Ugrás a fő tartalomra

Zöldségek, virágok

Tegnap palántákat vásároltunk egy nagykereskedésben, nem messze tőlünk. Még nem jártam ilyen helyen, hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy otthon, Székelyföldön, a zöldségpiacon falusi, keszkenős nénik szokták árulni a palántákat. Erzsi néni, Rózsi néni vagy Juliska néni hozzák be faluról a kis nyurga palántákat, aztán azok vagy megélnek, vagy sem a székely földben. Na, hát itt nem így van. Bementünk a szabadtéri kereskedésbe, és amíg a szemünk ellátott mind csak palántákat láttunk kis dobozkákban elültetve, katonás sorban. Itt aztán mindenfélét lehet kapni, még magyar paprika- vagy román paprikapalántát is. Persze, mondanom sem kell, hogy a paprikamag, amit itthon még március végén elvetettem, nem kelt ki, úgyhogy bevásároltunk mindenféle palántából: paradicsom, paprika, karalábé, karfiol, káposzta, zeller, tele lett a bevásárlókocsi.
Itt a kertészkedés valóban csak hobbi, anyagi haszna nincsen, hiszen az üzletben ugyanannyiért vagy olcsóbban meg tudod venni azt a zöldségmennyiséget, amennyit majd a palánták kitermelnek. Na, de akkor is megvan az egésznek a varázsa, mert a két kezed munkáját látod viszont a termésben, ez megelégedettséget ad. Arról nem beszélve, hogy nyugtat is a kertészkedés. Ezt nem én találtam ki, hiszen ír szerzetesek még a XIV. században bevezetették az úgynevezett „gardenterápiát” a depresszió ellen.
Úgyhogy több évszázad után napjainkban is élvezhetjük a növények rosszkedvűző természetét.
Szóval bevásároltunk palántákból. Este el is ültettük, remélem, mindenik szárba kap, és sem a mókusok, sem a mosómedvék nem fogják bántani a kertet.
Egyébként rengeteg szép virágot láttunk a boltban. Olyan tömény virágillat áradt, hogy szinte bódító hatása volt, aztán a látványról nem is beszélve. Az jutott eszembe, miszerint igaz az a mondás, hogy a virágoknak nyelve van. Mert, ha nem lenne, akkor miért van az a mondásunk, hogy: „Ne beszélj virágnyelven, mondd el mit akarsz!” Hiszen minden virágnak megvan az üzenete. És azt mondja a nóta is, hogy „egy szál virág szebben beszél...”
Az ókortól kezdve pontosan tudjuk, hogy melyik virág mit üzen, mindeniknek megvan az árnyalt jelentése. Mert még ma sem mindegy, hogy valakinek vörös vagy sárga rózsát adunk, bár, ma már nem mindenki gondol a virágok korabeli jelentésére. De a reneszánsz, a rokokó és a romantika korában bizony minden virágnak megvolt a maga mondanivalója, nem volt mindegy, hogy fehér jácintot vagy sárga jácintot kapott-e a lány. Mert a fehér jácint azt jelentette, hogy „bájaid lekötelezőek”, a sárga jácint pedig azt, hogy: „ne ábrándozz, mert nem szeretlek”. És, ma már nem is gondolunk arra, hogy milyen sok virágnak van negatív jelentése. A muskátli butaságot, a ciklámen lemondást, a narancs színű liliom gyűlöletet, a nárcisz önimádatot, a sárga szegfű visszautasítást, a petúnia mérget, zárkózottságot jelent. Persze sokkal több olyan virágunk van, amelyiknek pozitív a jelentése, úgyhogy van amiből válogatni akkor, ha valami szépet akarunk mondani az ajándékba adott virággal. Egymillió ismerős és ismeretlen virágot láttam a boltban, a képek is erről tanúskodnak. Kedvenc virágomat, a német szegfűt azonban nem találtam meg közöttük.

Repülők

Még most is úgy vagyok a repülőkkel, mint a gyerekek. Mikor meglátok egyet, mondom ujjongva Istvánnak, hogy: Nézd csak, mekkora repülő! Ő mindig nevet ezen. Aztán gyakran megmagyarázom neki, hogy korábban, Sepsiszentgyörgyön csak a csíkját láttuk a repülőnek, itt pedig minden nap, olykor egészen közelről megbámulhatjuk, ami számunkra még mindig újdonság. A torontói repülőtér nincs messze tőlünk, kb. 20 kilométerre található Bramptontól. A világon az egyik legforgalmasabb repülőtér, szinte percenként fogad gépeket. Évente mintegy 408 ezer repülő landol és száll fel innen, egy esztendő alatt több mint 32 millió utas fordul meg itt, és Torontónak 5 kontinens mintegy 170 nagyvárosába van légijárata.
Az elmúlt 20 évben a torontói repülőtéren csupán egyetlenegy légi szerencsétlenség történt 2005. augusztus 2-án, amikor az Air France légibusza a francia pilóta téves döntése miatt kicsúszott a leszállópályáról, és meggyulladt. A rossz időjárási viszonyok miatt a vörös fokozatú készültség volt érvényben a repülőtéren, és a pilótán múlt, hogy megkockáztatják-e a gép lerakását, vagy pedig alternatív repülőteret választ a leszálláshoz. A pilóta túl későn tette le a légibuszt a leszállópályára, ez okozta a gép kicsúszását és végső soron a kigyulladást. A gépen 297 utas és 12 fős személyzet volt. Senki nem halt meg, 43 sérült volt.

Megjegyzések