Zsuzsa blogja

Some of my friends know that recently I started doing my family tree with some help and I also took a DNA test. During my research, I accidentally came across Roland, who’s been trying to find his family for years without success. This is his story. Roland was born in Târgu Mureş/Marosvásárhely and was adopted by an American family at the age of seven from the orphanage in Ludus.  His first adoption was not a success story, but as he says, his second adoption had saved him and given him a truly loving family. Roland had only one memory from the Ludus orphanage that stayed with him ever since, etched in his memory: that of his older sister, Zsuzsa, also living at the orphanage. He’s been desperately trying to find her for many years, since he was a child. All he had, were some Romanian documents and the fading memory of Zsuzsa, his long-lost sister, her name tattooed on his chest, above his heart. Not much to go on. Upon reading his story, I reached out to him and I tried to help him wi

Ez a posztom nem a megszokott lesz, de hát most így sikerült. Több a szabadidőm, és több időt tudok magamra és a gondolataimra fordítani. Sokat sétálok, amikor az időjárás engedi, a házam mögötti nagy réten van hinta gyerekeknek és felnőtteknek is. Kismilliószor elmentem mellette, de sosem fordult meg a fejemben eddig, hogy felüljek rá. De talán most volt az ideje, hogy érezzem megint azt az ég és föld közötti felszabadító érzést amit a hintázás nyújt.  Ha lent vagy, a földhöz közel, akkor közelebb vagy a valósághoz, ha fent vagy, akkor repülhetsz, álmodhatsz, elrugaszkodhatsz a valóságtól, felemelő érzés ugyan, de csak egy pillanatig tart, addig, ameddig a lábad újra földet ér. A hinta átmenet a realitás és az álom között. Vannak, akik felülnek a hintára, és mindig fent akarnak lenni, álomvilágban élnek, ezek a vérbeli pozitív gondolkodók, akik reggel felkelnek, és eldöntik, hogy aznap jó napjuk lesz, történjék velük bármi, meglökik a hintát, és görcsösen próbálnak fent maradni. Ezek,