Imádom a gasztrofilmeket, egyrészt mindig romantikusak, másrészt habár az efajta mozikban a kiélezett konyhakés főszerepet kap, megsem hal meg senki a filmben. Ha abszolút kedvencet kell mondani, akkor az "Ételművész" - "Burnt" című film viszi el a prímet nálam, és nem csak a pofátlanul jóképű Bradley Cooper miatt, hanem mert egy hihetetlenül szórakoztató és érzelmes történet az étel szeretetéről, a szerelemről és a második esélyről.
Én leborulok azok előtt, akiket élvezettel tölt el a sütés-főzés, és ösztönszerűen pakolgatják a félig kész ételekbe a még hiányzó hozzávalókat. És ha hiszitek, ha nem, én is tudok főzni. De miután egyedül maradtam, úgy éreztem a konyha egy kínzókamra, ha nincs akinek főzni. Úgyhogy feladtam, és azt is elfogadtam, hogy soha nem leszek a későn felfedezett, női Gordon Ramsay.
Mikor P. felvetette a gondolatot, hogy főzzünk együtt, akkor megmondom őszintén egy kicsit beijedtem. Ennél nagyobb traumát rápakolni egy konyhát nagyívben elkerülő nőre véleményem szerintem elég húzós. De bíztam P. kedvességében, illetve gyakorlottságában, és pontosan tudtam, hogy mesterszakácsokat megtévesztő módon tud főzni, úgyhogy gondoltam a "főzzünk együtt" majd azt jelenti ő főz, én meg nézem.
P. teljes koncepcióval érkezett tegnap délután a konyhámba. Annyit kérdezett só, bors van-e háznál, és minden egyéb hozzávalót, sőt még éles kést, edényt, fűszert, fűszerkeveréket, és még citromfacsarót is hozott magával. Semmit nem bízott a véletlenre, meg persze rám. Nagyjából tudja, hogy nálam mostanság a legnagyobb kihívás a pirítós kenyér illetve a zabkása, és még ez utóbbit is el tudom készíteni szinte ehetetlenre. Húshoz, krumplihoz, brokkolihoz volt külön-külön fűszerkeveréke, és tőle tudom, hogy ezeknek mekkora a jelentősége, hát körülbelül annyi, mint a Star Warsban az Erőnek.
Szóval, ahogy elnéztem Petit a konyhában, magabiztosan, ösztönszerűen, szeretettel, elképesztő érzékkel, és olyan “bradleycooperes” szelíd mosollyal főzni, teljesen átértékelődött bennem a főzés iránti hozzáállás. Úgy éreztem, jó lenne megállítani a pillanatot, elraktározni minden egyes mozdulatot, színt, illatot és érzést.
A vacsora isteni finom volt, és ha valaki ilyen szeretettel főz másnak, akkor azt hiszem a boldogságot már nem olyan nehéz megtalálni.
-Zsuzsa L.-
Én leborulok azok előtt, akiket élvezettel tölt el a sütés-főzés, és ösztönszerűen pakolgatják a félig kész ételekbe a még hiányzó hozzávalókat. És ha hiszitek, ha nem, én is tudok főzni. De miután egyedül maradtam, úgy éreztem a konyha egy kínzókamra, ha nincs akinek főzni. Úgyhogy feladtam, és azt is elfogadtam, hogy soha nem leszek a későn felfedezett, női Gordon Ramsay.
Mikor P. felvetette a gondolatot, hogy főzzünk együtt, akkor megmondom őszintén egy kicsit beijedtem. Ennél nagyobb traumát rápakolni egy konyhát nagyívben elkerülő nőre véleményem szerintem elég húzós. De bíztam P. kedvességében, illetve gyakorlottságában, és pontosan tudtam, hogy mesterszakácsokat megtévesztő módon tud főzni, úgyhogy gondoltam a "főzzünk együtt" majd azt jelenti ő főz, én meg nézem.
P. teljes koncepcióval érkezett tegnap délután a konyhámba. Annyit kérdezett só, bors van-e háznál, és minden egyéb hozzávalót, sőt még éles kést, edényt, fűszert, fűszerkeveréket, és még citromfacsarót is hozott magával. Semmit nem bízott a véletlenre, meg persze rám. Nagyjából tudja, hogy nálam mostanság a legnagyobb kihívás a pirítós kenyér illetve a zabkása, és még ez utóbbit is el tudom készíteni szinte ehetetlenre. Húshoz, krumplihoz, brokkolihoz volt külön-külön fűszerkeveréke, és tőle tudom, hogy ezeknek mekkora a jelentősége, hát körülbelül annyi, mint a Star Warsban az Erőnek.
Szóval, ahogy elnéztem Petit a konyhában, magabiztosan, ösztönszerűen, szeretettel, elképesztő érzékkel, és olyan “bradleycooperes” szelíd mosollyal főzni, teljesen átértékelődött bennem a főzés iránti hozzáállás. Úgy éreztem, jó lenne megállítani a pillanatot, elraktározni minden egyes mozdulatot, színt, illatot és érzést.
A vacsora isteni finom volt, és ha valaki ilyen szeretettel főz másnak, akkor azt hiszem a boldogságot már nem olyan nehéz megtalálni.
-Zsuzsa L.-
Lady Gaga & Bradley Cooper: Shallow
Lady Gaga: Always remember us this way
Hát meg tudnám enni azt a vacsorát amit Bradley Cooper vagy legalább a hasonmása főzne nekem:) Zsuzsikám, ez megint nagyon jó irás lett.
VálaszTörlésEmese, amúgy csak mondom, Bradley Cooper jelenleg szingli, jobb, ha igyekszel :) Nekem a hasonmása tökéletesen megfelel.
TörlésIgenis, kedves Zsuzsa, a boldogság lakozhat a konyhában is, nálam szinén nagyon elrejtőzött sokáig s a mindennapi hálátlan robotmunka képét vette fel... Pont ellenkezőjét bejegyzésed meghitt, boldogságot sugárzó ígéretének. Kívánom, találd meg!
VálaszTörlésKöszönöm kedves soraid Rózsa. Mostanság egy kicsit szebb és vidámabb az életem, a konyhába is szivesebben megyek. A közös főzés jót tett a lelkemnek és a magányomnak.
Törlés