Gyorsan leszögezek két dolgot: a családi fotó tavaly készült, és azóta sem lettem Dupla Kávé rajongó, de az egyik kollégám eszembe juttatta ezt a címadó dalt, és igencsak jó kedvre derültem tőle. Munkába menet olyan telitalálat-féle volt a skandináv lottón, hiszen valóban, mához egy hétre már nem leszek Kanadában, Stockholmban leszek, majd Budapesten, illetve Erdélyben, és bár szeretek itt lenni, de már nagyon vágyom Európába, és nagyon hiányoznak az otthoniak. Ám maradjunk egy kicsit a zenei kliséparádék fejedelménél, a Dupla Kávénál. Eszembe juttatta a fiatalságom, amikor a kulturális hajótöröttek utcájában három sör után már teljesen mindegy volt, hogy a Százados úr sejahaj, az Álmodj királylány, az Egyszer megjavulok én, a Halvány őszi rózsa, a Gábor Áron rézágyúja vagy a Süss fel nap, fényes nap hangzik el. Elismerem, persze, hogy a Kék Duna keringő egy átlagos percében valószínűleg több érdekes zenei elem van, mint egy Dupla Kávé albumon, de lám, még több évtized elte