Mikor leszállt a repülőm Torontóban, megkönnyebbülést éreztem. Több mint két hét távollét után kissé fáradtnak érzem magam, de ez jóleső fáradtság, olyan -ezt is megcsináltam- érzés. Nagyon sok minden történt a szabadságom alatt, és nem is tudom mivel kezdjem, van, ami feldob, de van, ami fájni fog. Koppenhágai átszállással érkeztem meg Stockholmba, és a tapasztalat újból az, hogy egy kanadainak nem könnyű Európába bejutni. Nem is nehéz, de több időt vesz fel, mint annak, akinek EU-s útlevele van. Az átszálláshoz nem elég egy óra, hiszen több százan állnak a nem európai útlevéllel rendelkezők sorában. Mi hozta Koppenhágába? - kérdezi a dán határőr. A repülő - válaszolom, de nem érti a viccet, nem mosolyog vissza, épp az a zokni van rajta, amit utál. Bejutok Európába, Svédországba és az első benyomás az, hogy az igazi svéd félistenek magasak, szőkék és kék szeműek. Akik azonban nem születtek efféle jó génekkel, azoknak marad a legendás viking-vezér, amolyan Ragnar Lothb