Zsuzsa blogja

A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet... Szinte érezni lehetett ma a torontói Yonge Streeten, hogy a szeretet az egyetlen lehetőségünk arra, hogy legyőzzük a gyülőletet, a félelmet. Ott voltam ma, zuhogó esőben. Virágot vittem, mint sokan mások. Aprócska kislány tétován tette le hatalmas csokrát. Nem tudta miért van ott, de jelenléte üzenet értékű. Egy olyan világban szeretne felnőni, ahol a gyűlölet nem megoldás semmilyen problémára. Nézem a szeretet falát, és feltűnik annak a nyolcvanéves nagymamának a fényképe, aki a gázolás egyik áldozata. Unokája szerint a világ legjobb nagymamája volt, aki imádta családját, dédunokáit, és rajongott a helyi focicsapatért. De nem csak Dorothy Sewell-t siratják szerettei. Anne Marie D’Amicot a legtisztább lelkű, mindig mosolygós, kedves, önzetlen lányként  jellemzik családtagjai, barátai. Harmincéves volt. Chul Min “Eddie” Kang séfnek szenvedélye volt a főzés, imádták munkatársai. A mindig segítőkész Sri Lanka-i származású Ahangama Rathanas

Egyik percről a másikra lett tavasz Torontóban. És egyik percről a másikra lett nem biztonságos város Torontó. Nem hittem volna, hogy ezt egyszer le fogom írni. Bár nagyon sok barátom azt mondta, hogy csak idő kérdése, és ide is begyűrűzik a terrorizmus, akárcsak Európába vagy az Egyesült Államokba. A munkahelyemen vagyok, ülök az íróasztalomnál, és döbbenten hallgatom a kollégát, aki hozza a hírt. A döbbenet letaglóz, de a következő pillanatban már tudom, hogy a gyerekeim, szeretteim biztonságban vannak. Tovább pörög az agyam. Arra gondolok, hogy a toront ói Yonge Street-et mától nem csak a világ egyik leghosszabb utcájaként fogják számon tartani, hanem azért is, mert egy őrült 3 kilométeren keresztül az általa bérelt kisteherautóval élő célpontokként vadászta le a gyanútlan embereket. A mérleg 10 halott és 15 sebesült. Ártatlan emberek, akik rossz helyen voltak, rossz időben. Ebédidőben, amikor a legforgalmasabb az utca. Erre gondolok, de a Wikipédia gyorsabb nálam. A Yonge Stree

A zászlóügy immár több évtizedes téma Székelyföldön, ami, bár ne lenne igazam, de sosem fog elévülni... Olvasom tegnap, hogy eltávolították a székely zászlót Csíkszereda városházának homlokzatáról, és ennek előzménye az, hogy nemzeti ünnepünkön Sepsiszentgyörgy polgármestere vált ismételten célpontjává a hatalomnak a magyar zászló kitűzése miatt. Nem mondok újdonságot azzal, hogy Székelyföld magyar elöljárói állandóan tűzkeresztben voltak, vannak és lesznek nemzeti szimbólumaink használata miatt, és úgy néz ki, sem ők nem fogják feladni ezt a harcot, sem a hatalom büntető őrei nem fognak engedni. Bármennyire is hihetetlen, de Kanadában szabályzat és nem törvény védi az ország zászlaját. A kanadai zászló etikettje egyszerűen tisztelet kérdése, a hazafiasság szimbóluma, a becsületet, az egységet jelképezi mindenkinek, függetlenül attól, hogy ki honnan származik és milyen nyelvet beszél. Ugyanakkor Kanadában minden egyes tartománynak illetve területnek megvan a saját zászlaja. És ezek

Folyik a hiszti a magyarországi választások margójára... Barátok, ismeretlenek egymásnak feszülnek a választási eredmények ürügyén. Az ellenzék csúfos vereségéért sokan úgy gondolják, hogy a vidékiek és a határon túliak a bűnbakok. Ha eddig nem is mondta ki, most már dühében nyíltan nekimegy az anyaországi a határontúlinak, erdélyinek, vajdaságinak, hogy miért ment el szavazni, hiszen nem volt joga, hogy a féltett anyaország ügyeibe beleavatkozzon. De a saját hazájában élő vidéki embernek is nekifeszül,  és kiírja nyilvános fórumra, hogy a vidéki ember buta mint a segg... Nem számít ki olvassa, hiszen az indulatok vezérlik, nem érdekli, hogy erdélyi baratái vannak, vidéken élnek a rokonai, a lényeg az, hogy ő dühös és hisztizik. Addig-addig, hogy kinyílik az ember zsebében a bicska, és próbálja megvédeni a vidékiek és erdélyiek becsületét. De ekkor rögvest megérkezik egy újabb bólogatójános. Semmi észérvet nem fogad el, csak vagdalkozik, úgyszintén hisztizik, szinte toporzékol és azt s