Hosszabbító

Tudod, a napokban csak a hosszabbítót kerestem, és az egész együtt töltött életünk lepörgött előttem. Egy idő után feladtam a keresést, és bevallom, sírtam. Tudom, hogy nem szereted, ha sírok, de összegyűltek a könnyek. Mert összegyűltek az emlékek, ahogy a házban végigjártam az alsó, majd a felső szintet, lenyomtam a kilincseket, és végül már nem is a hosszabbítót kerestem, hanem téged.
Tudod, hogy milyen gyenge, elesett vagyok nélküled. Például itt van ez a hosszabbító-ügy. Vagy említhetném a fűnyírót, az első nyarat nélküled. Leállt a fűnyíró az udvar közepén, felnéztem az égre, és sírva kértelek, hogy adjál valami jelet. Tudod, a szomszédok azóta is segítenek füvet nyírni, havat elhordani. Szerintem láthatták az udvar közepén zajló, többfelvonásos drámát. Vicces ugye? De neked mindig jó volt a humorod.
Tudod, tényleg próbálkozom megmenteni magam és a kapcsolatokat. De néha nagyon nehéz. Miután elmentél nehéz volt felvenni a telefont barátoknak, mert rólad kérdeztek. Van, aki évekig az üzenetrögzítőmmel beszélgetett, de nem adta fel. Mára már kevesen maradtak, de azt hiszem te is tudod, kik ők. Vannak régi-új barátaim is, hétvégeken programokat csinálunk. Jól érzem magam velük, kötelezettségek, sallangok, internet nélkül. Rengeteg ölelést kapok tőlük, jókedvet, érdeklődést. De tudod, a legtöbb baráti támogatást a munkahelyen kaptam, és ez átsegített a hétköznapokon, éveken. 

Tudod, igazán igyekeztem élni, ahogy megbeszéltük. Előbb csak túléltem, aztán meg nyitottam emberek felé, akik azt hittem megértenek, akik azt hittem érdemesek rá. Talán erről most ennyi elég is, mert te is tudod, hogy az emberek többnyire gyarlóak, türelmetlenek, szabályok szerint, inkább szeretet, áldozathozatal és őszinteség nélkül élnek, így kényelmesebb. Hidd el, ebből a szempontból semmi sem változott idelent, továbbra is zömében ideiglenes, felszínes, korlátozott, kipróbált boldogság van. 

Tudod, a gyerekeknek is nagyon hiányzol. Kincsi kapásból, szó szerint idézi néha a vicces mondataidat. Hazajön, és mindig belekapaszkodik az itt hagyott emlékeidbe. Julcsinak jogosítványa, autója lett, még te tanítottad vezetni. Azt mondja, igyekszik betartani a neked tett ígéreteit, és még mindig te vagy a háttérképe. Huninak te adtál tanácsot, amikor jegygyűrűt kellett vásárolni. Sokat tanult tőled, és néha pont úgy reagál le dolgokat, mint ahogy te szoktad. Ancsával minden héten beszélünk. Képzeld, már nem dohányzik. Elhatározás terén pont olyan makacs, mint te voltál. Imádott kutyád továbbra sem fogad szót nekem. Néha úgy érzem haragszik rám, mert én maradtam itt vele.

Tudom, hogy nem vagy egyedül. Ebben a röpke két évben sokan mentek utánad, családtagok, barátok. És te is tudod, Zoli nemrég hagyott itt minket. 

Tudod, ott vagy, ahol szerettél volna lenni. Mindenhol. Pátrohán, Csíksomlyón, a Hargitán, az úz-völgyi fenyőerdőben, a szívemben, és mindazok szívében, akiknek fontos voltál, és akik neked fontosak voltak.

Tudom, hogy tudod, és számon tartod, hogy a legutolsó pillanat töredékében azt mondtam neked, hogy a lélek él és találkozunk.

És tudom, hogy tudod, hogy hol találnám meg a hosszabbítót.

Bárcsak elmondhatnád...

-Zsuzsa L-

Passenger | Beautiful Birds