Zsuzsa blogja

Többféle ölelés van. Van, amelyik megnyugtat, biztonságot ad, vigasztal, de van, amelyik üzenetet hordoz. Szakállas fiatalember ránk mosolyog Torontó belvárosában. Áll a tömeg közepén, kezében óriásplakát, amely azt hirdeti: Ölelés ingyen! Ott, ahol mindenből a legdrágábbat árulják, van valami ingyen, az ölelés.  Nézem a ruháját, szakállát, kavarognak bennem a gondolatok, kérdések. Vajon milyen nemzetiségű, vallású, honnan jött? Ki ő? Egy idegen. Vajon miért van szüksége az ölelésre? És miközben ezen töprengek nyolcvanéves, fehér hajú édesanyám odalép hozzá és megöleli. Elszégyellem magam, belémhasít a felismerés. Hiszen éppen ez az üzenete a jelenlétének: nem számít sem a hovátartozásod, sem a vallásod, győzd le a szorongásod, félelmed, előítéleteid és ölelj meg! Tárd ki a szíved és a karod. Nem kerül semmibe, hogy önzetlen szeretetet adj. És legyél bárki, neked is szükséged van egy ölelésre. Mit ne mondjak, jó lecke volt! -Zsuzsa L.-

A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet... Szinte érezni lehetett ma a torontói Yonge Streeten, hogy a szeretet az egyetlen lehetőségünk arra, hogy legyőzzük a gyülőletet, a félelmet. Ott voltam ma, zuhogó esőben. Virágot vittem, mint sokan mások. Aprócska kislány tétován tette le hatalmas csokrát. Nem tudta miért van ott, de jelenléte üzenet értékű. Egy olyan világban szeretne felnőni, ahol a gyűlölet nem megoldás semmilyen problémára. Nézem a szeretet falát, és feltűnik annak a nyolcvanéves nagymamának a fényképe, aki a gázolás egyik áldozata. Unokája szerint a világ legjobb nagymamája volt, aki imádta családját, dédunokáit, és rajongott a helyi focicsapatért. De nem csak Dorothy Sewell-t siratják szerettei. Anne Marie D’Amicot a legtisztább lelkű, mindig mosolygós, kedves, önzetlen lányként  jellemzik családtagjai, barátai. Harmincéves volt. Chul Min “Eddie” Kang séfnek szenvedélye volt a főzés, imádták munkatársai. A mindig segítőkész Sri Lanka-i származású Ahangama Rath...

Egyik percről a másikra lett tavasz Torontóban. És egyik percről a másikra lett nem biztonságos város Torontó. Nem hittem volna, hogy ezt egyszer le fogom írni. Bár nagyon sok barátom azt mondta, hogy csak idő kérdése, és ide is begyűrűzik a terrorizmus, akárcsak Európába vagy az Egyesült Államokba. A munkahelyemen vagyok, ülök az íróasztalomnál, és döbbenten hallgatom a kollégát, aki hozza a hírt. A döbbenet letaglóz, de a következő pillanatban már tudom, hogy a gyerekeim, szeretteim biztonságban vannak. Tovább pörög az agyam. Arra gondolok, hogy a toront ói Yonge Street-et mától nem csak a világ egyik leghosszabb utcájaként fogják számon tartani, hanem azért is, mert egy őrült 3 kilométeren keresztül az általa bérelt kisteherautóval élő célpontokként vadászta le a gyanútlan embereket. A mérleg 10 halott és 15 sebesült. Ártatlan emberek, akik rossz helyen voltak, rossz időben. Ebédidőben, amikor a legforgalmasabb az utca. Erre gondolok, de a Wikipédia gyorsabb nálam. A Yonge Stree...

