Ugrás a fő tartalomra

Az új bringa

Közben színesedett a virágoskertünk:) Tegnapelőtt kinyílt a tulipán is, és a férjem 48 tő árvácskát ültetett el a napokban, ezért új képet teszek fel a ház előtti kis virágágyásról. A paprikáról még mindig semmi hír, nem akar kibújni. Köszönöm az előbbi írásom utáni reakciókat, Edónak a vigasztalást, illetve Katának, Ibikének és Janinak a jó tanácsot. Hiába na, aki ért hozzá, annak könnyű:) Most már tudom, hol tévedtem, jövőben már menni fog, akár a biciklizés.
Erről jut eszembe... István meglepte tegnap Julcsikát egy szép biciklivel. Volt nagy öröm, hirtelen mindannyian kipróbáltuk az új bringát. Azt mondják, hogy aki egyszer megtanult biciklizni, az sosem felejti el. Hát... Állítólag a hosszú távú memória, ezen belül is az explicit memória tárolja a gyakorlás során bevésődött készségeket, ügyességeket, reakciókat, mozgásokat, és ezek bármilyen helyzetben tudatosan előhívhatóak. Ebbe a csoportba tartozik a biciklizés, a tánc, mindenféle sport, de az is, hogy mit-kit szeretünk, mitől félünk, mi vált ki belőlünk undort stb.
Megmondom őszintén, engem csak félórás unszolás után tudtak rávenni arra, hogy felüljek a biciklire, sehogy sem bíztam ebben a fentebb leírt tudományosan bizonyított tényben. Hiszen 18 évesen kerékpároztam utoljára, annak pedig van egy jó pár éve. A bátyámnak volt egy orosz versenybiciklije. Biztos sokan emlékeztek még azokra a hajlított kormányú kerékpárokra, a 80-as évek közepén voltak nagyon divatosak. A miénk persze nem volt új – ki tudja hányadik kézből vettük vagy szerezte a bátyám –, de gurult.
Tizenkettedik osztályos lehettem, amikor egy szép tavaszi nap a szomszéd lánnyal, Pityivel egyet gondoltunk, és elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a Csíkszentgyörgyön lakó osztálytársunkat, Lacz Magdikát. Kb. 10 kilométer lehet Csíkszeredától Csíkszentgyörgy. Nem egy nagy távolság, talán napvilág meg is jártuk volna, ha a faluban éppen azon a hétvégén nem szerveznek bált. Még sosem voltam addig falusi bálban, Magdika pedig elvitt minket, ha már ott voltunk. Persze, jól éreztük magunkat, minden jóval traktáltak is, és mire észbe kaptunk, már sötétedett. Felpattantunk a bringára, de a nagy stressz miatt, hogy mi lesz majd otthon, kit hogy szidnak le, ész nélkül hajtottuk a kerékpárt, és most már nem emlékszem pontosan melyikünk, de kettőnk közül az egyik beleszaladt egy kátyúba, s a bicikli bizony használhatatlanná vált. Volt nagy pánik. Akkoriban nem volt mobiltelefon, úgyhogy szépen toltuk a biciklit kilométereken keresztül a sötétben, és mire hazaértünk már jóval éjfél után járhatott az idő. Pityinek a szülei már a rendőrséget készültek hívni, édesanyám pedig rendesen megszidott, de hát nem is számíthattam díszvacsorára aznap este. Ez volt az utolsó biciklis élményem, így tegnap alig mertem felülni a bringára. Tudom, hogy a biciklizés a gyaloglás után a legegészségesebb tevékenység, de ha a tegnap a nyakam töröm, akkor ma begipszelve arról kellett volna írnom, hogy melyek a kerékpározás káros hatásai:)
És valószínű, van abban igazság, hogy nem lehet elfelejteni biciklizni, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma már nem olyanok a kerékpárok, mint 20-30 évvel ezelőtt. Aerodinamikus alumínium vázforma, teleszkóp, blokkolható tárcsafék, váltórendszer, dupla falú felni és a jóisten tudja még milyen extra van a mostani kerékpárokon.
Tény, hogy Julcsika élvezte a biciklizést, ma már úgy kerekezett végig az utcán, hogy a kormányt sem fogta. Miután hazaért, bedobta az iskolástáskáját a sarokba, és ment is ki az utcára egy-két körre. Csendes utcában lakunk, nem sok autó jár errefelé, úgyhogy itt tud biciklizni, ha akar, de a járdán is lehet, mert sok gyalogos nincsen.
Ez én lennék:)
Köszönöm:)

Megjegyzések

  1. Sziasztok! Julcsika gyönyörű, csinos nagylány lett, alig ismerek rá.Nagyon hasonlít Kincsire, én ezt eddig nem vettem észre. Élvezet olvasni a hangulatos írásaidat, mint mindig. A jövő esztendei Szent György Napokra van egy sörmeghívásotok.És az idén ki segít nekünk, a tökéletesen megírt anyagokkal???Millió pussz, Blanka, Zsolt és Zsófi

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok Blankáék:) Hát bizony nő a léányzó... Örülök, hogy hallok felőletek. Jó lenne azt a sört meginni jövőben veletek Szentgyörgyön, és a miccsről se feledkezzünk meg:) Besegítenék idén is az anyagokkal, ha ott lennék, de hát itt vagyok:) Bár szívesen elmentem volna a Deák Bill Gyula koncertre, így viszont be kellett érnem a Gipsy Kings-szel. Puszi neked és a házad népének.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése