Zsuzsa blogja

A Mennyből az angyal után vírust és ajándékot cserélünk. Méregdrága parfümmel is kényeztetnek a gyerekeim karácsonykor. Varázslatos illatkompozíció, de a nappaliban rajtam kívül senki nem érzi. A jellegzetes mellett sajátságos is ez a karácsony, családi szeretet, ünnepi teríték, rotyogó töltöttkáposzta kíséretében hőemelkedés, orrdugulás, hurutos köhögés. Bontogatjuk a csomagokat, és nem tudom eldönteni csomagolópapírból vagy papírzsebkendőből fogyott el idén több.  Két karácsonyi dal és két ajándék kibontása közötti szünetben Cold Fix-et kapok be. Még nem vagyok beteg, a gyógyszer arra jó, ha valami vírust mégis lenyelnék, akkor a pirula nem engedi, hogy a kór elhatalmasodjon rajtam. Ezzel ámítom magam, és közben aggódom az influenzás gyerekek miatt. Az otthoni rokonokra alig jutott idő, de a családorvossal ajándékbontás előtt illetve közben is többször beszéltünk. Osztogattunk szenteste a szeretetből orvosnak, patikusnak, pénztárosnak is és a Túlélni a karácsony című filme...

Sötétben megyek el, világosban érek haza. Jobbanmondva este fényárban szállok le a buszról, mert az egész utca úgy ki van világítva, mintha filmet forgatnának. A narcisztikus szomszédom is annyira kivilágította a házát, hogy a nappalimban le kell húzzam a sötétítőt, ha nem akarok reflektorfényt. Rendesen rosszul érzem magam, hogy így karácsony előtt több mint két héttel az én házamat nem lehet látni az űrből, az én fám még nem áll. Ezért ma nekifogtam feldíszíteni a műfenyőm, mi mást.  Hangulatfokozóként hó is hullt reggelre, nem is kevés. Mire kutatni kezdtem a hólapát után a szomszéd már eltolta a havat, mindig előttem jár egy lépéssel. Mint kiderült, nem volt éppen érdekmentes a kedvessége, mert kölcsönkérte a kocsifeljárómat, vendégei jönnek, meccsnézés és előszilveszter. Hát, ha így állunk akkor én sem díszítem idejekorán a fám. Tudom, régebb lassabban éltünk, a karácsony ugyan csak három napig tartott, de volt tartalma. Volt tartalma az életnek, a bátortalan ölelésnek is...

Elmegyek az oshawai plázába, ahol a közelgő karácsony van terítéken, és minden arról szól, hogy jobb adni, mint kapni. Két Mikulással is találkozom, az egyik ferdeszemű, a másik színesbőrű. De nem illúzióromboló ez egyáltalán, és nem is kell nagy bátorság hozzá, hiszen Kanadában vagyunk. Itt minden lehetséges, még az is, hogy az egyik torontói iskolából kirúgtak egy tanárt, mert közölte a gyerekekkel, hogy a Mikulás nem létezik. A gyerek hazament, és azt mondta az apjának, hogy hazug ez a világ, mert te vagy a Mikulás, a Jézuska, de még a gólya is. Ebből akkora botrány lett, hogy az egyik tévécsatorna egy álló napig bizonygatta, hogy márpedig a szeretet mellett a Mikulás is létezik, és minden évben Lappföldről eljön Kanadába megajándékozni a jó gyerekeket. Az Európából érkezett Mikulásnak viszont ferde szeme van, de mint tudjuk kínaiak ma már mindenhol élnek, még a sivatagban is. A fekete Mikulás pedig valószínű, hogy a kéményen keresztül érkezett, amelyet évek óta nem takarította...