Városlakó lettem

Hát hol is kezdjem. Két nagyon zsúfolt hónap van mögöttem, sok történéssel, újdonsággal. Még szinte én sem hiszem el, de városlakó lettem. Május elején másfél nap alatt döntöttem el, hogy eladom a házam, és beköltözök Torontóba. Hirtelen döntés volt, egy váratlan hír következménye... 

Szóval egy májusi reggelen indultam volna el otthonról, és az amúgy minden lében kanál szomszéd asszonyom megkérdezte, hogy kaptam-e levelet a városházától. Mondom nem, aztán közölte, hogy az utcánkban nagy építkezés lesz jövő évtől, az utcánkban levő parkot átépítik, és az autópályát is kiszélesítik, ami azt jelenti, hogy közelebb kerül hozzánk. A hír annyira sokkolt, hogy konzultáltam a gyerekeimmel, és már a következő héten meglett a meszelés, felkerült a ház a piacra, és három nap alatt el is kelt. El kell mondjam azt, hogy ugyan az autópálya közelsége adta meg az okot a hirtelen költözéshez, de ez a lépés amúgy benne volt a terveimben. Ennek több oka is volt. A ház túl sok volt és túl nagy volt egyedül nekem, nagy udvar, kihasználatlan terek, évek óta ki nem nyitott medence, fűnyírás, hóeltakarítás, állandóan elromlott valami, elszigeteltség, messze voltam a gyerekektől, és legyünk realisták a kórházaktól is. Sokszor féltem is egyedül, ha vihar volt azért, ha nem volt vihar, akkor mindig akadt valami más ami miatt lehetett izgulni. Legutóbb a mosómedve költözött be öt kölykével együtt a birtokomra. Kamera volt elöl, hátul, oldalt, na meg riasztóberendezés, de amióta István elment azóta nem éreztem magam biztonságban a házban. Tizenkét évet laktam ott, abból öt évet egyedül. Sok embernek a magánház a kényelmet jelenti, nekem öt éve a magányt jelentette.

Szóval eladtam a házat, és vettem egy apartmentet bent Torontó szélén, Vaughanban, tíz percre a gyerekeimtől, és húsz percre a családorvosomtól. Nagyon sok lakást megnéztünk, körülbelül harmincat, volt amiről lemaradtam, volt amiről lebeszélt a brókerem, ezúttal is köszönöm neki, aztán ez a lakás megtetszett, a fekvése, a gyönyörű terasza, a csendes környezet, a 24 órás biztonsági szolgálat, és minden ami a lakáshoz tartozik, medence, szauna, gym, pezsgőfürdő, partyterem, park, vendéglakás stb. Negyven napom volt arra, hogy kiköltözzek a házból, és a kulcsot átadjam, majd egy hétre rá, június végén költöztem be az új lakásba. Nem volt zökkenőmentes a zárás, sőt, de végül minden a helyére került. Meglepetés volt az is, hogy Lili, aki amúgy továbbra sem hallgat rám, nagyon könnyen hozzászokott a változáshoz, és a falusi kutyából egyik napról a másikra városi, pórázon sétáltatott eb lett. A lányok meg a vejem segítettek a költözésben, az új bútorok összerakásában, egyszóval mindenben, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Meg kell említsem R-t is, az ingatlanügynököm, brókerem, István és családunk jó barátját, akit Kanadába költözésem óta ismerek, és aki az eladást illetve a vételt is maximális professzionalizmussal intézte.

Őszinte leszek, nem hiányzik a ház, nem hiányzik a fűnyírás.

Itt vannak velem az emlékeim és Lili. 

- Zsuzsa L-