A szombat reggelek a legjobbak, a legnyugodtabbak, mögötted van a munkahét és még nem lóg a nyakadon a hétfő. A szokásos idilli semmit tevős szombat reggel lenne, ha nem hasítana bele a csengő a csendbe. Kapkodok a telefonom után, nézem a kamerám, rendőr áll az ajtómban, de mire összekaparom magam, elzárom a kutyám, kikapcsolom a riasztót, már menne is, de visszafordul. Még a mosolya sem tudja hirtelen feloldani a gyomromban levő görcsöt. Mondja, hogy elnézést kér, ha felébresztett, csak azért zavar, mert a környéken nekem van egyedül kamerám. Megkér szépen nézzem meg, hogy hajnali 4 körülről nem érzékelt-e valami szokatlant a kamera, mert a szomszédom autóját éppen akkor lopták el. Évekkel ezelőtt ellopták a ház elől a hólapátot. De hogy egy autót? Le vagyok döbbenve, bár fölösleges, mert ma már semmin sem lehet igazán meglepődni. Pár hónap alatt feje tetejére állt az életünk, ellentmondásos világ lett, kettészakadt a társadalom, hol maszkviselés, hol faji kérdésekben folyik a pro és