Hatvankét éves volt, amikor találkozhattam vele. Olyan „álmodtam vagy igaz talán” élmény volt akkoriban, a rendszerváltás utáni években beszélgetni ifjúságom zenei életének meghatározó alakjával. Immár tizenhat éve, hogy a sepsiszentgyörgyi sportcsarnokban együtt énekelhettem vele és másokkal azokat a slágereket, amelyeken felnőttem, szerelmes lettem, csalódtam, álmodtam és újrakezdtem. Kétezerötben, túl a hatvanon is tele volt lendülettel, sem az együttes sem a közönség nem mutatta jelét annak, hogy az „időrabló titkon köztünk járt”. „Napot hozott, csillagot” Székelyföldre, eljött hozzánk a „Petróleumlámpa”, az „Égi vándor”, „Trombitás Frédi” és a „Csillaglány” társaságában, de a „Gyöngyhajú lányt” sem felejtette otthon. Akkor azt mondta nekem, „pontosan úgy fogadtak a székely emberek, ahogyan vártuk, nagy szeretettel”. Én, ma ugyanazzal a nagy szeretettel búcsúzom tőled Mecky.
Ég veled Kóbor János!
A szívemben örökre ott marad a zenéd...
-Zsuzsa L.-
Flóra oldaláról kukkantok be hozzád...
VálaszTörlésÉppen ez a dal szól:
https://www.youtube.com/watch?v=98ZIA4ZhvYs&list=RDMM&index=3
Nem voltam fiatalságom idején rajongója, de ahogy az évek múltak, úgy hallgattam egyre többször. Sajnálom, nagy veszteség.
Köszönöm szépen Márta, hogy bekukkantottál hozzám. Szívesen látlak máskor is :) Fiatalságom Romániájában, a kommunizmus éveiben nekünk nagyon sokat jelentettek az Omega, Illés, Koncz Zsuzsa és más akkori magyar együttesek, előadók dalai. Adtak egy kis szabadságérzetet nekünk az akkor titokban hallgatott zenék.
VálaszTörlésEmlékszem az első utamra..., s a többire is. Sokfelé jártam, de Sepsiszentgyörgy eddig még kimaradt.
VálaszTörlés