Családom nyomában

Hirtelen nagyon sok időm lett, úgyhogy leírom nektek mi foglalkoztatott az utóbbi időben. 

Tavaly nyáron nagyon beteg lettem a gyomrommal, és az orvosoknak halvány sejtelmük sem volt mitől vagyok állandóan rosszul, fáj a gyomrom, rossz a vérképem, gyulladt a májam. Idén tavasszal, túl megannyi vizsgálaton és fájdalomcsillapítón, már nagyon kétségbe voltam esve, a jelen annyira bizonytalan és kilátástalan volt egy adott ponton, hogy talán ez váltotta ki azt, hogy hirtelen tudni akartam a múltamat, hogy honnan jöttem, kik voltak a felmenőim. 

Nekikezdtem elkészíteni a családfámat. Szinte a semmiből indultam el, a nagyszüleim voltak a legtávolabbiak, akiknek a nevét tudtam, de még a születési, és elhalálozási dátumukat sem ismertem. Mivel mindenfelé falakba ütköztem, és a még élő családtagok is megbízhatatlan információkat adtak, ezért segítséget kértem, és kaptam családfakutatóktól, a marosvásárhelyi Pálosi Attilától és Buksa Ferenc rigmányi és nyárádszentsimoni református lelkésztől, akik elindultak őseim nyomában. Buksa Ferenc lelkésznek, családfakutatónak, aki szerint "Erdélyben mindenki atyafi egymással" ezúttal is köszönöm több hónapos kutatómunkáját, melynek eredményeként egy több mint 200 oldalból álló dokumentumcsomag van a birtokomban, ugyanakkor több mint kétszáz személyt rajzolt fel az ősfámra, amelynek egyes ágai az 1600-as évek elejéig visszavezetik a felmenőimet. De meg kell említenem a makfalvi Gábor Áron Árpád református lelkészt és a polgármesteri hivatalnál dolgozó Vass Imrét is, akik készségesen segítettek információkkal.

Közben, míg a családfám, azazhogy ősfám egyre növekedett, a betegségem körüli köd is el kezdett oszlani, május magasságában megtudtuk, hogy az érrendszeremre szedett koleszterintabletta gyilkolja, mérgezi a gyomrom, a májam. Zárójel bezárva.

Amúgy tudtátok, hogy van családfa és van ősfa? A családfa egy adott időpontból halad a jelen felé és a leszármazást mutatja, az ősfa pont a fordított irányba halad, egy személynek az őseit tárja fel. Az elődök száma nemzedékről nemzedékre duplázódik, hisz két szülővel, négy nagyszülővel, nyolc dédszülővel, 16 ükszülővel, 32 szépszülővel számolunk, és az utolsó számot mindig megkettőzve folytathatjuk a sort.

Szóval most böngészem az őseim történetét. Sok dokumentumhoz, főleg az 1800-as évek előttiekhez kiolvasási segítség is kellene, hiszen kézzel írodtak, némelyik latinul, de az akkori magyar nyelvezet sem volt egyszerű. Mind apai, mind anyai ágon makfalvi vagyok, de az őseim útja Marosszék számos faluján átvezetett, mint Székelyabod, Kibéd, Erdőszentgyörgy, Havadtő, Szentgerice, Mája, Backamadaras, Csókfalva, Szászrégen, Bordos, Bözödújfalu, Atosfalva, Sóvárad, Mezőfele, Nyárádszentimre, Nagyteremi. Felmenőim között volt jobbágy, szabad székely, címeres nemes, dominális bíró, református lelkipásztor, kőmíves pallér, földművelő és földbirtokos. Az egyik legtávolabbi rokonom Tótországból, a mai Szlovákia vagy Horvátország területéről telepedett le Nagyteremiben és posztókovács volt a mestersége. Családi, keresztelési, esketési, halotti anyakönyvek, iratok, hiteles dokumentumok másolatai, rengeteg értékes információ van a birtokomban, amiért nagyon hálás vagyok segítőimnek Buksa Ferenc lelkésznek és Pálosi Attilának. 

Közben saját erőmből sikerült felkutatnom édesanyám örökbe adott nővérének a gyerekeit is, és gyakran beszélgetek a Demeter fiúkkal, jólesik a lelkemnek. Igen, a család fontos, ezt sokan tudják, de nem tesznek érte semmit, pedig a származás olyan mint az ujjlenyomat, nem lehet megváltoztatni, mindig a részünk lesz. 

Hogy teljes legyen a kép a származásomról, a DNS mintámat is megvizsgáltattam. Az etnikai származásom is említésre méltó, a romániai magyar mellett szerb, horvát és bosnyák, de ami ennél is nagyobb meglepetés volt az egy első unokatestvér egy generációs távolságból, akiről senki nem tudott, eddig. Attila szerint, mivel a DNS nem hazudik, az eredmény arra utal, hogy "valamelyik nagyszülő nem mondott igazat", vagy elhallgatott valamit, azaz valakit. Az új rokonnal valamelyik apai nagyszülőnk lesz közös. A legvalószínűbb, hogy apai nagyapám, aki sokat járt külföldre dolgozni hagyott maga után egy gyereket valahol Horvátország területén, és az új rokon az ő leszármazottja, ám ez az információ még kutatás alatt van. De Máté evangéliuma és az X-akták szerint is minden titokra egyszer fény derül, úgyhogy optimista vagyok ezzel kapcsolatosan is. 

Most, hogy a múltam ismert, a jövőn gondolkodom, ami hirtelen és váratlanul új kihívások elé állított. De ezekről majd máskor. Annyit előlegben, hogy remekül vagyok, remélem ti is. 

-Zsuzsa L- 

Apai nagyszüleim házasságkötése 1937-ben

Anyai dédnagymamám Faluvégi Lídia megkeresztelése 1870-ben

DNS-eredmény