2010. október 4., hétfő

Újdonságok

Megint rég nem írtam, de valahogy sosincs annyi időm mint szeretném. Kincsikém hazament Erdélybe, Kolozsváron a Bolyain magyar-angol szakon tanul. Nehezen szoktuk meg, hogy már nincs itt, de ilyen az élet, összehoz és szétválaszt embereket. Itt-tartózkodásának egy hónapja nagyon hamar eltelt, nem jutott mindenre időnk, de hát jövő nyáron pótoljuk majd a most elmulasztott dolgokat. Voltunk az Inglis Falls vízesésnél, megnéztük a caledoni Badland tengerfeneket, szórakoztunk Wonderlanban, aztán még utolsó nap elmentünk a Mandarinba, ahol mindenféle tengeri herkentyűt, kagylót, rákot, polipot, tengeri moszatot megkóstolt. Csoda, hogy nem lett rosszul a repülőn:)
Szóval minden visszakerült a régi kerékvágásba. Julcsikának még szeptember 8-án megkezdődött az iskola, kicsit nehezen indult be, de most már megint kezd megbarátkozni a gondolattal, és egyre több barátja lesz, aminek nagyon örülök. Nyolcadikos lett, ami azt jelenti, hogy idén középiskolát kell választanunk neki. Továbbra sem terhelik túl őket a tananyaggal. Most matematikából azt tanulják az iskolában, amit ő már ötödikben tanult otthon. Az első tesztje 90 százalékosra sikerült, ami egy nagyon jó eredmény. Közben rákapott a sütésre is, most hétvégén kétszer is sütött nagyon finom „chocholate chips”-et, pontosan olyant, mint amilyent a Tim Hortons kávézóban lehet vásárolni.
Én kitartóan járok a College-be, egyik nap telik a másik után. Közben Devi, a barátnőm elvégezte az iskolát, és ki is helyezték egy orvosi intézménybe, ahol nagyon szereti. Hiányzik Devi, mert rengeteget segített nekem, önzetlenül. Az eddigi vizsgáim nagyon jól sikerültek, igaz, hogy az elmúlt hónapokban számítógépes programokat, alkalmazásokat tanultunk (Word, Excel, Outlook, Powerpoint stb.), tehát könnyű volt felzárkózni, semmilyen problémám nem volt még a nyelvvel sem.
A honvágyam a régi, tehát van. Az otthoniakkal napi szinten tartjuk a kapcsolatot, bár most több helyre kell telefonálni, mert édesanyám Csíkszeredában van, Kincsikém pedig Kolozsváron. De mindennap történik valami valakivel, van amikor ott kéne lennem, de hát ugye ez képtelenség. Múlt hónapban meghalt keresztapám, és nem tudtam elbúcsúzni tőle. Az ilyen dolgok nagyon fájnak.
Nagyon el vagyok maradva a levélírással is, tudom, úgyhogy elnézést kérek mindenkitől, akinek még nem válaszoltam. Folyamatban van... Bár nem tudom mikor lesz időm, mert pillanatnyilag nagy lépés előtt állunk. Ugyanis vásároltunk egy házat, amelynek kulcsait október 29-én kapjuk meg, úgyhogy már számoljuk a napokat. Addig is csomagolunk, tervezünk, spórolunk. Nehéz vajúdás eredménye ez, hiszen már tavasz óta kerestük azt a brókert, aki alacsony kamattal, megfizethető áron tudja intézni a házvásárlást. Aztán épp akkor, amikor már teljesen leállt az ügy, és nem történt előrelépés, egy magyar barátunk ajánlott egy brókert, aki nagyon hamar, és nagyon kedvezményesen lebonyolította az üzletet.
Köszönöm azoknak akik folyamatosan követik a blogomat, bár ritkán írok, de napi szinten 250-300 látogatóm van.

1 megjegyzés:

  1. Olyan jól esett ismét valami újdonságot olvasni rólatok, hiányoltam a tájékoztatót. Üdvözöllek és kitartást!!!
    Kata

    VálaszTörlés