Ugrás a fő tartalomra

A juharfasziruptól a kürtőskalácsig

Iskolai kiránduláson voltam pénteken. Egy kimondottan kanadai sajátosságot kívántak megmutatni nekünk, a juharfaszirup készítését. Előző nap a tanárnőm kiosztott egy tájékoztató lapot arról, hogy hová megyünk, mit nézünk meg. És büszkén mondta, hogy a Kortright Centerben, ahol érintetlen a természet, évente kb. 135000 turista fordul meg. Meglepődve és szinte megbotránkozva nevettem el magam a megállapítás hallatán, mert nyilván, eszembe jutott, hogy Székelyföldön Csíksomlyót egy nap alatt félmillió ember látogatja meg pl. a pünkösdi búcsú alkalmából, arról már ne is beszéljünk, hogy évente hányan zarándokolhatnak el a kegyhelyre. Ezzel szemben a kanadaiak erre a számunkra csekélynek mondható statisztikára is roppant büszkék.
Iskolabusszal mentünk, ragyogó időt kaptunk. A Kortright Center tulajdonképpen egy nagy épületből és szétszórtan még néhány kisebb faházból áll. A központi épületben étterem van, itt lehet megkóstolni a juharfaszirupot palacsintával, „pancake”-kel. A juharfa levele e
gyébként kanadai szimbólum, nemzeti jelkép, mindenhol lehet itt találkozni vele, de legfeltűnőbb a zászlón. A központi épülettől turistaút vezet a juharfaerdőbe, amelynek közepén egy kis faházikóban, az úgynevezett cukorkunyhóban egy régies viseletbe öltözött öregúr magyarázta el a szirup készítésének titkait, egy másik kis faépítmény előtt pedig egy idősebb asszony főzte nagy vasüstökben a szirupot. Valamennyien volunteer-ek, önkéntes munkát végeznek, szórakoztatják a turistákat, kedvtelésből.
Az, hogy milyen régi is a juharfaszirup-termelés, nem lehet tudni. Feljegyzések szerint az indián őslakosok már azelőtt kitermelték, mielőtt a francia telepesek Kanadába érkeztek volna. Az indiánok édes víznek nevezték, és hosszú ideig csupán a túlélés egy eszköze volt, ma azonban az egyik legnépszerűbb kanadai exportcikk.

A szirupot csak tavasszal lehet lecsapolni a fákból, ami úgy történik, hogy a minimum 40 éves juharfába lyukat fúrnak, és a nedű lecsöpög a fához erősített vedrekbe. A nedvet ezután koncentrálják, forralják, 40 liter eredeti nyersanyagból 1 liter juharfaszirup lesz. A szirup a sötétbarnától a világos borostyán színűig bármilyen lehet. Általában minél sötétebb a szirup, annál erősebb az íze. Innen ered a juharszirup osztályzási rendszere, A-tól (a legvilágosabb) D-ig (a legsötétebb). A sötétebb szirup általában alkalmasabb főzésre, de sokan részesítik előnyben a világosabbat, melyet palacsintához és egyéb ételekhez fogyasztanak. Egyébként jó tudni, hogy a mézédes juharfaszirup édesen is egészséges, úgyhogy errefelé fogyókúrához és immunrendszer-erősítésre is használják.
Szóval összegezve az élményt: nem egy nagy ügy ez az egész, csak a kanadaiak jól tálalják. Most gondoljunk bele egy kicsit az otthoni értékeinkre, és ne föltétlenül Csíksomlyó, a gelencei műemléktemplom, vagy a Székely Nemzeti Múzeum jusson eszünkbe. Hanem ott van például a kürtőskalács. Nem hiszem, hogy ne lenne régebbi, mint a juharfaszirup-készítés. A legnépszerűbb legenda szerint a kürtőskalács eredete a tatárjáráshoz kapcsolódik. A tatár seregek közeledtére a kezdeti ellenállások után, Székelyföld lakossága jobbnak látta elmenekülni. Voltak, akik a hegyekbe menekültek, mások a barlangokban leltek menedéket. A tatárok pedig, hogy sem megtámadni, sem kicsalogatni nem tudták a biztos és megközelíthetetlen búvóhelyen levőket, elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ez így ment hosszú ideig, amíg egyszer csak a tatároknak és a székelyeknek is elfogyott az ennivalójuk. Ekkor egy okos székely asszony összekaparta a maradék lisztet, hamuval összekeverte, és hatalmas kalácsokat sütött, amelyeket dorongra vagy magas póznákra húztak és fölmutatták a tatároknak: „Nézzétek mi itt milyen jól élünk, míg ti pedig éheztek.” A tatárok akik, már alig bírták az éhezést, bosszúsan elvonultak. Ez időtől nevezik a kürtőskalácsot dorongfánknak, mint ahogyan a régi receptes könyvekben az alatt az az elnevezés alatt található. A hagyományos kürtőskalács-készítést is lehetne otthon mutogatni a turistáknak, és valószínű, hogy érdekesebb lenne, mint a juharfa levének a lecsapolása. Jaj, és még népviseletünk is lenne hozzá, hogy szebb legyen az élmény.

Megjegyzések