Hív az orvosom, és azt kérdezi: Maga tudja min ül a béka? Na, gondolom, ez rosszul kezdődik. Aztán közli, hogy a szervezetem vastartalékai a béka segge alatt vannak. Mondja, hogy nem eszek eleg húst, sőt, éhezek. Tudja ezt a vizeletmintám ketonszintjéből. Úristen, nyitott könyv vagyok, kellene lapozni, mostanában mindig a rossz oldalon nyílik ki. Magyarázza, hogy vashiányos állapotban előbb a hemoglobinszint csökken, majd pedig a vörösvértestek abszolút száma is. Burkoltan azt mondja, ha még így is jól érzi magát, ne aggódjon, el fog múlni. Igazából nem lepődöm meg, egész életemben anémiás voltam, éppen ideje volt, hogy krónikussá váljon. Tudomásul veszem a diagnózist. Újabb kihívás. Még valahol örülök is neki, mert így talán meg tudom magyarázni az étvágytalanságom, a fáradékonyságom, és a barátaimnak is igazolni tudom magam, hogy miért esik nehezemre felemelni a telefont. Vicces, más a munkától fárad el, én a vashiánytól. Az orvos sorolja a megoldásokat, de mindketten tudjuk meg...