2020 egy felejtős, szinte nem létező év volt, tele kihívásokkal, és bár nem tudjuk mit hoz 2021, de jobb, ha nem is tervezünk előre. Induljunk ki abból, hogy ennél rosszabb biztos nem lehet, és akkor hátha meg fogunk lepődni vagy így, vagy úgy. Addig is egy kis évértékelő, kronológiai sorrendben tőlem nektek.
Már nem is emlékszem, hogyan vártam a 2020-as évet az elmúlt januárban. Egy biztos, szilveszterkor lencsefőzeléket ettem. Nem hatott, mert nem lettem gazdagabb. Tavaly január másodikán megírtam, hogy életem legrosszabb éve volt a 2019-es év, de ma már nem fogalmaznék így, és gondolom ezen nem lepődik meg senki.
Nekem a február volt az év legjobb hónapja, akkor hoztam az esztendő legésszerűbb döntését, amikor a kardiológusom beleegyezésével meglepetésszerűen hazautaztam Székelyföldre édesanyám 80. születésnapjára és az egész családot láthattam még az utazáskorlátozások bevezetése illetve a világjárvány kihirdetése előtt.
Március a wécépapírhiány hónapja volt, itthonülős, otthonról dolgozós napokkal, fájdalmas évfordulóval, egyedül. Hónap végére kezdtek kialakulni a pro és kontra táborok koronavírus és maszk ügyben. Megmondom őszintén, csendben jókat szórakoztam a mindenféle összeesküvés-elméletet gyártó és megosztó embereken. Véleményt ma sem mondanék, mert ti tudjátok a legjobban, hogy barátok mind a két táborban vannak. És nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem az, hogy alacsony a kerítés.
Április tizedikén gyertyát gyújtottam István 55. születésnapján, elővettem a régi fényképeket, hogy emlékezzek, és hogy ne legyek egyedül. Még mindig annyira hihetetlen, hogy nincs itt. A kutyám, Lili továbbra sem hallgat rám, negyedik éve naponta emlékeztet arra, hogy nem én vagyok az igazi gazdája.
Májusban már így vagy úgy, de hozzá lehetett jutni wécépapírhoz, kézfertőtlenítőhöz. Már tudtam nagyokat sétálni. Hosszú idő után találkoztam a gyerekekkel, az udvaron, távolságot tartva, megültük a vejem születésnapját, túrósbatyu tortát sütöttem, és citrom illatú Lysol fertőtlenítő spray és kendő is volt az ajándékok között.
Júniusban nem töltöttem fel a kinti medencét, mert hát kinek is? Később megbántam, mert nagy melegek lettek. Tervben volt, hogy hazamegyek a csíksomlyói búcsúra, de azt már nem kell részleteznem, hogy mi jött közbe. Idén is tervbe van véve, de még nem vettem repülőjegyet.
Kanada napja méltó megünneplésére júliusban vásároltam egy új barbequet. Volt aki felszerelje. Szinte minden héten rendeltem valamit az Amazon-ról, többek között egy fotós kristály üveggömböt a saját magam szórakoztatására és a hosszú sétáim érdekessé tételére. Jó befektetés volt. Az írásomhoz az illusztrációt én készítettem, lopni nem éri.
Augusztusban kezdett fájni a gyomrom, rossz lett a vérképem, kiderült hogy a vasam megint a béka segge alatt van. Bevezettem az étrendbe a heti kétszeri spenótfőzeléket, összegugliztam az összes zöldséget, növényt, gyümölcsöt, bármit ami akár nyomokban is, de vasat tartalmaz. Hetente egyszer bementem munkába, bár nem találkoztam sok emberrel, de jó volt látni az ismerős arcokat.
Szeptemberben már annyira fájt a gyomrom, hogy nem tudtam a napi rutin szerint élni, például a reggeli séta elmaradt. A családorvosom minden héten meglátogatott, és megállapította, hogy még mindig élek, de elintézte nekem a beutalókat. A kicsi lányom betartotta a többéves ígéretét, és elkezdte a felsőbb iskolát. Lilit lespriccolta a bűzös borz, itteni ismertebb nevén a csíkos szkunk, akiről kiderült, hogy a kertemben lakik. A szkunkkal való szerencsétlen találkozás után, a többszöri fürösztés ellenére Lili bűzlött, a szaga a legrondább csatornabűzre emlékeztetett, ha körbe kellene írni akkor olyan szaga volt, mint a fokhagyma, a rothadó káposzta, az égő toll és a gumi keverékének.
Októberben csapdát állítottunk a bűzös borznak, befogtuk és kivittük a tó partjára, Lilinek meg levágattuk a szőrét. Megint láttam a gyerekeimet, mert a nagy lánynak megtartottuk a szülinapját, ölelés nélkül. Továbbra is itthon ültem, úgyhogy nyugisan ki tudtam számolni, hogy hányadik születésnapja lesz. Ezen mindig poénkodnak, de megmondom őszintén a matematika egyre rosszabbul megy.