A zászlóügy immár több évtizedes téma Székelyföldön, ami, bár ne lenne igazam, de sosem fog elévülni... Olvasom tegnap, hogy eltávolították a székely zászlót Csíkszereda városházának homlokzatáról, és ennek előzménye az, hogy nemzeti ünnepünkön Sepsiszentgyörgy polgármestere vált ismételten célpontjává a hatalomnak a magyar zászló kitűzése miatt. Nem mondok újdonságot azzal, hogy Székelyföld magyar elöljárói állandóan tűzkeresztben voltak, vannak és lesznek nemzeti szimbólumaink használata miatt, és úgy néz ki, sem ők nem fogják feladni ezt a harcot, sem a hatalom büntető őrei nem fognak engedni. Bármennyire is hihetetlen, de Kanadában szabályzat és nem törvény védi az ország zászlaját. A kanadai zászló etikettje egyszerűen tisztelet kérdése, a hazafiasság szimbóluma, a becsületet, az egységet jelképezi mindenkinek, függetlenül attól, hogy ki honnan származik és milyen nyelvet beszél. Ugyanakkor Kanadában minden egyes tartománynak illetve területnek megvan a saját zászlaja. És ezek...

Folyik a hiszti a magyarországi választások margójára... Barátok, ismeretlenek egymásnak feszülnek a választási eredmények ürügyén. Az ellenzék csúfos vereségéért sokan úgy gondolják, hogy a vidékiek és a határon túliak a bűnbakok. Ha eddig nem is mondta ki, most már dühében nyíltan nekimegy az anyaországi a határontúlinak, erdélyinek, vajdaságinak, hogy miért ment el szavazni, hiszen nem volt joga, hogy a féltett anyaország ügyeibe beleavatkozzon. De a saját hazájában élő vidéki embernek is nekifeszül,  és kiírja nyilvános fórumra, hogy a vidéki ember buta mint a segg... Nem számít ki olvassa, hiszen az indulatok vezérlik, nem érdekli, hogy erdélyi baratái vannak, vidéken élnek a rokonai, a lényeg az, hogy ő dühös és hisztizik. Addig-addig, hogy kinyílik az ember zsebében a bicska, és próbálja megvédeni a vidékiek és erdélyiek becsületét. De ekkor rögvest megérkezik egy újabb bólogatójános. Semmi észérvet nem fogad el, csak vagdalkozik, úgyszintén hisztizik, szinte toporzékol és a...

„ Ha szükséges, akkor minden nap itt kell találkoznunk, hogy ne veszítsük el az ősi anyaföldet” – hangzott el Torontóban, a kanadai román konzulátus épülete előtt szervezett rendezvényen. A Székely Szabadság Napja elnevezésű marosvásárhelyi rendezvénnyel egyidőben zajló autonómia-tüntetésen mintegy háromszázan vettek részt. A jelenlevők székely, magyar és kanadai zászlókat lobogtattak, a tiltakozó táblákon pedig a következő feliratok voltak olvashatóak: „Szabadságot Székelyföldnek”, „Autonómiát Székelyföldnek”, „Székelyföldet nem lehet feldarabolni”,„A székelyek nem akarnak szolgák lenni”, „Megálljt a romániai magyarok elnyomásának! ” . A Kanadai Székely–Magyar Egyesület szervezésében sorra kerülő eseményen Kanada és az Egyesült Államok több helységéből érkeztek résztvevők, hogy kifejezzék szolidaritásukat a székelyek autonómia-követelése iránt. Bánhegyi Zoltán, az egyesület elnöke elöljáróban elmondta:„Tudjuk, hogy feszült a helyzet, amely ma Romániában kialakult, és azt k...

Húsvét, a tavaszvárás ünnepe. Tele van a tavasz csodákkal. Apró kis lélekmelengető csodákkal, mint a gorzafalvi kerámiaedénybe ültetett búzaszemek szárba szökkenése. Zöldell a kalászt hozó maréknyi búza, amely az élet kenyerét adja, és kinyílik a sárga pipevirág, hogy hirdesse a természet ébredését. Húsvét, a csoda ünnepe. Tele van a lelkem az elmúlt húsvétok csodás emlékeivel. Székelyföldön annyi csoda történik így húsvét tájékán. Pimpószentelés, éjféli templom- és határkerülés, ételáldás, locsolkodás. De a világon bárhol éltetni lehet és kell a húsvéti csodát. Vigyáznunk kell a húsvétra, és tovább kell adnunk minden parányi csodáját, ott, ahol van magyar szó, és ott is, ahol éltetni kell a magyar szót. Húsvét, a remény ünnepe. Csodálatos élmény húsvétvasárnap, amikor még a fecske sem rakja a fészkét, bizakodással, reménykedéssel, megtisztult gondolatokkal és érzésekkel várni a felkelő nap érkezését. Székelyföldön olyannyira él a feltámadás reménye, hogy a nehéz sorsú hétköznapokr...

