Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Név nélkül

Ma megszámoltam, összesen 36-szor írtam le a nevem hivatalos levelek végén úgy, hogy Susana. Valaki ma Zsuzsának szólított, és a hátam mögé néztem, hogy vajon kit keresnek... 
Egy gyerek sok mindent kap a szüleitől, de kevés olyasmit, ami egy életen át sajátja marad, és ez a neve. Én így jártam. Járhattam volna rosszabbul is, hogy az egykori román törvények másítják meg a nevem. De nem így történt, hanem saját akaratomból. Az indiánok akkor adtak nevet a gyereknek, ha az véghezvitte az első bátor tettét. Az enyém talán az volt, amikor tíz évvel ezelőtt Bukarestben felültem a repülőre. Leszálltam egy más világban és kiérdemeltem egy új nevet. A hivatalos aláírásban ott van a nevem szépen magyarul, de mert barátságos vagyok, mindig aláírom angolul is. Van, aki így is megpróbál kedves lenni, de az a bizonyos bicska mindig beletörik a próbálkozásba. Bonyolult egy kanadainak, túl sok a mássalhangzó benne... egy idő után mindenki feladja. Aki azt mondja, hogy a név nem fontos, az próbálja meg…
Legutóbbi bejegyzések

Érzelem-gomb…

Tanultam egy új szót: Érzelem-gomb... Valaki azt mondta nekem a napokban, hogy meg kell vizsgálnom, hogy működik-e még bennem az a bizonyos érzelem-gomb... Azóta is ezen gondolkodom, és azon, hogy milyen sokféle érzelem és milyen sokféle gomb van... Mostanában Márait olvasok. Jót tesz a lelkemnek, jókat ír az életről, azt mondja: Ember vagy, tehát szenvedned kell, s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy. Ebben van igazság, nem is kevés. Igy visszatekintve az elmúlt periódusra, az ember csak megy előre, felülkerekedve a szenvedésen, és nyomkodja minden nap ugyanazokat a gombokat… Ébresztőóra, elektromos fogkefe, kávéfőző, riasztó, laptop, telefon, távirányító és már megint ébresztőóra… Az élet megtanított arra, hogy rövid is tud lenni. Kegyetlen lecke volt. Néha Passengert hallgatok és emlékeztetem magam, hogy az élet azért van, hogy éljünk. Life's for the living so live it… Valóban, kellene élni, mert egyszer minden dal véget ér, mindig van egy utolsó hangjegy. Néha meglátogat…

Tökéletes vagyok, vagy mégsem...

Darling, you look perfect tonight... erre ébredek reggel, és olyan hangosan énekli Ed Sheeran, hogy bukósisakkal a fejemen is hallanám. Sebaj, pont így szeretem, növeli az önbizalmam, elhiszem neki, hogy tökéletes vagyok. Nyitom a hátsó ajtót, de a kutyám meg sem mozdul. Könyörgök neki, hogy menjen le az udvarra, de mint mindig, most sem hallgat rám. Néha úgy gondolom, hogy haragszik azért, mert az élet úgy hozta, hogy én maradtam itt vele. Hozzászoktam, nem erőltetem, de nem is adom fel, hogy megváltoztassam az attitűdjét. Ezen tűnődöm, miközben érzékelem, hogy a zenét elnyomja valami hangosabb. A riasztóm, már megint. Próbálok eljutni minél rövidebb idő alatt a hátsó ajtótól a bejárati ajtóig, és beütni a kódot. De a telefonhívást nem úszom meg. Kanadában vagyunk, hajnali órában is barátságos hang kérdezi a biztonsági kódot, a postakódot, címem, nevem, telefonszámom. Tökéletes választ adok mindenre, ezen én is csodálkozom. Mindenki megnyugszik. Amúgy reklamálni fogok. Miért van lekor…