Ugyan Nostradamus is megjósolta Trump győzelmét novemberben, de hálistennek ezúttal is átvert mindenkit, mint sok megannyi beharangozott világvége esetében. Voltam koronavírusteszten is. Nem volt egy kellemes élmény, de a teszt negatív lett. Négy vérvétel, gyomortükrözés, vastagbéltükrözés és biopszia után kiderült, hogy gyulladás van a gyomromban, de még mindig nem lehet tudni mi okozza, úgyhogy gyógyszerem sincs még rá. Bár együtt tudok élni vele, de egyre türelmetlenebb leszek. Lili betöltötte a 8. évet.
Decemberben fehér karácsonyunk volt. Van aki ellapátolja a havamat. Az ünnep előestéjén "nem érzem jól magam" ürüggyel bementem a gyerekekhez Torontóba. Ahogy a vejem beállt a kocsifeljáromra, hogy elvigyen magukhoz azonnal jobban lettem, és ezen én lepődtem meg a legjobban. Jó volt a gyerekeknél, volt töltött káposzta, húsleves, és végre nem én főztem. Karácsonykor olyanok hívtak fel, küldtek kézzel fogható illetve online üdvözletet, akikre nem is számítottam. Akikre számítottam, azok csak magukkal voltak elfoglalva.
Nem is tudom még mit mondhatnék az elmúlt évről. Nem volt stresszmentes, de melyik év az? Az elmúlt évben is kiderült, hogy teljesen fölösleges listákat írni újévkor, mert legfennebb wécépapír hiány esetén tudjuk felhasználni. Nem kell január elseje legyen, nem kell fogadalom, nem kellenek listák ahhoz, hogy célt tűzzünk ki, hogy jobb emberek legyünk, hogy odafigyeljünk egymásra. Csak rajtunk múlik minden, nem a naptáron. Hogy mit várok a 2021-es évtől? Először és mindenekelőtt alig várom, hogy megkapjam az oltást, az elsők között fogok jelentkezni a vakcinára, abszolút nem érdekel az sem, ha netán mikrocsippet ültetnek belém. Ezen nem fog múlni sem az, hogy végre félelem nélkül megölelhessem a gyerekeimet, sem az, hogy hazautazzak Erdélybe. Na, és ha ez megvan, bár tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz már olyan az életünk, mint korábban volt, de talán lehet majd tervezni egy-két dolgot, amelyeket majd a következő évértékelésnél érdemes lesz megemlíteni.
Boldog vagy boldogabb új esztendőt kívánok boldog-boldogtalannak, mindenkinek. Vigyázzatok magatokra és egymásra.
Már nem is emlékszem, hogyan vártam a 2020-as évet az elmúlt januárban. Egy biztos, szilveszterkor lencsefőzeléket ettem. Nem hatott, mert nem lettem gazdagabb. Tavaly január másodikán megírtam, hogy életem legrosszabb éve volt a 2019-es év, de ma már nem fogalmaznék így, és gondolom ezen nem lepődik meg senki.
Nekem a február volt az év legjobb hónapja, akkor hoztam az esztendő legésszerűbb döntését, amikor a kardiológusom beleegyezésével meglepetésszerűen hazautaztam Székelyföldre édesanyám 80. születésnapjára és az egész családot láthattam még az utazáskorlátozások bevezetése illetve a világjárvány kihirdetése előtt.
Március a wécépapírhiány hónapja volt, itthonülős, otthonról dolgozós napokkal, fájdalmas évfordulóval, egyedül. Hónap végére kezdtek kialakulni a pro és kontra táborok koronavírus és maszk ügyben. Megmondom őszintén, csendben jókat szórakoztam a mindenféle összeesküvés-elméletet gyártó és megosztó embereken. Véleményt ma sem mondanék, mert ti tudjátok a legjobban, hogy barátok mind a két táborban vannak. És nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem az, hogy alacsony a kerítés.
Április tizedikén gyertyát gyújtottam István 55. születésnapján, elővettem a régi fényképeket, hogy emlékezzek, és hogy ne legyek egyedül. Még mindig annyira hihetetlen, hogy nincs itt. A kutyám, Lili továbbra sem hallgat rám, negyedik éve naponta emlékeztet arra, hogy nem én vagyok az igazi gazdája.
Májusban már így vagy úgy, de hozzá lehetett jutni wécépapírhoz, kézfertőtlenítőhöz. Már tudtam nagyokat sétálni. Hosszú idő után találkoztam a gyerekekkel, az udvaron, távolságot tartva, megültük a vejem születésnapját, túrósbatyu tortát sütöttem, és citrom illatú Lysol fertőtlenítő spray és kendő is volt az ajándékok között.
Júniusban nem töltöttem fel a kinti medencét, mert hát kinek is? Később megbántam, mert nagy melegek lettek. Tervben volt, hogy hazamegyek a csíksomlyói búcsúra, de azt már nem kell részleteznem, hogy mi jött közbe. Idén is tervbe van véve, de még nem vettem repülőjegyet.
Kanada napja méltó megünneplésére júliusban vásároltam egy új barbequet. Volt aki felszerelje. Szinte minden héten rendeltem valamit az Amazon-ról, többek között egy fotós kristály üveggömböt a saját magam szórakoztatására és a hosszú sétáim érdekessé tételére. Jó befektetés volt. Az írásomhoz az illusztrációt én készítettem, lopni nem éri.
