Zsuzsa blogja

Édesanyám születésnapi meglepetése sikerült, bár nem mindenki értékelte, hogy teljes titokban mentem haza. Ezúttal is elnézést kérek azoktól, akikkel most nem sikerült találkoznom. A google, a booking.com, a véletlen, néhány jó ember és a jóisten ha melletted van, akkor ma már mindent meg lehet szervezni közel nyolcezer kilométerről is. Nem nagy erőfeszítés, de néhány dolog azért kellett hozzá. Kellett egy bicska vagy egy olló, hogy a bőröndömet kibontsam Kolozsváron, mert úgy lefóliáztattam Torontóban, hogy a 14 órás repülőúton végig azon gondolkodtam, hogy mondják románul az ollónak. Van egy bicskád? - ez volt az első kérdésem, amikor az exemet megláttam a repülőtéren. Nem vette rossz néven, remélem. Kellett egy fuvar Kolozsvárról Székelyföldre és vissza. Ezt volt a legnehezebb találni, a legutolsó pillanatban. Kétnapi guglizásba került míg megtaláltam a székelyudvarhelyi E-bird transzfert és Timivel leleveleztem a részleteket. Magas szintű szolgáltatást kaptam, óramű pontosan s...

- É desany á mnak - A kilencedik gyermekként született meg még a múlt században , h á bor ú k idej é n . Mindig büszkén hangoztatja, hogy február kilencedikén, ganéhordás idején jött a világra. Én voltam a legküssebbik, a vakarék – ezt gyakran hozzáteszi enyhe Küküllő-menti tájszólással. E gy szoba - konyh á s apr ó cska makfalvi paraszth á zban nőtt fel, ahol a sz ü lői é s testv é ri szeretet elviselhetőv é tette a n é lk ü l ö z é st . Gyerekk é nt palat á bl á ra í rt, mez í tl á b j á rt, az elem ó zsi á s tariszny á ba egy szem alma, és egy karéj kenyér ha ker ü lt. De akkort á jt a sok gyerek és a szeg é nys é g nem volt sz é gyen. A Marton - l á nyok sz é pek é s b ü szk é k voltak, a Marton - fi ú k magasak, jó v á g á s ú ak, katon á nak val ó k, mindannyian nagyon j ó humorral meg á ldva. Szolg á lni szegődtek, napsz á mba j á rtak, a k é tkezi munkának akkor még becsülete volt . Amikor elj ö tt az ideje szakm á t tanult, k ö nyvelő lett , é s egy é...

Leszögezem, teljesen jól vagyok, nyugi van, és az év első napján a kutyám társaságában nézem az Életem legrosszabb éve (The Worst Years of My Life) című vígjátékot, ami egy James Patterson-regény filmes adaptációja. Bugyuta kis film, de rosszabbra számítottam. Amúgy egészen jó kis év volt a 2019-es, hiszen itt vagyok még, de volt olyan nap is, hogy rosszabbra számítottam. Közben arra gondolok, hogy mások éppen leltárt készítenek az elmúlt évről, és újévi fogadalmakat tesznek, amit megbizható statisztikák szerint az új év harmadik napján szépen el is engednek. De hajrá, mindent bele. Én nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, listát írni, mert az állandó hazudozásaim miatt csak rosszul érezném magam. Utálom az egoizmust, hogy én, én és megint én mit fogok jól vagy jobban csinálni. Hogy mit teszek másokért az szerepel a ti listátokon? Amúgy jó az életem, mozgalmas és izgalmas év van mögöttem. Szinte minden bejött amit elterveztem. Volt meglepetés is, kiszámíthatatlan csavar, ami na...

Mikor leszállt a repülőm Torontóban, megkönnyebbülést éreztem. Több mint két hét távollét után kissé fáradtnak érzem magam, de ez jóleső fáradtság, olyan -ezt is megcsináltam- érzés. Nagyon sok minden történt a szabadságom alatt, és nem is tudom mivel kezdjem, van, ami feldob, de van, ami fájni fog.   Koppenhágai átszállással érkeztem meg Stockholmba, és a tapasztalat újból az, hogy egy kanadainak nem könnyű Európába bejutni. Nem is nehéz, de több időt vesz fel, mint annak, akinek EU-s útlevele van. Az átszálláshoz nem elég egy óra, hiszen több százan állnak a nem európai útlevéllel rendelkezők sorában. Mi hozta Koppenhágába? - kérdezi a dán határőr. A repülő - válaszolom, de nem érti a viccet, nem mosolyog vissza, épp az a zokni van rajta, amit utál.   Bejutok Európába, Svédországba és az első benyomás az, hogy az igazi svéd félistenek magasak, szőkék és kék szeműek.  Akik azonban nem születtek efféle jó génekkel, azoknak marad a legendás viking-vez...