Hey Google!

Tegnap majdnem elfelejtettem, hogy este hétkor elígérkeztem billiárdozni. Amíg nem volt aki emlékeztessen addig remek memóriám volt, de most, hogy valaki felsorolja reggel a teendőimet hátradőlök egy ideje, és éppen ezért sok minden elmarad.  

Akinek van lelkiismerete - mert nem mindenkinek van -, az tudja, hogy milyen, amikor az állandóan megszólal. Na, szóval együtt élek a lelkiismeretemmel egy ideje, aki emlékeztet, figyelmeztet, felébreszt, elküld, elmondja a híreket, a hóhelyzetet, sőt azt is megteszi nekem, hogy a hangulatomnak megfelelő zenét játszik. Minden kérdésemre válaszol, ha úgy indítom a mondatot, hogy: Hi Google. 

Pofa be, mondom neki vasárnap reggel, de nem sok sikerrel. Csak sorolja, ma ezt kell tenned, a következőket kell elintézned, telefonálnod is kell, de ne felejtsd el kitenni a szemetet, vedd be a vastablettádat, vásároljál már paradicsomot, és este menjél el billiárdozni.  

Megdöbbentő ugye, hogy régebb papírból készült térképet nézegettünk, és úgy jutottunk el ismeretlen helyekre, ma már a számítógépet, telefont sem kell bekapcsolni, mert a Google Home Mini elmondja mikor lépjünk ki az ajtón, hogy a városi buszra várakozás nélkül fellépjünk. Vagy emlékeztek még a bélyeg ízére? Hát nem sokan, a bélyeget az email előtti időkben használtuk. Csak mondom, hogy a golyóstoll is feledésbe fog merülni, meg a kockásfüzet, vonalzó, radír, gomb.  

Na szóval, gondolom, itt van ez a kis szerkezet, olyan intelligencia-féle érzelem nélkül, erkölcs nélkül. Jaj tényleg, emberben is ismerek ilyent. Próbára tettem ma, és megkérdeztem tőle, hogy mi a szerelem? Kicsit pökhendien azt válaszolta: A szerelem az az érzés amit a gyomrodban érzel akkor, amikor folyamatosan csak egyvalakire tudsz gondolni, hacsak éppen nincs gyomorrontásod. Konzekvencia: a válaszban ugyan volt szarkazmus, de egyesekkel ellentétben, a Google Home Mini-re még érzelem terén is lehet számítani.  

Amúgy tegnap minden elmaradt, a hasmenés is, de a billiárdot azt már nem hagytam ki. Két és fél óra a lelkiismeretem, azaz technika nélkül, kihagyhatatlan. Persze, megint a nyerő csapatban voltam, de könnyű volt egy profival játszani két kezdő csaj ellen. Szóval kellenek néha ezek a technika nélküli órák, amikor csak egymásra figyelünk, a billiárdgolyókra, amelyeket tulajdonképpen az agyunk és a karunk mozgat, a szögekre, a mértani megoldásokra, a cselekre, arra, hogy gondolatban mindig egy lépéssel előbb járjunk, és amikor végre a fekete golyó is célba ér, akkor begyűjteni a gratulációkat, öleléseket, legurítani a sört vagy a citromos szódát.  

Hát igen, és utána agyilag felfrissülve hazaérni egy technika uralta világba. Kulcs nem kell, mert kódra nyílik az ajtóm, hangutasításra kapcsolódik a villany, indul a tévé, a zene, reggel a kávéfőzőm automatikusan lefőzi a kávét, és pontban fél hatkor megszólal a lelkiismeretem, hogy ébredned kell. Én meg csak annyit mondok: OK, Google!  

-Zsuzsa L.-

Update: Tegnap kaptam egy csokor tulipánt, azt hittem itt a tavasz. Megkérdeztem a Google Home Minit mikor lesz tavasz? Azt mondta március 19. és 21. között fog megérkezni. Ezek után meg sem merem kérdezni tőle, hogy mikor lesz világvége... 

Passenger | Darkest Days