Ugrás a fő tartalomra

Messze határba... tavaszodik

Tegnap gyönyörű, olyan tavaszodik hangulatú vasárnap volt. Áprily Lajos dallamos sorai villantak be a gondolataimba: „Sáncban a hóvíz, könnyű hajót visz... Messze határba indul az árva, lenge madárka...” Ragyogó napsütésben, temetésre megyek, vigasztalni, támogatni az árvát, egyedül maradtat. Csak ketten voltak egymásnak itt Kanadában, anya és lánya. Sem rokon, sem barát, ismerős is csak kevés. Kijött a lány, maga mögött hagyva az országot, ahol megszületett, felnőtt, ahol része volt mindenben, de legfőképpen nagyon sok megpróbáltatásban, meghurcoltatásban. Kivándorolt a jobb megélhetésért, de mindenekelőtt az előítéletektől mentes életért. Volt bátorsága új életet kezdeni egy olyan világban, amelyet nem ismert, ahol idegenekre volt utalva. Ma szalag mellett dolgozik, éjszaka egy gyárban, becsülettel megállja a helyét, naponta megvívja saját kis illetve nagy küzdelmeit. A semmiből sikerült megteremtenie a feltételeket a jobb élethez, hogy neki és a mamának könnyebb, gond mentes mindennapjai legyenek. Közel tíz éve ismertem meg őket, amikor még a magyar orvosnál dolgoztam, majd a kapcsolatunk megszakadt nagyon hosszú időre. Már csak a konyhámban időről időre kinyíló, sok évvel ezelőtt tőlük kapott orchidea emlékeztetett rájuk. Aztán idén januárban, amikor ismét virágzott az orchideám, megszólalt a telefon, hívott a lány kétségbeesetten, hogy a mama kórházba került, nincs kihez fordulnia, és segítsek fordítani orvosnak, nővérnek, ápolónak, majd hetek múlva rohammentősnek, halottkémnek, temetkezési vállalkozónak. Fájdalmasak voltak a szavak, magyarul tolmácsolva még kegyetlenebbül szóltak, mint angolul. Sokszor elszorult a szívem, és ilyen pillanatokban, mint a tegnapi érzem legjobban a súlyát annak, hogy mennyire nehéz távol lenni a szülőföldtől, családtól. Besüt a tavaszi napsugár a kápolna ablakain. Csak ötön állunk csendben a koporsó körül, öt különböző kultúrából érkeztünk, a lány, a munkatárs, a szomszéd, a családorvos és jómagam. És a fájdalmas csendbe belehasít a szülőt sirató, idegenben egyedül maradt gyermek kétségbeesett kiáltása: Anya, nem sajnáltál itt hagyni engem? 

-Zsuzsa L-



Megjegyzések

  1. NAGYON ZEPEN KOSZONOM EZ NAGYON MEGHATO .

    VálaszTörlés
  2. Ebben minden szó benne volt aminek benne kellett hogy legyen . Megható igaz történet 😔 Kis Szöges voltam !

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése