Ugrás a fő tartalomra

Kincsikém ballagási beszéde

Tisztelt Tanárok, Szülők, Nagyszülők és Vendégeink!
Kedves Diáktársak!

Ballagunk. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor az iskolaudvaron kezünket fogták a nagydiákok, sokunkban megfogalmazódott az a vágy, hogy majd ha nagy leszek, én vezetem be a kicsiket az iskolába. Kisdiákként tele kíváncsisággal és várakozással léptük át az iskola kapuját, és milyen távolinak tűnt akkor ez a mai nap. Ám az idő elrepült, és szeptemberben már mi fogtuk óvóan, gondoskodóan a kicsi elsősök kezét. Ma, tarisznyával a vállunkon, búcsúzni jöttünk, és bár tizenkét éve várjuk ezt a napot, szeretném azt mondani, hogy mégsincs vége.
Ballagunk. A visszatekintés és egyben az előrenézés napja is a mai. Tudjuk, nem volt könnyű sem nekünk, sem tanárainknak, sem szüleinknek. Mi megküzdöttünk a tananyaggal, és kamaszodó diákként olykor szűkös határainkat próbáltuk tágítani. Néha csendes szóval, máskor dühöngve. Mégis azok voltunk, akiknek lennünk kellett. Lázadók, kamaszok. És mindezek ellenére, ti elfogadtatok minket. Mindig megmutattátok a helyes utat, hogy kell felelősen gondolkodni, ésszerűen dönteni, jól cselekedni.
Ballagunk. Búcsúzunk az alma mátertől. A Székely Mikó Kollégium neve ma már egyenlő az értékrenddel. Amit itt kaptunk, arra támaszkodhatunk, és büszkék lehetünk, hogy mikós diákok voltunk. „Aki nem tudja, honnan jön, az azt sem tudja merre tart” – mondta gróf Mikó Imre. Mi hálásak lehetünk nagy múltú iskolánknak, amely szellemiséget, értékrendet adott, felnevelt, irányt mutatott, és Adyval mondhatjuk, hogy „az eljött élet-csaták között, mindig volt hozzánk víg üzenete”. Őszintén reméljük, hogy, ha valami keveset is, de tettünk azért, hogy iskolánk hírnevét öregbítsük. Erőnkből ennyire futotta.
Ballagunk. Eljött az a pillanat, amikor tanárainknak, osztályfőnökeinknek, igazgatóinknak megköszönjük a tanítást, a segítséget, az odafigyelést, a végtelen türelmet, a jó szavakat, a tanórákat, a szüneteket, az együtt eltöltött négy évet. Köszönjük, hogy mindig volt, akihez fordulnunk, és mindig megkaptuk kérdéseinkre a választ. Hogy mivel tudjuk ezt meghálálni? Talán azzal, ha az itt szerzett tudást tovább bővítjük, és pár év múlva sikeres, boldog, kiegyensúlyozott emberként térünk vissza.
Ballagunk. Búcsúzunk az iskolától, tanárainktól, az osztályfőnököktől, a diáktársainktól. És búcsúzunk egymástól is, évfolyamtársaktól, osztálytársaktól. Búcsúzunk attól a biztonságtól, amelyet az iskola nyújt és nyújtott nekünk. Annak a biztonságától, hogy tudjuk: hol találjuk meg a szaklaborokat, a tornatermet, a titkárságot, az oszit és főleg a többieket. Ismertük tanáraink és egymás szokásait, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk. Itthon voltunk. A kirándulások szép emléke, a diákrendezvények sokszínűsége, a dolgozatok izgalma, a szünetek zsongása, a diákcsínyek vidámsága további utunkon mind-mind elkísér bennünket. Lesz mire emlékeznünk, és lesz mire emlékezzetek.
Ballagunk. Életünk legfontosabb négy évét zárjuk le. Köszönjük a támogatást, a biztatást szüleinknek, nagyszüleinknek. Felnőttünk, de számotokra örökre gyermekek maradunk. Ti egyengettétek utunkat első lépéseinkkor is, és ma is mellettünk álltok bátorítóan, óvóan. A mai nap számotokra is mérföldkő, hiszen gyermeketek, unokátok életében lezárul egy szakasz. A félénk, csetlő-botló kisgyermekből felnőtt lett, ember lett. Már nem foghatjátok a kezünket, de tudjuk, hogy a szeretet, a türelem, amit tőletek kaptunk, és aggódásotok mindig elkísér bennünket.
Mi most elballagunk, és elbúcsúzunk. De amit útravalóul kaptunk, abból itt hagyunk valamit nektek, azoknak, akik itt maradtok. Itt hagyjuk nektek a biztonságot, a jó szavakat, a tudni akarást, az iskolazászlót, itt hagyjuk nektek azt a vágyat, hogy majd ti fogjátok a kis elsősök és egymás kezét. Itt hagyjuk nektek mindezeket, hogy őrizzétek és örökítsétek tovább úgy, ahogy mi tettük.

Megjegyzések

  1. Demeter Virág-Katalin2010. június 5. 10:14

    Gratulálok, Zsuzsa! Légy büszke a lányaidra!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése