Hát nem hasonlít az otthonihoz. Tulajdonképpen egy kivehető lapokkal ellátott füzettel és egy határidőnaplóval mennek be a diákok az iskolába. Ha nehéz a táska, akkor az a tízórai miatt van. Otthon a székely gyermek pedig hátgerincferdülést kap a sok könyv és füzet cipelése miatt, a zsíros kenyér pedig sokszor otthon marad, mert már nem fér be a táskába. Ami még fontos, hogy az osztályfőnök több tantárgyat is tanít. Pl. a Julcsika osztályfőnöke a franciát, a történelmet és földrajzot, valamint az egészségtant is tanítja.

Iskolai szabályok
Egyébként minden gyereknek van saját, lakattal ellátott szekrénye, ahol a táskáját tarthatja, vagy a tornafelszerelést. Tízóraizni az osztályban tilos, enni csak az ebédszünetben lehet egy erre a célra kijelölt helyen, pl. a tornateremben. Maroktelefont órára bevinni tilos, egész iskolaidő alatt a telefon a szekrényben kell legyen. Itt kizárt, hogy a kamaszodó diák lopva a mellékhelyiségben cigarettázzon, mert füstszenzorok vannak mindenhol.
Nagyon sok gyerek jár iskolabusszal. Julcsikának szerencséje van, mert a suli csak 300 méternyire van a háztól. Reggelente egymást érik az iskolabuszok, mert ha a gyerek 1 kilométernél messzebb lakik az iskolától, akkor utánamegy az iskolabusz. Tehát, ha a diák más városnegyedbe költözik, de ragaszkodik a régi iskolájához, akkor nem kell új tanintézményt keresnie. Ugyanakkor az iskolák közelében az átjáróknál élénksárga ruhába öltözött személyek segítik a diákok átkelését az egyik oldalról a másikra. Párban dolgoznak, van egy stoptáblájuk, ha jön a gyerek, a forgalmat leállítják és az egyik átkíséri a diákot az úton, a másik pedig jön szembe velük, tulajdonképpen helyet cserélnek, és figyelik, ha a gyerekek át akarnak kelni az utcán. Nemes feladat. Itt a környékünkön idősebb hölgyek végzik ezt a munkát.

Megjegyzések

  1. Már alig vártam, hogy újbol olvashassalak. Jól esett, hogy a szombati műsorom rendszeres hallgatója vagy. Azon gondolkodom, hogy lehet beköszönéskor a határon túli hallgatóimat is köszöntöm. Remélem a vezérkar nem veszi rossz néven. Jó tanulást nektek, és további sikereket.
    Jani

    VálaszTörlés
  2. Ez rólam szól.:)

    VálaszTörlés
  3. Szia Jani! Kösz a hozzászólást, jó a műsorod, ha tehetem, soha nem hagyom ki. Úgy gondolom, nem csak én hallgatom határon túlról. Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy újra olvasni Rólatok. A reggeli sajtószemlezésének ez a legkedvesebb része, és már elég rég hiányoltunk.Jó, hogy pozítiv hangulatú, nyugodt beszámolókat írsz. Hiányzol itthon, de ez a blog egy szenzációs ötlet volt. Valójában szinte többet tudunk így Rólatok, mint amikor itthon voltál, és nagyritkán összefutottunk. Kitartást és jó beilleszkedést Nektek. És a fánk, na az nem semmi! Millió puszi, Kovácsék

    VálaszTörlés
  5. Zsófia, Párkány, Felvidék2010. január 15. 5:24

    Zsuzsa drága,
    nagy örömmel olvasom mindig a híreidet.
    Minden érdekel az ottani életetekről és a beilleszkedésetekről. Tanár lévén az iskolával kapcsolatos beszámolókak olvasom a legnagyobb izgalommal. Tetszik a rendszer és az emberi hozzáállás az új, idegenből jött diákhoz. Még érdekelne, mit tanulnak az egésszégtanon. És Te mien suliba jársz?
    Lucámmal szeretettel gondolunk Rátok.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Blanka és Zsolt, köszi, hogy olvastok. Ti is hiányoztok. Sokszor eszembe jut az a jó székely fuszulykafőzelék, amelyiket a nyáron Árkoson ettünk. Itt olyant nem főzök... Na, puszi.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Zsófi! Még fogok írni az iskolákról, mert ugye hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Én angolt tanulok, 4. szintre soroltak. A napokban leírom majd milyen a felnőttoktatás, sok furcsasággal találkoztam e téren is. Megkérdezem Julcsikát mit tanulnak az egészségtanon. Puszilunk, Lucát külön üdvözöljük.

