Életem legrosszabb éve

Leszögezem, teljesen jól vagyok, nyugi van, és az év első napján a kutyám társaságában nézem az Életem legrosszabb éve (The Worst Years of My Life) című vígjátékot, ami egy James Patterson-regény filmes adaptációja. Bugyuta kis film, de rosszabbra számítottam. Amúgy egészen jó kis év volt a 2019-es, hiszen itt vagyok még, de volt olyan nap is, hogy rosszabbra számítottam.

Közben arra gondolok, hogy mások éppen leltárt készítenek az elmúlt évről, és újévi fogadalmakat tesznek, amit megbizható statisztikák szerint az új év harmadik napján szépen el is engednek. De hajrá, mindent bele. Én nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, listát írni, mert az állandó hazudozásaim miatt csak rosszul érezném magam. Utálom az egoizmust, hogy én, én és megint én mit fogok jól vagy jobban csinálni. Hogy mit teszek másokért az szerepel a ti listátokon?

Amúgy jó az életem, mozgalmas és izgalmas év van mögöttem. Szinte minden bejött amit elterveztem. Volt meglepetés is, kiszámíthatatlan csavar, ami nagyot ütött, de tanultam belőle. Főleg azt, hogy a nap 24 órából áll, és az orvosságot időben kell bevenni. Igazi kihívás volt, hogy sose felejtsem otthon a gyógyszerem, mert mindig éppen akkor maradt az asztalon, amikor a szívemnek és az agyamnak szüksége lett volna több oxygénre. Végül mégis mindig hazataláltam.

Ha jól emlékszem az elmúlt évben csak egyszer gondoltam arra, hogy eladnám az egyik vesém. Korábban többször előfordult, úgyhogy ezt is pozitívumként könyvelem el. Megtanultam azt is, hogy a hétköznapi nyügőkre nem heves kétségbeeséssel reagálok. Régebben megtörtént, ha magamra öntöttem a kávét, hogy úgy éreztem magam mintha valami tömegszerencsétlenség kellős közepén lennék. Ma már mindig van nálam Vanish foltkivevő kendő.

Amúgy olyan elcsépelt, de leírom, hogy megmaradok a tavalyi trendnél, sokat sétálok, ítéletidőben, vihar, lavina, tornádó, vulkánkitörés, cunami és atomkatasztrófa esetén használom a szobabiciklit. Egészségesebben étkezem, mindig megnézem a híradót mielőtt kolibaktériummal fertőzött salátát vennék, és kakaópor helyett fahéjat teszek a kapucsinómra. Bevallom, néha becsúszik egy-egy steak, de a vashiányom miatt továbbra is szükségem van a vöröshús-bevitelre. Ám ebbe most ne menjünk bele. 

Szeretném hinni, hogy jobb ember lettem. Csatlakoztam egy hajléktalanokat segítő akcióhoz. Vasárnaponként pizzát osztogatok a hajléktalanoknak. Egyre többen vannak Oshawában. Itt találkoztam vegetariánus hajléktalannal, aki dühkitörést kapott, és úgy nézett a sajtos-pepperonis-olajos pizzára, mintha acélpengéjű leszúrókés lett volna nálam. Ebből is tanultam. Ma már hordok magamnál paprikasprayt, az Amazonon rendeltem. 

De az egyik legnagyobb felfedezés, hogy magabiztosabb lettem, mert sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy azt hittem én vagyok a hülye, ám olyankor mindig arra gondoltam, hogy valaki kint éppen Pokemont keres.

Amúgy vidám, egészséges, geológiai, hidrológiai és légköri katasztrófáktól mentes új évet kívánok mindannyiatoknak. Szeretlek benneteket.

-Zsuzsa L-