2010. június 15., kedd

Trios College Business and Technology

Elég sok mindent történt ismét mióta nem írtam. Először is abba kellett hagynom a nyelviskolát, mert a tanárom, Carlos úgy gondolta, hogy elértem a legmagasabb szintet a LINC-en, és a múlt héten egy reggel közölte velem, hogy ne is pakoljam ki a cuccaimat, mert magasabb szintre tett.
Bár örülnöm kellett volna, hogy ő így látja, de inkább sírni akartam, egyrészt azért, mert tőle nagyon sokat tanultam, és én érzem, hogy vannak még hiányosságaim, másrészt azért nem voltam felhőtlenül boldog, mert az osztálytársaimat, a közösséget ott kellett hagynom.
A legmagasabb szintű angol nyelvosztály csak délután fél 4-től van, ez a másik probléma, mert egyszerre nem lehetek két helyen. Ugyanis időközben a férjem rábeszélt, hogy iratkozzak be valamilyen egyetemre, itt „College”. Kicsit félve tettem meg ezt, hiszen úgy érzem a nyelvtudásomon még lehetett volna csiszolni egy ekkora nagy lépéshez. De végül is felvételiztem két helyre is, és felvettek. A felvételi egyszerű volt, mintha egyenesen hülyéknek találták volna ki. Az angol teszt nem volt elbonyolítva, a matematika pedig körülbelül a 6. osztályos szintet érte el.
Végül a „Trios College Business and Technology” elnevezésű intézet mellett döntöttem. Nincs is olyan messze, és nekik volt olyan szakuk, hogy „Office Administration – Application Specialist”.
Azért választottam ezt a szakot, mert a tananyagban olyan számítógépes programokat találtam, amelyeket már ismerek. Viszont volt könyvelés is, amihez nem értek egyáltalán.
Tegnap volt az első napom, és pechemre a könyveléssel kezdtünk, 6 hétig mind csak ezt tanuljuk. A tanárom Joseph Bishop színes bőrű, akcentussal beszéli az angolt, egyébként ghánai, elég szimpatikusnak tűnt, és olyan lelkesedéssel tud beszélni a könyvelésről, mint én a gyerekeimről. Nekem a könyveléshez csak annyi közöm volt eddig, hogy édesanyám kiváló könyvelő, de ez rajtam most nem sokat segít. Szóval nulláról kezdem az egészet, és ráadásul angolul.
A tegnapi napom tele szorongással telt el. Nagyon féltem, hogy nem értek meg mindent, és így is volt. Hiszen a könyvelésben, ha magyarul tanulnám is, akkor is lennének benne új szavak, szakkifejezések, angolul meg pláne. Ahogy a régi jó magyar szólás-mondás mondaná: alaposan fel kell kötni a gatyát, nem berezelni annak, aki ilyenbe belevág.
Délután egyre kellett az egyetemen lennem, kaptam belépőkártyát fényképpel, ellenőrző kóddal, könyveket, iskolástáskát:) Az osztályok nagyon jól felszereltek, mindenkinek saját, legmodernebb számítógépe, saját postaládája van, kivetítő, színes nyomtató, légkondi, korszerű, ergonomikus szék. Az órák 6-ig tartanak, két szünettel.
Az első nap nem szereztem barátokat, a gyomrom egyébként is össze volt szorulva a sok kanadai diák között. Egyedül a tanárral beszéltem, amikor kérdezett. Mi, magyarok azt mondjuk, hogy minden kezdet nehéz, de a kanadaiak itt azt sulykolják bele az emberbe, hogy „nem minden kezdet nehéz”. Itt a legnehezebb pillanatokban is pozitív az életszemlélet, és ha egy kanadainak elpanaszolod, hogy aggódsz a nyelvtudásod miatt, fél perc alatt bebizonyítja, hogy a világon te beszéled legjobban az angolt, és ezt úgy adja elő, hogy el is hiszed neki, amit mond.
Mintha sokan boldogságtréningen vettek volna részt, úgy viselkednek. És azt vallják, hogy a pozitív életszemlélet védi a szívet, fél egészséget jelent stb. Na hát mi, magyarok, ehhez a pozitív gondolkodáshoz újra kellene szülessünk...

6 megjegyzés:

  1. Zsuzsa, olyan elvezettel olvastam amit irtal, mert szo szerint az en tapasztalataim irtad le. Nem csak collegeban, hanem mindenhol valoban ez a helyzet Kanadaban!

    VálaszTörlés
  2. Köszi Laura a hozzászólást. Tegnap már lényegesen jobb napom volt a College-ben. Korábban érkeztem, direkt azért, hogy beszélgetni is legyen időm másokkal. Volt egy lány, aki januárban kezdte a tanulást, és azt mondja, hogy egy hét után meg akart futamodni, mert nemigazán értett meg mindent, aztán most már egészen jól van. Remélem, én is így leszek. Kicsit jó lenne nekünk, magyaroknak is optimistábbaknak lennünk, és az önbizalomért is sorba kéne állni, többször is:)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Zsuzsa,
    Örömmel olvastam, hogy beiratkoztál egy főiskolára, biztos vagyok benne, hogy nem telik bele sok idő és nagyon szeretni fogod. :) Természetes az izgalmad az elején, de hamar belejössz majd, s ahogy a pozitív életszemlélet, a szakmai angol is úgy ragad majd rád, hogy észre sem veszed. :)

    További szép hetet és sok sikert Neked!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Lívia! Köszönöm a biztatást, rámfér:) Valóban elmondhatom, hogy nehéz az elején, de remélem, leküzdöm a nehézségeket, mert mi székelyek a makacs kitartásunkról vagyunk híresek:)

    VálaszTörlés
  5. Demeter Virág-Katalin2010. június 17. 12:05

    Zsuzsám, tényleg kösd fel... :)
    Humán beállítottságú, érdeklődésű emberként mondom, hogy a könyvelés nem könnyű, főként, ha az ember számolás helyett írni, olvasni szeret többek közt.. De nekem is sikerült megtanulnom, neked pedig biztosan sikerülni fog!
    Nehezen tanultam bele, és éltem az első adandó alkalommal: lecseréltem más munkára...
    Sok sikert kívánok neked!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Kata! Hát erősen szenvedek, az biztos. Tényleg sokszor jön, hogy megfutamodjak. Csak ezt a hat hetet kell kibírjam, és utána majd mind olyan tantárgyak jönnek, amelyekhez értek egy kicsit, Excell, Word, PowerPoint.

    VálaszTörlés