Zsuzsa blogja

Mikor a laptopom azonnal rákapcsolódott a wifi-re, akkor tudtam, hazaérkeztem. Bár gondolatban még mindig Európában vagyok, tele élményekkel, tapasztalatokkal, illetve elégtétellel, hogy ismét sikerült átcsempészni a kanadai határon a Pick szalámit és a szilvapálinkát is. Ott maradtam el a beszámolómban, hogy a testvéreim, akikkel közel 30 éve nem találkoztam, Annamária Ausztriából és Levente Németországból fölvettek Budapesten. Este Sarkadon, Karcsi bátyáméknál megaludtunk, de előtte megettük Enikő sógornőm szüleinél, Ernőnél és Erzsikénél a fantasztikusan finom töltött káposztát. Másnap reggel útrakeltünk Székelyföld felé és meglepetéssel konstatáltam, hogy az utak jobbak Romániában mint Magyarországon, a határon ismét csak az én útlevelembe került pecsét, és a Királyhágón még mindig nem szolgálnak ki magyarul. Rövid megálló és találkozás után a keresztfiammal, Nándival és családja apraja-nagyjával, Székelyföld felé tartva, megálltunk szülőhelyem, Erdőszentgyörgy határán, majd Mak

Oh, de régen írtam. Zsúfolt nyár volt. Hol is maradtunk el? Kezdem a legfontosabbal. Férjhez ment a kicsi lányom. Nem volt egy szokványos lagzi, ugyanis az új vejem jamaicai, de hogy is foglaljam össze, érdekes volt a székely-jamaicai lakodalom, ételek, torta, emberek, új valamint régi rokonok, és ezt is kipipáltuk. A lényeg, legyenek boldogok. Azonkívül sokat kirándultunk Petivel, összecsiszolódtunk, február óta minden hétvégén együtt főzünk, rengeteget tanultam tőle, sok új ételt, ízt kipróbáltam, sok jó bort, sört megkóstoltunk. Voltunk kirándulni Prince Edward Countyban, csodálatos hely, aztán bébiszitteltem a kutya unokám, Lucát, amíg a nagy lányomék Európában voltak. Kétszer is voltunk a környékbeli tavaknál, egyszer Peti barátjánál, aztán megültük a születésnapját Muskokán. Szeretek vele lenni, megnevettet, megfogja a kezem, megbízom benne, jót tesz az önbizalmamnak. Majdnem elfelejtettem, májusban elmentem Palm Springs-be, Imola barátnőm és az anyukája meghívtak, hogy töltsünk