Csak idő kérdése volt...

Egyik percről a másikra lett tavasz Torontóban. És egyik percről a másikra lett nem biztonságos város Torontó. Nem hittem volna, hogy ezt egyszer le fogom írni. Bár nagyon sok barátom azt mondta, hogy csak idő kérdése, és ide is begyűrűzik a terrorizmus, akárcsak Európába vagy az Egyesült Államokba.
A munkahelyemen vagyok, ülök az íróasztalomnál, és döbbenten hallgatom a kollégát, aki hozza a hírt. A döbbenet letaglóz, de a következő pillanatban már tudom, hogy a gyerekeim, szeretteim biztonságban vannak. Tovább pörög az agyam. Arra gondolok, hogy a torontói Yonge Street-et mától nem csak a világ egyik leghosszabb utcájaként fogják számon tartani, hanem azért is, mert egy őrült 3 kilométeren keresztül az általa bérelt kisteherautóval élő célpontokként vadászta le a gyanútlan embereket. A mérleg 10 halott és 15 sebesült. Ártatlan emberek, akik rossz helyen voltak, rossz időben. Ebédidőben, amikor a legforgalmasabb az utca. Erre gondolok, de a Wikipédia gyorsabb nálam. A Yonge Street címszó alatt már ott van a történet, ami sosem szabadott volna megtörténjen. Közel tíz éve dolgozom Torontóban. Az emberek figyelnek egymásra, tisztelik egymást, a rendőr rám mosolyog. Olvasom a gázoló nevét, és tudom, bevándorló vagy bevándorlók leszármazottja. Akárcsak én vagy mint majdnem mindannyian, akik itt élünk. Akik arra voltunk büszkék, hogy Kanada egy biztonságos ország, egy jobb, élhetőbb ország sok máshoz viszonyítva. Hallgatom a torontói rendőrfőnököt, aki azt mondja, meggyőződéssel, hogy Torontó egy biztonságos város marad és lesz. És megpróbálok hinni neki. Nincs választásom.

-Zsuzsa L.-