Ma megszámoltam, összesen 36-szor í rtam le a nevem hivatalos levelek végén úgy, hogy Susana. Valaki ma Zsuzsának szól í tott, és a hátam mögé néztem, hogy vajon kit keresnek... Egy gyerek sok mindent kap a szüleitől, de kevés olyasmit, ami egy életen át sajátja marad, és ez a neve. Én í gy jártam. Járhattam volna rosszabbul is, hogy az egykori román törvények más í tják meg a nevem. De nem í gy történt, hanem saját akaratomból. Az indiánok akkor adtak nevet a gyereknek, ha az véghezvitte az első bátor tettét. Az enyém talán az volt, amikor t í z évvel ezelőtt Bukarestben felültem a repülőre. Leszálltam egy más világban és kiérdemeltem egy új nevet. A hivatalos alá í rásban ott van a nevem szépen magyarul, de mert barátságos vagyok, mindig alá í rom angolul is. Van, aki í gy is megpróbál kedves lenni, de az a bizonyos bicska mindig beletörik a próbálkozásba. Bonyolult egy kanadainak, túl sok a mássalhangzó benne... egy idő után mindenki feladja. Aki azt mondja, hogy a név...