Egy rossz nap is lehet jó

Van olyan nap, ami rosszul indul, de jól végződik, van, ami jól indul és még jobban végződik, van amelyik remekül indul és rosszul végződik, de van olyan is, ami rosszul indul és még rosszabbul ér véget... Én mindig optimista voltam, mikor szar napom volt is azzal vigasztaltam magam, hogy ennél még pocsékabb is lehetett volna, hiszen a gennyből is lehet habot verni. Tegnap, mint minden reggel, és minden pénteken jobb lábbal keltem fel, két lábbal nyomtam a szobabiciklit, a nap sütött, a szomszéd felvett a buszmegállóból, és a reggeli kávé is habos volt a munkahelyen. Telt a nap, és egyre nyomasztóbb lett minden perc, de csak magamat okolhatnám érte. Délután felülök az első buszra. Nem számít merre megy, csak vigyen, minél messzebb, minél gyorsabban. Hát elvitt  délre, észak helyett, de kit érdekel?Ismeretlen helyen szállok le a buszról, és ez visszaránt a realitás talajára. Gondolkodom. Világgá nem mehetek, mert hamuba sült pogácsa nincs nálam, de van GPS-em, ami segíthet megtalálni a v…

Bryan Adams – a múlt emléke, a jelen ajándéka

Eltelt az idő fölöttem, de bizony fölötte is… Nézem a színpadon álló ismerős ismeretlent. Tízezrek körülöttem, de én harmincegynéhány évvel ezelőtti önmagam keresem ebben a miliőben. És bevillan egy házibuli a nyolcvanas évekből, amikor Bryan Adams andalító zenéjére lassúztunk. Diákkorom emlékei, életre kelt régi képkockák, összeragasztott magnószalagok, éber mámorú hajnalok… A rekedtes hanghoz nem volt képünk, nem értettük a dal mondanivalóját, de mégis tudtuk, hogy rólunk, a pillanatról, a szerelemről szól, és a boldogító vágyakozás mindent felülmúlt. Akkor azt hittük mindenre futja az időnkből, az élet örökké tart, egyenesen, szívből álmodtunk, szerettünk, és meggyőződéssel énekeltük, hogy „Straight from the heart…” Ma már tudom az élet mulandó, akárcsak a boldogság, és aki egyszer elmegy, az többé nem jön vissza. Ma, kétezertizennyolcban Torontó legnagyobb koncerttermében itt van velem szemben a fiatalságom, életem egy darabja. Eltelt több mint három évtized és egy légtérben vagyok…

Piros zoknis ünnep

Kanada napján, július elsején életbe lépett a Justin Trudeau miniszterelnök által beígért amerikai termékekre kivetett vámtarifa. A kanadai miniszterelnök betartotta ígéretét, és miután Donald Trump amerikai elnök büntetővámot vezetett be az Egyesült Államokba bevitt kanadai acélra és alumíniumra válaszlépésként Trudeau adót vetett ki amerikai fogyasztói termékek széles skálájára. Kanada ellenlépése 16,6 milliárd dolláros díjszabás bevezetését eredményezi. Trudeau telefonon közölte Trumppal, hogy „nem volt más választása”. Donald Trump a Fox televíziónak adott interjújában azt mondta, hogy egyelőre elhalasztja az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás felülvizsgált verziójának aláírását, és továbbra is azzal fenyegetőzött, hogy vámokat szab ki a Kanadából behozott autókra. A kereskedelmi vita ellenére Donald Trump barátságos hangvételű sajtóközleményben köszöntötte a július elsején 151. születésnapját ünneplő Kanadát és annak állampolgárait. Mint fogalmazott: Kanada és az Egyes…

Erdély és Mozart

Jó minőségű Mozart szól halkan az autóban. Bevallom, nem tudok vállalható véleményt mondani Mozartról. Mint ahogy nem tudok nyilatkozni Erdélyről, Székelyföldről sem. Nincsenek szavaim, hiszen annyiféleképpen elmondták mások nálam hitelesebben, méltóbban és jellemzőbben. Csodálom Erdélyt, mint ahogy egykor a gyermek Mozartot egész Európa. Igyekszem felfedezni újra a felfedezhetetlent, a mindig ámulatba ejtő rejtélyes szülőföldem. Hogy elvigyem magammal emlékét az új világba. Csendben ülök a száguldó autóban, és próbálom Mozart kozmoszát beépíteni ebbe a csodálatos székelyföldi univerzumba. Hallgatom ezt a varázslatos muzsikát, és azon töprengek, hogy vajon hol lakik az idő? Az idő, amely nem hagyta meghalni bennem sem Erdélyt, sem Mozartot, sem megannyi emléket. És bár kifut az út a lábam alól, de rám talál egy régi érzés, ami visszalopakodik a szívembe, mint ahogy a pillangó szárnyat bont, és meghalni is elfelejt.
Ludvig Zsuzsanna Fotó: Boér Károly