Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Ezt a földet választottuk?

A szombat reggelek a legjobbak, a legnyugodtabbak, mögötted van a munkahét és még nem lóg a nyakadon a hétfő. A szokásos idilli semmit tevős szombat reggel lenne, ha nem hasítana bele a csengő a csendbe. Kapkodok a telefonom után, nézem a kamerám, rendőr áll az ajtómban, de mire összekaparom magam, elzárom a kutyám, kikapcsolom a riasztót, már menne is, de visszafordul.Még a mosolya sem tudja hirtelen feloldani a gyomromban levő görcsöt. Mondja, hogy elnézést kér, ha felébresztett, csak azért zavar, mert a környéken nekem van egyedül kamerám. Megkér szépen nézzem meg, hogy hajnali 4 körülről nem érzékelt-e valami szokatlant a kamera, mert a szomszédom autóját éppen akkor lopták el.Évekkel ezelőtt ellopták a ház elől a hólapátot. De hogy egy autót? Le vagyok döbbenve, bár fölösleges, mert ma már semmin sem lehet igazán meglepődni. Pár hónap alatt feje tetejére állt az életünk, ellentmondásos világ lett, kettészakadt a társadalom, hol maszkviselés, hol faji kérdésekben folyik a pro és k…
Legutóbbi bejegyzések

Emlékezés vesztegzár alatt

Olyan világot élünk, hogy manapság már semmi sem biztos. Elmarad sok minden, ami eddig fontos volt, ami hozzátartozott az életünkhöz. Elmaradt a gyermekeim hazautazása, elmarad a csíksomlyói búcsú, a tanítás, az istentisztelet, az olimpia, elmarad az ölelés, és még sok minden más. De van, amit semmilyen világjárvány, kormányrendelet nem tud megállítani. A tavasz, ami elhozza nem csak a kikeletet, hanem az emlékeket is. 
Március huszonnegyedike, a nap, amikor elmentél. Három éve már, hogy nagyon más lett az életem, életünk. És hiába érzem néha, hogy itt vagy velem, akkor is hiányzik amit adtam, és amit cserébe kaptam. Ezek a fájdalmas márciusi napok, amikor belevésték az urnádba és a szívünkbe, hogy: A lélek él, találkozunk! 
Hazudnak a pszichológusok, akik azt mondják, hogy napi négy ölelés kell a túléléshez. Tizenhárom napja itt vagyok ölelés nélkül és még mindig életben. Itt ülök kedvenc kutyáddal, itt ragadtunk a magányban, megjátszva, hogy minden rendben van, és remélve, hogy holnap…

Pánik vagy helyzet?

Most, hogy a koronavírus világjárvány lett egyre valószínűbb, hogy sokan a kialakult helyzet miatt bepánikolnak. Ami nem is csoda, ha valakinek hajlama van rá, hiszen olvasom, hogy a WHO jelentése szerint a depresszióés a pánikbetegség a leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó kór lett világviszonylatban.
Trudeau miniszterelnökünk tegnap bejelentette, hogy Kanada 1 milliárd dollárt különített el a lakosság hatékony felkészítésére, kutatásra, az egészségügy készleteinek feltöltésére, illetve a vírus gazdasági hatásainak kezelésére. A miniszterelnökünk szerint, aki karanténba kerül annak nem kell aggódnia a munk

Ahol a magyarok Istene lakik

Édesanyám születésnapi meglepetése sikerült, bár nem mindenki értékelte, hogy teljes titokban mentem haza. Ezúttal is elnézést kérek azoktól, akikkel most nem sikerült találkoznom. A google, a booking.com, a véletlen, néhány jó ember és a jóisten ha melletted van, akkor ma már mindent meg lehet szervezni közel nyolcezer kilométerről is. Nem nagy erőfeszítés, de néhány dolog azért kellett hozzá.
Kellett egy bicska vagy egy olló, hogy a bőröndömet kibontsam Kolozsváron, mert úgy lefóliáztattam Torontóban, hogy a 14 órás repülőúton végig azon gondolkodtam, hogy mondják románul az ollónak. Van egy bicskád? - ez volt az első kérdésem, amikor az exemet megláttam a repülőtéren. Nem vette rossz néven, remélem.
Kellett egy fuvar Kolozsvárról Székelyföldre és vissza. Ezt volt a legnehezebb találni, a legutolsó pillanatban. Kétnapi guglizásba került míg megtaláltam a székelyudvarhelyi E-bird transzfert és Timivel leleveleztem a részleteket. Magas szintű szolgáltatást kaptam, óramű pontosan száll…

A kilencedik

- Édesanyámnak -

A kilencedik gyermekként született meg még a múlt században, háborúk idején. Mindig büszkén hangoztatja, hogy február kilencedikén, ganéhordás idején jött a világra. Én voltam a legküssebbik, a vakarék – ezt gyakran hozzáteszi enyhe Küküllő-mentitájszólással. Egyszoba-konyhás aprócska makfalvi parasztházban nőtt fel, ahol a szülői és testvéri szeretet elviselhetővé tette a nélkülözést. Gyerekként palatáblára írt, mezítláb járt, az elemózsiás tarisznyába egy szem alma, és egy karéj kenyér ha kerü