Ugrás a fő tartalomra

Kibontakozó tehetség — Blooming talent

Az alábbi beszámolóm két nyelven írtam, mert szeretném, ha az osztálytársaim is el tudnák olvasni.

I wrote my narrative in two languages, so that my classmates can read it.

Kibontakozó tehetség


Pénteken az iskolában rájöttem valamire. Arra, hogy mennyire igaz az a megállapítás, hogy: „jól csak a szívével lát az ember”. Ugyanakkor, az angolon kívül emberségből is kaptam leckét tanáraimtól, Navpreet-től és Roop-tól. Az egyik fiatal osztálytársam, aki keresi az útját az életben, nagyon szépen fest. Több társamnak is megrajzolta az élethű karikatúráját. Pénteken behozta néhány festményét az iskolába, mert órák után egy galéria-tulajdonosnak akarta megmutatni azokat. Juanról nem tudok sok mindent, csak annyit, hogy Kolumbiából jött, van egy kislánya, és küzd a jobblétért, mint mindannyiunk. Navpreet és Roop őszinte segítőkészsége példamutató volt számomra, és remélem minden társam számára. Az osztályt pillanatok alatt átalakították kiállítóteremmé. A festményeket elhelyezték látható helyre, címet adtak a képeknek, és Navpreet arról is gondoskodott, hogy nézőközönség legyen, így több iskolatársam is eljött, hogy megtekintse Juan kiállítását. Nem értek a képzőművészethez, de a képek igazi mondanivalója engem is meghatott. Juan saját története, ahogy a férfit megtestesítő napraforgó védelmezi a várandós nőt ábrázoló rózsát. Megható, ezt a képet nem csak a szemeddel, hanem a szíveddel is láthatod. És különösen szép a három festményből álló, de egy szál sárga rózsát ábrázoló kompozíció is, amely a kinyíló, kibontakozó szerelmet jelképezi. Juan elmondhatja, hogy élete első kiállítása nagy sikernek örvendett. Köszönhetően a segítőkészségnek, emberségnek, együttérzésnek. És talán ez a kiállítás a „nagy amerikai álom” kezdete lesz. Ezzel nem ér véget, hanem beteljesül. Megérdemelné.

Blooming talent

Friday, when I was at school, I came to realize how true the saying – “It is only with the heart that one can see rightly” – is. At the same time I got lessons from humanity from my teachers: Navpreet and Roop. My younger classmate, who fumbles his way in life, paints very beautifully. He cartooned a near portrait of several of my classmates. Friday he brought a few of his own paintings to school, because after the lesson he wanted to go to show them to a gallery-owner. About Juan I don’t really know much, only that he came from Colombia, he has a daughter, and he fights for a better life, so much as all off us. Navpreet’s and Roop’s helpfulness was exemplary for me, and I hope for everyone in my class. They transformed the classroom into an exhibition hall in no time. They put the paintings in a visible place and they gave titles to the works. Navpreet had also taken care of the publicity, so many of our school-mates came to see Juan’s exhibitions. I don’t know very much about fine art, but the paintings’ real message was very touching for me. It’s Juan’s personal story, as the sunflower, symbolizing the man, protects the red rose, which is the women expecting a baby. It’s moving, you can not only see it with your eyes, but also with your heart. The composition of three paintings, together illustrating a yellow rose, the symbol of the blooming, evolving love, is marvelous as well. Now Juan can say, that his first exhibition had a great success. Thanks to helpfulness, humanity, and fellow-felling. Maybe this exhibition can be the beginning of the “American Dream”. This wouldn’t be the end, but the fulfillment. He deserves it.

Megjegyzések