    VálaszTörlés
  8. Kedves Zsuzsa,

    Nemreg akadtam a blogodra, es vegig is olvasgattam, mi tortent eddig itt veletek. Udvozlet Kanadaban, kivanom, hogy legyetek itt nagyon boldogok! :)
    Ha nem baj, belinkellek az en blogomon is, biztosan vannak tobben, akik orommel olvasnak, hogy alakul egy ujonnan erkezo sorsa. :)

    Meg egyszer minden jot kivanok Neked es az egesz csaladodnak,

    Livia

    VálaszTörlés
  9. Kedves Lívia! Én már nagyon régóta olvasom a te blogod:) Nagyon tetszik, sok hasznos információt találtam meg rajta, még ideutazásunk előtt rendszeresen olvastam. Nagyon megtisztelő, hogy belinkelted a blogodra, én is szívesen fölteszem a te oldaladat. Köszönjük a jókívánságot! Nagyon kedves vagy.

    VálaszTörlés
  10. :) Kedves Zsuzsa,
    Nagyon örülök, ha hasznosnak találtad a blogom, ez valóban fontos számomra. Köszönöm a beleegyezésed is, egész biztos mások a Te oldaladdal lesznek majd hasonlóképpen. :)
    További jó angol tanulást Neked és a lányodnak is. Igazán aranyos a kép fent róla és a fekete barátnőjéről.

    VálaszTörlés
  11. Jó érzés olvasni, h jól érzitek magatokat, sajnos én nem.
    Végig dolgoztam az életem, de nagyon, 33 évet ketten éltünk a lányommal, most váratlanul elment ( egyszer már megtette 21 éves volt, 4 hónap után visszajött). Miután visszajött, rá egy hónapra, egyszer csak átölelt és mondta : anya soha többet nem hagylak egyedül.Útközben volt két kérőm is, de elüldözte őket.
    A 34. 35. 36. életkorában évente egyszer mondtam, menny férjhez, nagy házunk van,elférünk, jól jönnének az unokák....
    Mindig azt mondta nem megy férjhez, neki elég kéthetente a pasi, szülni meg nem akar, megjegyzem 36 évesen csak 8 évet dolgozott, most van aránylag állandó munkája, és minden megváltozott, számomra rosszra, pökhendi lett,gúnyos, teljesen narcisztikus lett.
    Aztán 3 hónapja elment, most meg itt maradtam a 3 szobás, nagy udvaros kertes házban egyedül.Velem nem akar lakni, csak önállóan.Nincs élő rokonom, csak ő volt.Most 60 évesen nem tudom mi a fenét kezdjek magammal, mert nem is jön látogatóba, mintha nem lenne anyja, hívtam gyere haza, itt alapíts családot, a válasz szörnyű volt: inkább főbe lövöm magam, de akkor sem jövök vissza. Nem tudom ezt feldolgozni, nem megy sehogy sem, már azt amit mondott telefonon. Nem hiszem h oly rossz anya lettem volna, mert mások által megbecsült ember vagyok ,a diákjaim is szerettek nagyon ( a szülők tolmácsolták ), pedig matematikát tanítottam.
    Nem részvétet akarok kicsikarni. Most a tervem: eladni ezt a nagy házat és kimenni nyugatra, nagyon messzire, magyar családhoz, akik ápolni akarják a gyerekeikkel a magyar nyelvet, de nincs elég idejük, türelmük rá.
    Valami szimbolikus juttatásért, mert nincsenek anyagi gondjaim, csak nagyon zavar, hogy kezdő nyugdíjas koromban, ennyire gyorsan leálljak, értelmetlenül, haszontalanul teljenek a napjaim.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése