The Never Forgotten Romanian Children

Some of my friends know that recently I started doing my family tree with some help and I also took a DNA test. During my research, I accidentally came across Roland, who’s been trying to find his family for years without success. This is his story.

Roland was born in Târgu Mureş/Marosvásárhely and was adopted by an American family at the age of seven from the orphanage in Ludus. His first adoption was not a success story, but as he says, his second adoption had saved him and given him a truly loving family. Roland had only one memory from the Ludus orphanage that stayed with him ever since, etched in his memory: that of his older sister, Zsuzsa, also living at the orphanage. He’s been desperately trying to find her for many years, since he was a child. All he had, were some Romanian documents and the fading memory of Zsuzsa, his long-lost sister, her name tattooed on his chest, above his heart. Not much to go on.

Upon reading his story, I reached out to him and I tried to help him with research, translation, advice and support. We found a family with the same last name as his birth name, but we soon found out that we are on the wrong track – the father listed on his birth certificate was not his biological father. I told him not to give up and we reached out to “The Never Forgotten Romanian Children/Copiii niciodată uitați ai României” Facebook page. Based on the facts we knew from his Romanian documents, we sent his story to the admins of the page and they posted it. A few minutes (!) after his story was posted, we were contacted by Carmen, one of the admins, telling us that they found Roland’s family.

After the initial shock, came the biggest surprise for Roland: he’s not only been reunited with his sister, Zsuzsa, but he also has three brothers he didn’t remember: Helmuth, József and Benedek and they all welcomed him back into the family with open arms. He also found out that they have been looking for him for years, contacted the orphanage in Ludus, but all their attempts were unsuccessful until Roland’s story was posted on the site and Daniela, Benedek’s wife recognized him. Since then, Roland has also spoken to his birth mother and had a chance to tell her that he is not mad at her for leaving him in the orphanage. Roland’s beloved adoptive mother, Nancy and his supportive girlfriend, Baylee also got to know part of his newfound biological family. Meanwhile, I also found Roland’s biological father’s obituary from 1995. The pieces of the puzzle started to fall into place, but most importantly, a family was reunited after decades.

“The Never Forgotten Romanian Children/Copiii niciodată uitați ai României” Facebook page offers unconditional help to people adopted from Romania’s gruesome orphanages. László Carmen, the admin of the site said that reuniting families is an extraordinary, uplifting experience. Thanks to their selfless work, Roland now has two loving families, one in America and one in Europe.

Roland, I am grateful to have been able to help you during this journey, and to be part of this heartbreaking and heartwarming story. Take care of your family!

Hungarian text/Magyarul

A soha el nem felejtett romániai gyerekek

Sokan tudjátok, hogy az utóbbi időben némi segítséggel elkészítettem a családfámat, DNS tesztet is csináltam. A kutatásom során találkoztam Rolanddal, aki a DNS minta és egy romániai születési bizonyítvány alapján próbálta megtalálni a családját, sikertelenül. 

Története egyedi. A marosvásárhelyi születésű fiatalembert hétéves korában fogadták örökbe Amerikába a ludasi árvaházból. Az első örökbefogadása nem volt egy sikertörténet, aztán, ahogy ő fogalmazott, a második örökbefogadással már megmentették őt és egy igazi szerető családot kapott. Rolandnak egyetlen emléke volt a ludasi árvaházból, ami belevésődött a tudatába, szívébe, a testvére, Zsuzsa. Gyerekkora óta szerette volna megtalálni lánytestvérét és a gyökereit, olyannyira fontos volt neki Zsuzsa, hogy a nevét a mellkasára, a szíve tájékára tetováltatta. Csak ennyi volt neki, egy név, egy emlék, és néhány régi romániai dokumentum.  Nem sok.

Szóval, próbáltam segíteni neki a keresésben, fordítással, tanáccsal. Névazonosság alapján találtunk egy családot, de rossz nyomon jártunk, mert mint utólag kiderült Roland születési bizonyítványában az apa neve nem volt valós. Mondtam neki, ne adja fel, javasoltam, hogy írjunk  a "The Never Forgotten Romanian Children/Copiii niciodată uitați ai României" Facebook oldalnak. Az ismert adatok alapján megfogalmaztuk a hirdetést, és a közlés után szinte percek alatt jött az üzenet a telefonomra az oldal egyik adminjétől, Carmentől, hogy megtalálták Roland családját. A sokk, vagy nevezzük inkább úgy, hogy az igazi örömteli meglepetés az volt, amikor kiderült Rolandnak Zsuzsán kívül még van három fiútestvére: Helmuth, József és Benedek, akik valamennyien tárt karokkal fogadták Rolandot a családba. Kiderült, a család kereste őt már évek óta, de minden próbálkozásuk sikertelen volt addig, amíg Roland hirdetését nem posztolta az oldal, és Daniela, Benedek felesége nem ismert rá az elveszett családtagra.  

Az első videobeszélgetés, találkozás a közeli családdal nem volt könnymentes és nagyon örülök, hogy én is részese lehettem ennek a csodának, mint fordító. Azóta Roland már beszélt az édesanyjával is, akinek elmondta, egyáltalán nem haragszik rá, hogy az árvaházban hagyta. Ugyanakkor Roland imádott amerikai örökbefogadó édesanyja, Nancy illetve Roland barátnője, Baylee is megismerte a család egy részét. Közben egy régi Népújságban megtaláltam Roland édesapjának a halálhirdetését is. Szóval a mozaikkockák szépen helyre tevődtek, de a legfontosabb, hogy egy család kiegészült, egyesült több évtized után. 

A "The never forgotten Romanian children/Copiii niciodată uitați ai României" Facebook oldalról még tudni kell, hogy feltétel nélkül segítik a Romániából örökbe adott személyeket, és mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok gyerek került árvaházakba a Ceausescu-rendszer idején vagy azután embertelen körülmények közé. László Carmen, az oldal egyik adminje elmondta, számára ezek a családegyesítések rendkívüli történetek, lelkileg gazdagabbá teszik, felemelik. Köszönet ezért az önzetlen munkájukért, amelynek eredményeként Rolandnak ma már két szerető családja van, egy Amerikában és egy Európában.  

Én meg rendkívül hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a szívmelengető és egyben szívszorító történetnek. Köszönöm Roland! 

Vigyázzatok a családotokra! 

-Zsuzsa L-