Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2020

Emlékezés vesztegzár alatt

Olyan világot élünk, hogy manapság már semmi sem biztos. Elmarad sok minden, ami eddig fontos volt, ami hozzátartozott az életünkhöz. Elmaradt a gyermekeim hazautazása, elmarad a csíksomlyói búcsú, a tanítás, az istentisztelet, az olimpia, elmarad az ölelés, és még sok minden más. De van, amit semmilyen világjárvány, kormányrendelet nem tud megállítani. A tavasz, ami elhozza nem csak a kikeletet, hanem az emlékeket is.  Március huszonnegyedike, a nap, amikor elmentél. Három éve már, hogy nagyon más lett az életem, életünk. És hiába érzem néha, hogy itt vagy velem, akkor is hiányzik amit adtam, és amit cserébe kaptam. Ezek a fájdalmas márciusi napok, amikor belevésték az urnádba és a szívünkbe, hogy: A lélek él, találkozunk!  Hazudnak a pszichológusok, akik azt mondják, hogy napi négy ölelés kell a túléléshez. Tizenhárom napja itt vagyok ölelés nélkül és még mindig életben. Itt ülök kedvenc kutyáddal, itt ragadtunk a magányban, megjátszva, hogy minden rendben van, és remélve, hogy h