Zsuzsa blogja

Érdekes, illetve inspiráló kiállítás nyílt a szomszédságomban levő könyvtárban, ami ismételten alátámasztja a tényt, hogy Torontó a világ legmultikulturálisabb városa, lakosságának csaknem fele Kanadán kívül született. A nagy kollázsokból összeállított tárlat 57 bevándorló család történetét mutatja be, akik Kanadában szálltak partra egykoron. A kiállítás megálmodója, a ma 70 éves Sholom Wargon Ottawában született és a tárlata apja előtt tiszteleg, aki 1927-ben emigrált Lengyelországból. A történetek szereplői többnyire a 19. század elején, közepén érkeztek Kanadába háború, üldözés, szegénység, éhínség, pestis, elnyomás elöl menekülve. A bevándorlók történetei úgy vannak kiállítva, mint egy műalkotás, mindenki története egyedi, különleges erőről, bátorságról, eltökéltségről, kitartásról, áldozatvállalásról szól, és mindezekhez társul a példaértékű munkamorál. Természetesen, az 57 történet egyik kiemelkedő alakja egy magyar, Judith Kálmán, akinek szüleit a háború majd az 1956-os eseménye...

Hát hol is kezdjem. Két nagyon zsúfolt hónap van mögöttem, sok történéssel, újdonsággal. Még szinte én sem hiszem el, de városlakó lettem. Május elején másfél nap alatt döntöttem el, hogy eladom a házam, és beköltözök Torontóba. Hirtelen döntés volt, egy váratlan hír következménye...  Szóval egy májusi reggelen indultam volna el otthonról, és az amúgy minden lében kanál szomszéd asszonyom megkérdezte, hogy kaptam-e levelet a városházától. Mondom nem, aztán közölte, hogy az utcánkban nagy ép í tkezés lesz jövő évtől, az utcánkban levő parkot átép í tik, és az autópályát is kiszéles í tik, ami azt jelenti, hogy közelebb kerül hozzánk. A hír annyira sokkolt, hogy konzultáltam a gyerekeimmel, és már a következő héten meglett a meszelés, felkerült a ház a piacra, és három nap alatt el is kelt. El kell mondjam azt, hogy ugyan az autópálya közelsége adta meg az okot a hirtelen költözéshez, de ez a lépés amúgy benne volt a terveimben. Ennek több oka is volt. A ház túl sok volt és túl nagy ...