2020 egy felejtős, szinte nem létező év volt, tele kihívásokkal, és bár nem tudjuk mit hoz 2021, de jobb, ha nem is tervezünk előre. Induljunk ki abból, hogy ennél rosszabb biztos nem lehet, és akkor hátha meg fogunk lepődni vagy így, vagy úgy. Addig is egy kis évértékelő, kronológiai sorrendben tőlem nektek. Már nem is emlékszem, hogyan vártam a 2020-as évet az elmúlt j anuárban . Egy biztos, szilveszterkor lencsefőzeléket ettem. Nem hatott, mert nem lettem gazdagabb. Tavaly január másodikán megírtam, hogy életem legrosszabb éve volt a 2019-es év, de ma már nem fogalmaznék így, és gondolom ezen nem lepődik meg senki. Nekem a február volt az év legjobb hónapja, akkor hoztam az esztendő legésszerűbb döntését, amikor a kardiológusom beleegyezésével meglepetésszerűen hazautaztam Székelyföldre édesanyám 80. születésnapjára és az egész családot láthattam még az utazáskorlátozások bevezetése illetve a világjárvány kihirdetése előtt. Március a wécépapírhiány hónapja volt, itthonülős, ott