Minden új év egy új felelősség is. Felelősség a családunkért, a gyermekeinkért, felelősség a máért, a holnapért, és a jövőért, felelősség azért a nemzetért, amelyhez tartozunk. Lekapcsoljuk a karácsonyi fényeket, de lelkünkben új lángokat gyújtunk, új célokat tűzünk ki, amelyek megtartanak, éltetnek és ösztönöznek. Elénekeljük a magyar és a székely himnuszt, és a magyarok istenére megesküdve régi és új fogadalmakat teszünk. Gyermekkorom óta mindig két szilvesztert ünnepeltünk meg az év utolsó napján. Előbb kicsit furcsa volt, de aztán belenőttem a családi hagyományba. Székelyföldön, amikor az éjféli tizenkét órát elütötte a kis- és nagymutató, akkor koccintott a család, csörgött a telefon, közeli és távoli rokonok, ismerősök kívántak boldog új esztendőt, erőt, egészséget és minden elképzelhető jót. A meghitt pillanatok azonban mindig éjjeli egy órakor köszöntöttek be, amikor az anyaországiakkal együtt dobbant a Kárpát-medencei magyarok szíve. Ez az igazi szilveszter Erdélyben, Kárpát...

Halottak napja van, és ebben a nagy Halloween-őrületben itt, Kanadában erről kezdenek megfeledkezni még azok is, akik valamikor óhazájukban fontosságot tulajdonítottak ennek a napnak. Nekem fontos volt, lesz és marad mindenszentek ünnepe. Ez az a nap, amelyet nem tud elhomályosítani bennem az iszonyú nagy távolság. Elhunyt szeretteink emléke bennünk él, velünk él még akkor is, ha évről évre egyre több kedves embernek nem tudjuk elmondani, hogy mennyire fontosak nekünk. Ezt a jegyzetemet nem most írtam, de időszerű. A Marosvásárhelyi Rádióban hangzott el tavaly, és Sármási Bocskai János kedves kollégámnak köszönhetően idén is adásba került. Köszönet érte. Halottak napi éltető imáink Halottak napja az a nap életünkben, amikor egyszerre gondolunk elhunyt szeretteinkre, és az idő múlásával egyre többen vannak azok, akikért imát mondunk. Szinte évente újabb pislákoló gyertya kerül a sorba. Ilyenkor kegyelettel gondozzuk halottaink sírját, mert talán tudjuk, valójában saját lelkünket g...

Mélyen Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Kanadai Magyarok! Megtiszteltetésnek veszem, és örömmel fogadtam, hogy Torontóban, a magyarok eme gyülekezőhelyére hívtak március 15-re emlékezni. Köszönöm, hogy Önökkel együtt ünnepelhetek ezen a szép napon, ezen a talpalatnyi közös magyar földön. 1848. március 15-e határkő a nemzet tudatában. Ez a nap, amelyre minden magyar – éljen bárhol a világon – büszke. Büszke is lehet, mert a márciusi ifjak példaértékű cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Nem féltek a megtorlástól, hanem a legkeményebb fegyverrel, a tiszta szavak erejével indultak harcba. Ezen a napon egy maroknyi lelkes fiatal olyant tett, ami megváltoztatta egy egész nép életét. 162 éve fejet hajtunk a márciusi ifjak tettei előtt. Ünnepeljük a forradalmat, ünnepeljük azt, hogy a magyar nép  félreérthetetlenül és nyilvánvalóan megmondta, hogy mit akar. Megfogalmazták a 12 pontot, majd erőteljesen azt kérték, hogy: Szabadságot! Ezért március 1...