2010. július 2., péntek

Canada Day

Tegnap Canada Day, azaz Kanada napja volt. A bramptoni központi ünnepség kissé távol esett tőlünk, ezért csak a közeli Chinguacousy parkba mentünk el Julcsikával. Kellemes napsütés volt, sokan voltak, de óriási a tér, itt nagyon sok a zöld övezet, mindenki elfér. A parkban van egy kisebb tavacska, sokan hajókáztak. Van egy kisebb állatkert is, ahol többnyire különleges háziállatokat lehet megtekinteni, a pónilovakra a gyerekek fel is ülhettek.
Még üres pad is volt, úgyhogy vásároltunk egy-egy sajtkrémes bégelt, melléje jeges capuccinot, és kellemesen elüldögéltünk, elbeszélgettünk. Eszembe jutottak az otthoni idők, hogy milyen eltúlzott román rendőri felügyelet alatt ünnepeltük meg Erdélyben augusztus 20-át, vagy milyen megvetéssel viszonyultunk a december elsejei román hőbörgésekhez.
Kanada egyébként 143 éves lett idén, 1867. július 1-e óta rendelkezik önálló kormányzattal, tehát már nem Anglia egyik fenségterülete. Bár különálló ország, Angliához való formális, szimbolikus kötődése megmaradt. Az angol királynő idén együtt ünnepelt a kanadaiakkal. II. Erzsébet 22. hivatalos látogatása zajlik a napokban. A brit uralkodó kilenc napot tartózkodik összesen Kanadában, amelynek hivatalosan ő az államfője. Néhány napot Új-Skóciában, Kanada egyik dél-keleti tartományában töltött. Új-Skócia Kanada második legkisebb tartománya, az Atlanti-óceán veszi körül. A királynő Halifax-ban, a fővárosban a Mi'kmaq Village-ban élő indián rezervátumot kereste fel, találkozott az indián elöljárókkal, és még egy indián sátrat is megnézett belülről. Tegnap a fővárosba, Ottawa-ba utazott. Mindenhol nagy szeretettel fogadták a 84 éves brit uralkodót, aki uralkodásának 58. évét ünnepelte idén.
Így telt el nekünk Kanada Napja itt-tartózkodásunk első évében. Készültünk kirándulni, de mivelhogy Istvánnak dolgoznia kellett, a kiruccanást átprogramoztuk hétvégére.

Horgászás
Erről jut eszembe, hogy múlt hét végén horgászni voltam életemben először. Hát nagyon élveztük, még én is, aki csak ültem a tábori széken és tanultam. Kb. másfél óra autózás után telepedtünk le a folyóparton, túlságosan meleg volt, nem igazán rajzottak a halak. Összesen két halat fogtunk, de azok minden horgász-túlzás nélkül nagyon nagyok voltak. Lehet úgy kellett volna csinálnunk mint a rendőr, aki, amikor elmegy horgászni, kifogja az első halat, majd addig veri azt, amíg el nem árulja, hogy hol van a többi:)
Julcsika négy fogást szalasztott el a szép új rózsaszín botjával. És meg kell említenem azt is, hogy a boltban magyarországi csemegekukoricát vásároltunk csalinak:) Szóval, akkorák voltak a pontyok, hogy alig bírta István kihúzni őket. A sorsuk az lett, hogy elajándékoztuk őket, mert nemigazán rajongunk a halért, az üzletben pedig lehet kapni szálka nélküli megpucolt halat:) Erről jut eszembe egy horgászvicc...
A horgász kifogja az aranyhalat, aki az életéért könyörög.
– Kedves horgász teljesítem a kívánságod, csak engedj vissza!
A horgász tanakodva nézi...
– Jó, ne legyen benned szálka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése