Ugrás a fő tartalomra

Milyen kicsi a világ...

Bizony nagyon elfoglalt voltam a napokban, de nem mentegetőzöm. Sokat foglalkoztam a bloggal, de inkább mások blogjával. Ugyanis miután megírtam a Juan történetét, és megmutattam a tanárnőmnek, megkért, hogy számítógépes órán blogkészítésre tanítsam az osztálytársaimat. Tegnap volt a fellépésem. Készültem nagyon. Tervet készítettem arra, hogy lépésről lépésre együtt tanuljuk a blogkészítést. A végeredmény az lett, hogy mindenkinek nagyon tetszett a dolog, a tanárnő pedig annyira lelkes lett, hogy megkért, maradjak ott délutánra is, hogy a délutáni osztályának is megtanítsam a blogkészítést. Nyilván, elvállaltam, mert más dolgom úgy sem lett volna.
Közben barátkozok más kultúrából jövő emberekkel. A legújabb barátnőm Palakpreet. Ő egy fiatal indiai lány, vele is a számítógép hozott össze. Palakpreetnak egy szinttel magasabb az angol tudása, mint nekem, de megkért, hogy segítsek neki egy prezentációt elkészíteni a számítógépen, így azóta beszélgetünk, naponta megkeressük egymást. A másik barátnőm, Amal, aki az órákon mellettem ül. Ő iraki, nagyon kedves, halk szavú nő, aki otthon matematikatanár volt, aztán a gyermeke biztatására Kanadába költözött.
Még érkezett egy román nő az iskolába, Ninának hívják. Két éve van egyébként a világ ezen az oldalán, Amerikából jött át a családjával, indiai a férje. Nina bukaresti, van egy kisfia, ennél többet nem tudok róla. Nem nagyon keresgéljük egymást, biztos megvan az oka ennek.
De örömmel mondom el, hogy megtaláltam az első erdélyi magyar családot Bramptonban. Azazhogy pontosabban fogalmazva, ők találtak meg engem. Egy nap az egyik japán osztálytársam, Miki hozott egy telefonszámot, hogy hívjam fel, mert egy szomszédja, aki szintén romániai, szeretne beszélni velem. Julia, ez állt a telefonszám mellett. Titkon nagyon reménykedtem, hogy a Júlia név magyar személyt takar. Aztán odaadtam Mikinek a blogom címét, gondoltam, ha jó a megérzésem, akkor lesz egy bramptoni látogatóm a blogomon. Hát kis idő múlva meg is a kaptam a levelet Júliától. Nagyon megörvendtünk egymásnak, hiszen ritkán lehet itt erdélyi magyarokkal találkozni. Múlt héten megvárt az iskola után, és együtt kávéztunk, nagyon sokat beszélgettünk, a családról, gyerekekről, az itteni élet szépségeiről, buktatóiról. Júlia egy nagyon kedves lány, ő is nemrég érkezett gyerekeivel a férjéhez, aki szintén erdélyi. Közben kiderült, hogy a fogarasi nagynénémet is ismeri. Szóval ilyen kicsi a világ...
Apropó, pontosan milyen kicsi a világ? Ezen mostanában elég sokat gondolkodom. A repülőgép, a számítógép feltalálása, vagy pl. az iwiw még jobban összezsugorította a világot. A világ bonyolult ismeretségi hálója néha vizualitást nyer, és ha nagyon optimista akarok lenni, akkor talán lehet egyszer tényleg eljutok az angol királynőhöz egy teára... Bár úgy lenne:)

Csucsu

Közben lett egy új háziállatunk. Lassan állatmenhely lesz a lakásból. Hiszen már van két cica, persze kint az udvaron, 2 kis papagáj, néhány halacska, és nemrég beköltözött a családunkba Csucsu. Ő egy jákó papagáj, aki beszélni is tud, és nem is akármilyen a szókincse. Csucsut István nővére szerezte. Kérdezte, hogy a két kis papagáj mellé befogadunk-e még egyet, aztán a férjem mondta, hogy ahol kettő megfér, ott a harmadiknak is helye van. De ezután jött a meglepetés. Ugyanis, amikor hozták Csucsut, hoztak egy ruhásszekrény nagyságú kalitkát is vele. Akkor derült ki, hogy az újdonsült háziállat nem egy kis méretű papagáj. Csucsuka 3 nyelven beszél: angolul, franciául és magyarul. Nagyon nagy a szókincse, főleg a magyar, franciául énekel, és angolul szokott elköszönni, illetve hízelegni, mikor azt mondja, hogy: „By-by” vagy „I love you. Give me a kiss.” Tökéletesen utánozza a telefoncsörgést, a mikrohullámú hangját, fütyül, prüsszög, krákog, visít, hangoskodik, és közben hozzáteszi, hogy „Ne kiabálj”. Jó reggelt – mondja hajnalban, és este megkérdezi, hogy „Álmos vagy? Menjünk lefeküdni?” Szóval el lehet szórakozni vele. Van mikor unatkozik, és be nem fogja a száját. Olyankor nem lehet vele egy szobában telefonálni, mert mindent elkövet, hogy rá figyelj. Julika nevét nagyon hamar megtanulta, ha meghallja a hangját, mondja: Julcsika, gyere ide!
A jákó papagájt egyébként a papagájok között úgy is hívják, hogy a „tollas majom”, mert rendkívül intelligens, beszédkézsége kiemeli az összes többi papagáj közül. Akár 200-300 szót, kifejezést is könnyen megtanul, de feljegyeztek olyan jákót is, amelyik 900 szót tudott. Veszélyeztetett állat, kihalófélben van. Neve onnan származik, hogy amikor a német gyarmatosítók a 19. században Közép-Afrikát meghódították, megszerették a kedves és rendkívül tanulékony madarakat. Úgy szóltak hozzájuk, hogy „ja komm” azaz „gyere ide”. Így maradt rajtuk a jákó név.
Szóval ezzel a ritka fajta papagájjal bővült a családunk.

Megjegyzések