Zsuzsa blogja

Mikor a laptopom azonnal rákapcsolódott a wifi-re, akkor tudtam, hazaérkeztem. Bár gondolatban még mindig Európában vagyok, tele élményekkel, tapasztalatokkal, illetve elégtétellel, hogy ismét sikerült átcsempészni a kanadai határon a Pick szalámit és a szilvapálinkát is. Ott maradtam el a beszámolómban, hogy a testvéreim, akikkel közel 30 éve nem találkoztam, Annamária Ausztriából és Levente Németországból fölvettek Budapesten. Este Sarkadon, Karcsi bátyáméknál megaludtunk, de előtte megettük Enikő sógornőm szüleinél, Ernőnél és Erzsikénél a fantasztikusan finom töltött káposztát. Másnap reggel útrakeltünk Székelyföld felé és meglepetéssel konstatáltam, hogy az utak jobbak Romániában mint Magyarországon, a határon ismét csak az én útlevelembe került pecsét, és a Királyhágón még mindig nem szolgálnak ki magyarul. Rövid megálló és találkozás után a keresztfiammal, Nándival és családja apraja-nagyjával, Székelyföld felé tartva, megálltunk szülőhelyem, Erdőszentgyörgy határán, majd Mak...

Édesanyám születésnapi meglepetése sikerült, bár nem mindenki értékelte, hogy teljes titokban mentem haza. Ezúttal is elnézést kérek azoktól, akikkel most nem sikerült találkoznom. A google, a booking.com, a véletlen, néhány jó ember és a jóisten ha melletted van, akkor ma már mindent meg lehet szervezni közel nyolcezer kilométerről is. Nem nagy erőfeszítés, de néhány dolog azért kellett hozzá. Kellett egy bicska vagy egy olló, hogy a bőröndömet kibontsam Kolozsváron, mert úgy lefóliáztattam Torontóban, hogy a 14 órás repülőúton végig azon gondolkodtam, hogy mondják románul az ollónak. Van egy bicskád? - ez volt az első kérdésem, amikor az exemet megláttam a repülőtéren. Nem vette rossz néven, remélem. Kellett egy fuvar Kolozsvárról Székelyföldre és vissza. Ezt volt a legnehezebb találni, a legutolsó pillanatban. Kétnapi guglizásba került míg megtaláltam a székelyudvarhelyi E-bird transzfert és Timivel leleveleztem a részleteket. Magas szintű szolgáltatást kaptam, óramű pontosan s...

A zászlóügy immár több évtizedes téma Székelyföldön, ami, bár ne lenne igazam, de sosem fog elévülni... Olvasom tegnap, hogy eltávolították a székely zászlót Csíkszereda városházának homlokzatáról, és ennek előzménye az, hogy nemzeti ünnepünkön Sepsiszentgyörgy polgármestere vált ismételten célpontjává a hatalomnak a magyar zászló kitűzése miatt. Nem mondok újdonságot azzal, hogy Székelyföld magyar elöljárói állandóan tűzkeresztben voltak, vannak és lesznek nemzeti szimbólumaink használata miatt, és úgy néz ki, sem ők nem fogják feladni ezt a harcot, sem a hatalom büntető őrei nem fognak engedni. Bármennyire is hihetetlen, de Kanadában szabályzat és nem törvény védi az ország zászlaját. A kanadai zászló etikettje egyszerűen tisztelet kérdése, a hazafiasság szimbóluma, a becsületet, az egységet jelképezi mindenkinek, függetlenül attól, hogy ki honnan származik és milyen nyelvet beszél. Ugyanakkor Kanadában minden egyes tartománynak illetve területnek megvan a saját zászlaja. És ezek...

„ Ha szükséges, akkor minden nap itt kell találkoznunk, hogy ne veszítsük el az ősi anyaföldet” – hangzott el Torontóban, a kanadai román konzulátus épülete előtt szervezett rendezvényen. A Székely Szabadság Napja elnevezésű marosvásárhelyi rendezvénnyel egyidőben zajló autonómia-tüntetésen mintegy háromszázan vettek részt. A jelenlevők székely, magyar és kanadai zászlókat lobogtattak, a tiltakozó táblákon pedig a következő feliratok voltak olvashatóak: „Szabadságot Székelyföldnek”, „Autonómiát Székelyföldnek”, „Székelyföldet nem lehet feldarabolni”,„A székelyek nem akarnak szolgák lenni”, „Megálljt a romániai magyarok elnyomásának! ” . A Kanadai Székely–Magyar Egyesület szervezésében sorra kerülő eseményen Kanada és az Egyesült Államok több helységéből érkeztek résztvevők, hogy kifejezzék szolidaritásukat a székelyek autonómia-követelése iránt. Bánhegyi Zoltán, az egyesület elnöke elöljáróban elmondta:„Tudjuk, hogy feszült a helyzet, amely ma Romániában kialakult, és azt k...

Húsvét, a tavaszvárás ünnepe. Tele van a tavasz csodákkal. Apró kis lélekmelengető csodákkal, mint a gorzafalvi kerámiaedénybe ültetett búzaszemek szárba szökkenése. Zöldell a kalászt hozó maréknyi búza, amely az élet kenyerét adja, és kinyílik a sárga pipevirág, hogy hirdesse a természet ébredését. Húsvét, a csoda ünnepe. Tele van a lelkem az elmúlt húsvétok csodás emlékeivel. Székelyföldön annyi csoda történik így húsvét tájékán. Pimpószentelés, éjféli templom- és határkerülés, ételáldás, locsolkodás. De a világon bárhol éltetni lehet és kell a húsvéti csodát. Vigyáznunk kell a húsvétra, és tovább kell adnunk minden parányi csodáját, ott, ahol van magyar szó, és ott is, ahol éltetni kell a magyar szót. Húsvét, a remény ünnepe. Csodálatos élmény húsvétvasárnap, amikor még a fecske sem rakja a fészkét, bizakodással, reménykedéssel, megtisztult gondolatokkal és érzésekkel várni a felkelő nap érkezését. Székelyföldön olyannyira él a feltámadás reménye, hogy a nehéz sorsú hétköznapokr...

Minden új év egy új felelősség is. Felelősség a családunkért, a gyermekeinkért, felelősség a máért, a holnapért, és a jövőért, felelősség azért a nemzetért, amelyhez tartozunk. Lekapcsoljuk a karácsonyi fényeket, de lelkünkben új lángokat gyújtunk, új célokat tűzünk ki, amelyek megtartanak, éltetnek és ösztönöznek. Elénekeljük a magyar és a székely himnuszt, és a magyarok istenére megesküdve régi és új fogadalmakat teszünk. Gyermekkorom óta mindig két szilvesztert ünnepeltünk meg az év utolsó napján. Előbb kicsit furcsa volt, de aztán belenőttem a családi hagyományba. Székelyföldön, amikor az éjféli tizenkét órát elütötte a kis- és nagymutató, akkor koccintott a család, csörgött a telefon, közeli és távoli rokonok, ismerősök kívántak boldog új esztendőt, erőt, egészséget és minden elképzelhető jót. A meghitt pillanatok azonban mindig éjjeli egy órakor köszöntöttek be, amikor az anyaországiakkal együtt dobbant a Kárpát-medencei magyarok szíve. Ez az igazi szilveszter Erdélyben, Kárpát...