Zsuzsa blogja

Miattatok vagyok itt - mondta Elton John utolsó torontói koncertjén. Ez a mondat szerénynek hangzik egy olyan ikonikus sztár szájából mint Elton John, akit Erzsébet királynő is lovággá ütött, és akinek utolsó torontói koncertjére több mint ötvenezren voltak kíváncsiak. Nem mondhatom magam egy fanatikus Elton John rajongónak, de mindig is csodáltam lendületes zenei stílusát és fenomenális zongoratudását, sokszor meghökkentem excentrikus megjelenésén, extravagáns, rikító színpadi flitteres ruháin, amelyeknél csak vibráló szemüvegei voltak feltűnőbbek, de elmondása szerint kirívó színpadi kinézetével a maga módján csak elnyomott gyerekkorától akart szabadulni. Kaotikus, hullámvasúthoz hasonlító élete legmeghatározobb dalait hozta el utolsó koncertjére, köztük néhány kedvencemet, Candle in The Wind, Don't let the Sun to Go Down on Me, Cold Heart, Your Song. Torontói koncertjén nem felejtette megemlíteni, hogy a város a második otthona, és mindig is a szíve csücske marad, hiszen férje,

Nem kérdés számomra, hogy erdélyi magyarként egy román sportolónak szurkolok, ha az éppen nem egy magyarral mérkőzik meg. Természetesen, ha Bondár Anna játszotta volna a finálét Haleppel, akkor neki szurkoltam volna. Ez a választás szabadsága illetve sokszínűsége, és semmi köze a politikához. Én ezt úgy élem meg  három nyelven beszélő erdélyi magyarként, aki Romániában nőtt fel, érettségizett románból, és vannak román barátai,  hogy előnyből indulok azokkal szemben, akik csak egy nyelvet beszélnek. Ez így alakult ugye, és nem én döntöttem erről, de az évek során megtanultam ezzel együtt élni, és nem ennek a helyzetnek a hátrányain lovagolni többé, hanem élvezni az előnyeit. Mert vannak.  A kanadai nemzeti kupán a konstancai Simona Halep, és sok más jeles sportoló mellett a Torontóban született, Anglia színeiben játszó Emma Raducanu, a szintén Kanadában született román származású Bianca Andreescu és a magyarországi Bondár Anna is indult. Végül úgy alakult, hogy román-brazil döntő lett a

Érdekes, illetve inspiráló kiállítás nyílt a szomszédságomban levő könyvtárban, ami ismételten alátámasztja a tényt, hogy Torontó a világ legmultikulturálisabb városa, lakosságának csaknem fele Kanadán kívül született. A nagy kollázsokból összeállított tárlat 57 bevándorló család történetét mutatja be, akik Kanadában szálltak partra egykoron. A kiállítás megálmodója, a ma 70 éves Sholom Wargon Ottawában született és a tárlata apja előtt tiszteleg, aki 1927-ben emigrált Lengyelországból. A történetek szereplői többnyire a 19. század elején, közepén érkeztek Kanadába háború, üldözés, szegénység, éhínség, pestis, elnyomás elöl menekülve. A bevándorlók történetei úgy vannak kiállítva, mint egy műalkotás, mindenki története egyedi, különleges erőről, bátorságról, eltökéltségről, kitartásról, áldozatvállalásról szól, és mindezekhez társul a példaértékű munkamorál. Természetesen, az 57 történet egyik kiemelkedő alakja egy magyar, Judith Kálmán, akinek szüleit a háború majd az 1956-os eseménye

Hát hol is kezdjem. Két nagyon zsúfolt hónap van mögöttem, sok történéssel, újdonsággal. Még szinte én sem hiszem el, de városlakó lettem. Május elején másfél nap alatt döntöttem el, hogy eladom a házam, és beköltözök Torontóba. Hirtelen döntés volt, egy váratlan hír következménye...  Szóval egy májusi reggelen indultam volna el otthonról, és az amúgy minden lében kanál szomszéd asszonyom megkérdezte, hogy kaptam-e levelet a városházától. Mondom nem, aztán közölte, hogy az utcánkban nagy ép í tkezés lesz jövő évtől, az utcánkban levő parkot átép í tik, és az autópályát is kiszéles í tik, ami azt jelenti, hogy közelebb kerül hozzánk. A hír annyira sokkolt, hogy konzultáltam a gyerekeimmel, és már a következő héten meglett a meszelés, felkerült a ház a piacra, és három nap alatt el is kelt. El kell mondjam azt, hogy ugyan az autópálya közelsége adta meg az okot a hirtelen költözéshez, de ez a lépés amúgy benne volt a terveimben. Ennek több oka is volt. A ház túl sok volt és túl nagy volt

Eljöttek a gyerekek húsvétra, aminek nagyon örültem. Még a kicsi lány is jött, pedig éjszaka dolgozott. Nem hagyományos húsvéti ebéd volt, hanem liszt-, olaj-, zsír-, cukor- és majonézmentes. Amióta baj lett a gyomrommal azóta próbálok ezek nélkül élni. Mandulalisztet használtam, és panírnak kukoricapelyhet, nem olajban, sütőben sütöttem ki a csirkeszeleteket, volt töltött tojás is, de majonéz nélkül, cukkini-fasírt, pulykafasírt, edemame saláta, édesburgonyapüré zsírszegény krémtúróval kikavarva, sajtos, baconos kelbimbó és narancsos-gyömbéres sárgarépara-krémleves. Desszertnek joghurtos torta és édes sajttekercs. Cukor helyett Steviát használok, ami  gyümölcsökből nyert édesítőszer, nulla kalória. Azért jóllaktunk...  A gyerekek azt mondták minden finom volt. S., a minden lében kanál szomszédom is átjött, pedig mondtam mi lesz az ebéd, de azért megjelent és evett rendesen, megjegyzem, a kanadaiak nem rajonganak az efféle kajáért. Szerintem a társaság miatt is jött, és bár végig angol

Nézem a CNN hírcsatornát, közben forralom a vizet a reggeli teámhoz. Kitört a háború az öreg kontinensen. Putyin megtámadta Ukrajnát, emberek rettegnek, menekülnek. A pánikba esett kijevi lakosok metróalagutakban keresnek menedéket. Tegnap talán még ők is békésen teáztak, kávéztak reggel. Ma már rettegnek. Ukrajna, Kijev új világra ébredt. Tegnap még béke volt, ma már háború. A civil lakosság nagyrésze elindult a biztonságosnak remélt területek felé. Menekülőkkel teli autók, családok tartanak a határok felé, gyerekekkel a hátsó ülésen... Miközben próbálok tájékozódni az európai helyzetről Koncz Zsuzsa üzenete jelenik meg az idővonalamon...   "Békét és reménységet Békét a világnak Békét és reménységet Az ember ennyit csak kívánhat..." Hallgassátok meg a dalt, és reménykedjünk... (ZsuzsaL)