2010. július 10., szombat

Vízesések és tengerfenék

Nagyon szép Kanada. Erre a megállapításra jutottam legutóbbi kirándulásunk után is. Na, azért nem annyira szép, mint Székelyföld, és főként a Hargita, illetve környéke, de el kell ismerni, lélegzetelállító csodák vannak errefelé is. Rengeteg a vízesés, mint a mellékelt térkép is mutatja. Múlt hétvégén 150 kilométer megtétele, és szinte háromórás autózás után érkeztünk meg Owen Soundba. István már többször járt ott, a környéken több kisebb vízesés van. Azért írom, hogy kisebb, mert ugye itt, Kanadában a Niagara a legnagyobb vízesés, és annál már csak kisebbek vannak. Az Owen Sound melletti Inglis Falls vízesés 18 méter magas. A „falls” szó egyébként vízesést, zuhatagot jelent angolul.
Bramptonból Owen Soundba autópályán jutottunk el. Rengeteg takaros kis farmot láttunk útközben. Sokan gazdálkodnak errefelé, és nagyon jól megélnek belőle, ez látszik a gazdaságok területén található házakon. Többnyire teheneket, lovakat tartanak, de útközben láma-farmot is láttunk. Kukoricát, búzát, krumplit termesztenek, és óriási virágzó repceföldek mellett haladtunk el. Hiába, hogy vasárnap volt, a gazdák kint voltak a földeken, és dolgoztak.
Egyébként nem egy sűrűn lakott ország Kanada. A nagy városokat leszámítva, vidéken a házak annyira elszórtan vannak, és a gazdaságok akkora területeken fekszenek, hogy ha a szomszédba kell menni kölcsönkérni, akkor nem kis utat kell megtenni. Rengeteg a szélturbina. A természet által biztosított szélből előállított elektromos áram nem csak olcsóbb, hanem tiszta folyamat is, mert a szélenergia hasznosítása nem jár sem levegő-, sem pedig vízszennyeződéssel.
Mikor megérkeztünk a vízesés melletti parkolóba nem volt sok autó, a parkolásért néhány dollárt fizettünk. Az erdőben makulátlan volt a vécé, pedig nem volt vécés néni. Ezt most csak azért írom le, mert otthon még fizetni is kellene ilyen helyeken a kritikán aluli szolgáltatásért. Jaj, és egyetlen bóvliárus sem volt. Nem mintha hiányoztak volna, de emlékszem, hogy amikor utoljára a Fogarasi Havasokban jártam, a bóvliárusoktól nem lehetett parkolóhelyet találni. És ott a büdös túrótól elkezdve a legyezőig, mindent árultak.
Szóval, visszatérve a vízeséshez, a környezet példásan van konzerválva. Lemásztunk a vízesés aljába, útközben kis teknősöket láttunk, ezért óvatosan kellett lépkedni, nehogy valamelyiknek bántódása essen. A vízesés aljánál bemásztunk a sebesen folyó vízbe, jó hideg volt, és átlátszóan tiszta. István és Julcsika fölmásztak egészen a vízesés alá. Én annyira bátor voltam, hogy erre már nem vállalkoztam, így kiültem egy nagy kő tetejére és napoztam. A nap annyira sütött, hogy seperc alatt kivette a nadrágom színét, szép fakó barna lett.
Az Inglis Falls meghódítása után hazafelé menet a Walter's Falls-t is megtekintettük. Ez egy még kisebb vízesés az Isten háta mögött, de gyönyörű környezetben. A vízesés melletti zöld övezeten egy éppen lezajlott esküvőről árulkodó díszlet nyomait láthattuk, a fátylas-virágos árkád alá gyorsan be is álltunk Julcsikával fényképeszkedni.
Hazafelé jövet, Bramptontól nem messze még meglátogattunk egy nagyon érdekes helyet, amelyhez foghatót eddig még sosem láttam. Caledon körzetben található a „badlands” nevezetű természeti ritkaság. A vörös dimbes-dombos helyen évmilliókkal ezelőtt tenger volt, amely kiapadt, a tengerfenék pedig megmaradt. Annyira különleges a látvány, percekig csak ámultam-bámultam a vörös csodát, aztán végigsétáltunk a dombocskákon, amelyeken zöld kicsapódások láthatóak. Ez állítólag a vas oxidációs folyamatának eredménye, de tudományos dolgokba nemigazán szeretnék belemenni:)
Gyönyörű napunk volt. El is fáradtunk rendesen, senkinek sem kellett aznap este altató. (A kirándulásunkról még több képet a fotóalbumban találtok.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése