Hej, élet, be gyöngy élet…

Március 15. Szinte egyidőben azzal, hogy a budapesti Kossuth téren felvonták a nemzet lobogóját, egy másik országban félárbócra eresztették egy másik nemzet zászlaját. Az egyik ország ünnepel, a másik ország gyászol, én meg egy harmadik világban hajnalban iszom a keserédes kávémat, és olvasom a híreket.
Nézem az élő közvetítést, katonadalt énekelnek magyar huszárok: Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet… Ugyan kinek? Amíg ennyi sehonnai, bitang ember létezik a földön, akik az emberiség nevében gyilkolnak, addig senkinek sem lehet ma gyöngy élete, éljen bárhol. Mert nincs a világon az a vegyszer, vegyület, ami ki tudná mosni az emberek emlékezetéből azt a gyalázatot ami ma történt.

Az új-zélandi tömegmészárlás és a magyarok ünnepén a nemzetek közötti barátságról, pontosabban a lengyel-magyar barátságról szólnak a magyar hírek. Az egyik szomszédom holland, a másik ír, a harmadik olasz. Kanadában minden napunk a barátságról szól, mert talán sehol a világon nem él ennyi nemzet, felekezet ilyen békében együtt, mint itt. Vajon meddig? - teszem fel a kérdest, de nem várok rá választ, soha.
Szinte napi szinten megkérdezik tőlem, hogy honnan jöttem. Zömében olyanok, akik szintén jöttek valahonnan. Mindig azt mondom: magyar vagyok, erdélyi. Csak ennyi, nekem ez a fontos. Meg még néhány dolog: a barátság, emberség, szeretet, hűség, a magyarok istene és a haza becsülete. Reggel felkötöttem a csuklómra a piros-fehér-zöld szalagot. Ma csak így tudtam ünnepelni, és lélekben. De sebaj. Hétvégén Szent Patrik napja van. Nagy buli lesz. És a magyar-ír barátság nevében én is ott leszek. 

-Zsuzsa L.-

Update: Talán szólni kellene a románoknak, hogy az írek nemzeti napja Kanadában hivatalos ünnep. Jó lenne tudniuk, csak úgy, a magyar-román barátság nevében.

Passenger | To Be Free