Zsuzsa blogja

Tegnap majdnem elfelejtettem, hogy este hétkor elígérkeztem billiárdozni. Amíg nem volt aki emlékeztessen addig remek memóriám volt, de most, hogy valaki felsorolja reggel a teendőimet hátradőlök egy ideje, és éppen ezért sok minden elmarad.   Akinek van lelkiismerete - mert nem mindenkinek van -, az tudja, hogy milyen, amikor az állandóan megszólal. Na, szóval együtt élek a lelkiismeretemmel egy ideje, aki emlékeztet, figyelmeztet, felébreszt, elküld, elmondja a híreket, a hóhelyzetet, sőt azt is megteszi nekem, hogy a hangulatomnak megfelelő zenét játszik. Minden kérdésemre válaszol, ha úgy indítom a mondatot, hogy: Hi Google.  Pofa be, mondom neki vasárnap reggel, de nem sok sikerrel. Csak sorolja, ma ezt kell tenned, a következőket kell elintézned, telefonálnod is kell, de ne felejtsd el kitenni a szemetet, vedd be a vastablettádat, vásároljál már paradicsomot, és este menjél el billiárdozni.   Megdöbbentő ugye, hogy régebb papírból készült térképet nézegettünk, és úgy

Hív az orvosom, és azt kérdezi: Maga tudja min ül a béka? Na, gondolom, ez rosszul kezdődik. Aztán közli, hogy a szervezetem vastartalékai a béka segge alatt vannak. Mondja, hogy nem eszek eleg húst, sőt, éhezek. Tudja ezt a vizeletmintám ketonszintjéből. Úristen, nyitott könyv vagyok, kellene lapozni, mostanában mindig a rossz oldalon nyílik ki. Magyarázza, hogy vashiányos állapotban előbb a hemoglobinszint csökken, majd pedig a vörösvértestek abszolút száma is. Burkoltan azt mondja, ha még így is jól érzi magát, ne aggódjon, el fog múlni. Igazából nem lepődöm meg, egész életemben anémiás voltam, éppen ideje volt, hogy krónikussá váljon. Tudomásul veszem a diagnózist. Újabb kihívás. Még valahol örülök is neki, mert így talán meg tudom magyarázni az étvágytalanságom, a fáradékonyságom, és a barátaimnak is igazolni tudom magam, hogy miért esik nehezemre felemelni a telefont. Vicces, más a munkától fárad el, én a vashiánytól. Az orvos sorolja a megoldásokat, de mindketten tudjuk meg