Zsuzsa blogja

Mikor a laptopom azonnal rákapcsolódott a wifi-re, akkor tudtam, hazaérkeztem. Bár gondolatban még mindig Európában vagyok, tele élményekkel, tapasztalatokkal, illetve elégtétellel, hogy ismét sikerült átcsempészni a kanadai határon a Pick szalámit és a szilvapálinkát is. Ott maradtam el a beszámolómban, hogy a testvéreim, akikkel közel 30 éve nem találkoztam, Annamária Ausztriából és Levente Németországból fölvettek Budapesten. Este Sarkadon, Karcsi bátyáméknál megaludtunk, de előtte megettük Enikő sógornőm szüleinél, Ernőnél és Erzsikénél a fantasztikusan finom töltött káposztát. Másnap reggel útrakeltünk Székelyföld felé és meglepetéssel konstatáltam, hogy az utak jobbak Romániában mint Magyarországon, a határon ismét csak az én útlevelembe került pecsét, és a Királyhágón még mindig nem szolgálnak ki magyarul. Rövid megálló és találkozás után a keresztfiammal, Nándival és családja apraja-nagyjával, Székelyföld felé tartva, megálltunk szülőhelyem, Erdőszentgyörgy határán, majd Mak...

Nem kérdés számomra, hogy erdélyi magyarként egy román sportolónak szurkolok, ha az éppen nem egy magyarral mérkőzik meg. Természetesen, ha Bondár Anna játszotta volna a finálét Haleppel, akkor neki szurkoltam volna. Ez a választás szabadsága illetve sokszínűsége, és semmi köze a politikához. Én ezt úgy élem meg  három nyelven beszélő erdélyi magyarként, aki Romániában nőtt fel, érettségizett románból, és vannak román barátai,  hogy előnyből indulok azokkal szemben, akik csak egy nyelvet beszélnek. Ez így alakult ugye, és nem én döntöttem erről, de az évek során megtanultam ezzel együtt élni, és nem ennek a helyzetnek a hátrányain lovagolni többé, hanem élvezni az előnyeit. Mert vannak.  A kanadai nemzeti kupán a konstancai Simona Halep, és sok más jeles sportoló mellett a Torontóban született, Anglia színeiben játszó Emma Raducanu, a szintén Kanadában született román származású Bianca Andreescu és a magyarországi Bondár Anna is indult. Végül úgy alakult, hogy román-brazi...

Mikor leszállt a repülőm Torontóban, megkönnyebbülést éreztem. Több mint két hét távollét után kissé fáradtnak érzem magam, de ez jóleső fáradtság, olyan -ezt is megcsináltam- érzés. Nagyon sok minden történt a szabadságom alatt, és nem is tudom mivel kezdjem, van, ami feldob, de van, ami fájni fog.   Koppenhágai átszállással érkeztem meg Stockholmba, és a tapasztalat újból az, hogy egy kanadainak nem könnyű Európába bejutni. Nem is nehéz, de több időt vesz fel, mint annak, akinek EU-s útlevele van. Az átszálláshoz nem elég egy óra, hiszen több százan állnak a nem európai útlevéllel rendelkezők sorában. Mi hozta Koppenhágába? - kérdezi a dán határőr. A repülő - válaszolom, de nem érti a viccet, nem mosolyog vissza, épp az a zokni van rajta, amit utál.   Bejutok Európába, Svédországba és az első benyomás az, hogy az igazi svéd félistenek magasak, szőkék és kék szeműek.  Akik azonban nem születtek efféle jó génekkel, azoknak marad a legendás viking-vez...