Augusztusban kezdett fájni a gyomrom, rossz lett a vérképem, kiderült hogy a vasam megint a béka segge alatt van. Bevezettem az étrendbe a heti kétszeri spenótfőzeléket, összegugliztam az összes zöldséget, növényt, gyümölcsöt, bármit ami akár nyomokban is, de vasat tartalmaz. Hetente egyszer bementem munkába, bár nem találkoztam sok emberrel, de jó volt látni az ismerős arcokat.
Szeptemberben már annyira fájt a gyomrom, hogy nem tudtam a napi rutin szerint élni, például a reggeli séta elmaradt. A családorvosom minden héten meglátogatott, és megállapította, hogy még mindig élek, de elintézte nekem a beutalókat. A kicsi lányom betartotta a többéves ígéretét, és elkezdte a felsőbb iskolát. Lilit lespriccolta a bűzös borz, itteni ismertebb nevén a csíkos szkunk, akiről kiderült, hogy a kertemben lakik. A szkunkkal való szerencsétlen találkozás után, a többszöri fürösztés ellenére Lili bűzlött, a szaga a legrondább csatornabűzre emlékeztetett, ha körbe kellene írni akkor olyan szaga volt, mint a fokhagyma, a rothadó káposzta, az égő toll és a gumi keverékének.
Októberben csapdát állítottunk a bűzös borznak, befogtuk és kivittük a tó partjára, Lilinek meg levágattuk a szőrét. Megint láttam a gyerekeimet, mert a nagy lánynak megtartottuk a szülinapját, ölelés nélkül. Továbbra is itthon ültem, úgyhogy nyugisan ki tudtam számolni, hogy hányadik születésnapja lesz. Ezen mindig poénkodnak, de megmondom őszintén a matematika egyre rosszabbul megy.
Ugyan Nostradamus is megjósolta Trump győzelmét novemberben, de hálistennek ezúttal is átvert mindenkit, mint sok megannyi beharangozott világvége esetében. Voltam koronavírusteszten is. Nem volt egy kellemes élmény, de a teszt negatív lett. Négy vérvétel, gyomortükrözés, vastagbéltükrözés és biopszia után kiderült, hogy gyulladás van a gyomromban, de még mindig nem lehet tudni mi okozza, úgyhogy gyógyszerem sincs még rá. Bár együtt tudok élni vele, de egyre türelmetlenebb leszek. Lili betöltötte a 8. évet.
Decemberben fehér karácsonyunk volt. Van aki ellapátolja a havamat. Az ünnep előestéjén "nem érzem jól magam" ürüggyel bementem a gyerekekhez Torontóba. Ahogy a vejem beállt a kocsifeljáromra, hogy elvigyen magukhoz azonnal jobban lettem, és ezen én lepődtem meg a legjobban. Jó volt a gyerekeknél, volt töltött káposzta, húsleves, és végre nem én főztem. Karácsonykor olyanok hívtak fel, küldtek kézzel fogható illetve online üdvözletet, akikre nem is számítottam. Akikre számítottam, azok csak magukkal voltak elfoglalva.
Nem is tudom még mit mondhatnék az elmúlt évről. Nem volt stresszmentes, de melyik év az? Az elmúlt évben is kiderült, hogy teljesen fölösleges listákat írni újévkor, mert legfennebb wécépapír hiány esetén tudjuk felhasználni. Nem kell január elseje legyen, nem kell fogadalom, nem kellenek listák ahhoz, hogy célt tűzzünk ki, hogy jobb emberek legyünk, hogy odafigyeljünk egymásra. Csak rajtunk múlik minden, nem a naptáron. Hogy mit várok a 2021-es évtől? Először és mindenekelőtt alig várom, hogy megkapjam az oltást, az elsők között fogok jelentkezni a vakcinára, abszolút nem érdekel az sem, ha netán mikrocsippet ültetnek belém. Ezen nem fog múlni sem az, hogy végre félelem nélkül megölelhessem a gyerekeimet, sem az, hogy hazautazzak Erdélybe. Na, és ha ez megvan, bár tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz már olyan az életünk, mint korábban volt, de talán lehet majd tervezni egy-két dolgot, amelyeket majd a következő évértékelésnél érdemes lesz megemlíteni.
Boldog vagy boldogabb új esztendőt kívánok boldog-boldogtalannak, mindenkinek. Vigyázzatok magatokra és egymásra.
-Zsuzsa L-
ABBA - Happy New Year
Február - Édesanyám 80. születésnapja, Csíksomlyó, Várdomb vendéglő
Március - otthonról dolgozós napok
Április - emlékezés, az utolsó születésnap együtt, 2016
Május - a vejem születésnapja
Július - az Amazonról vásárolt üveggömb
Szeptember - a bűzös borz lencsevégen
Október - a nagy lány születésnapja
November - nyolc éve együtt
December - karácsony a gyerekeknél
Boldog új évet :) és jobbat!
VálaszTörlésKoszonom szepen :)
Törlés