Ugrás a fő tartalomra

Színes világ

Sokkal színesebb ez az osztály, amelyikbe most kerültem, mint a korábbi volt. És egyre jobban kezdem megérteni azt, hogy nem véletlenül ilyen színes ez a világ, amelyben most élek. Többen is vagyunk, és több helyről jöttünk. Két tanárnőnk van, az egyiket Navpreet-nek, a másikat Roop-nak hívják. Mindketten indiaiak. Navpreet 6 éve költözött Kanadába. Indiában angol magániskolájuk volt, kb. 45 éves. Kedves, ám valahogy nem olyan jól szervezett, mint a korábbi tanárom, Ian volt, de most már kezdek megbarátkozni vele. Nyilván, két különböző kultúrából jönnek, két különböző értékrendet képviselnek. Nehezen szokom az új tanítási stílust, de igyekszem. Viszont ezen a szinten már sokkal többet beszélünk. Tegnap dokumentumfilmet néztünk, és kissé föl is voltam háborodva, mert mozit itthon is tudok nézni, iskolába viszont tanulni, beszélgetni járnék.
Néhány nappal ezelőtt bemutatkoztak az osztálytársaim. Felsorolom az országokat, ahonnan jöttek, jegyzetelnem kellett: Egyiptom, Algéria, Irán, Irak, Japán, Kína, India, Pakisztán, El Salvador, Haiti, Thaiföld, Sri Lanka, Ukrajna és Székelyföld. Ez a legutóbbi én volnék:) Mint korábban írtam, a mostani osztálytársaim már több éve tanulják az angolt, van, aki nulláról kezdte, és most a 4/5-ös szinten áll. Az olvasás ezen a szinten is elég nehézkes, úgyhogy az olvasást, írást tekintve még mindig előnyben vagyok, azonban beszédben elég jól elboldogulnak, van, aki jobban, mint én. Egyébként az osztályunkban van építészmérnök, gépészmérnök, grafikus, történelemtanár, fényképész, szóval, valamennyien tanult emberek, akik itt, Kanadában, a nyelvi hiányosságok miatt nem dolgozhatnak a szakmájukban, ezért tanulnak angolul.
A világ ezen a táján az állam nagyon sokat költ az oktatásra. Rengeteg beilleszkedési programot támogat, itt minden feltételük megvan a diákoknak ahhoz, hogy tanuljanak. Fizetik a buszjegyemet is, csakhogy iskolába járjak, és persze, minden diáknak, aki igényli ezt. Szóval pénzembe nem kerül az iskola, csak időigényes, de remélem, hosszú távon megéri.
Már két román nő is van a suliban. Hát, valahogy csak megférünk egymás mellett. Próbálnak barátkozni velem, de érdekes módon többnyire angolul beszélünk:) Ki hitte volna. Az egyik nő a 2-es szinten tanul, a másikat, aki tegnap jött, egyből a 6. szintre tették, Ninának hívják. Ő 3 évig az Egyesült Államokban élt, tehát már elég jól elboldogul az angol nyelvvel, és egyébként a férje indiai, ezért kénytelen angolul beszélni otthon is. Nyilván így könnyebben elsajátítja a nyelvet. Én, ha hazajövök, az angolt nincs kivel gyakoroljam, bár most van egy papagájunk, aki angolul is tud:) Visszatérve Ninára, ő azért jött családostól Kanadába, mert elmondása szerint az Egyesült Államokban most nagyon nehéz az élet, és úgy döntöttek, megpróbálják északabbra.
Ma megkerestek a régi osztálytársaim is, az iraki lányok. Egyébként minden nap találkozunk, és minden nap elmondják, hogy mennyire hiányzom nekik. Velük készült egy fotó, az együtt töltött néhány hónap emlékére. Mariam és Lena látható a fényképen.

Megjegyzések