A bor

Nagyapám mindig azt mondta, hogyha a pincében nincsen bor, akkor az már nem is pince, hanem csak egy gödör. Tata nem sokat beszélgetett, ült a konyha egyik sarkában, a fatüzelésű kályha mellett, bort ivott és olvasott naphosszat. Nagymama mindig dorgálta: “Te Sándor, minek neked az a sok könyv?” Érdekes, mama sosem morgolódott a borivás miatt, csak az állandó olvasás miatt. A Küküllőmenti falvakban a borivás hozzátartozott a mindennapi élethez, az olvasás kevésbé. Makfalván például minden háznál készítettek királyléányka bort, de nem eladásra, hanem házi használatra, és ez tette tönkre a szüleim házasságát is.

Bár bortermő vidéken születtem, bevallom töredelmesen nem sokat tudok a borokról. Irodalmat sem olvastam sokat, csak a szükségeset tanultam meg Petőfi, Csokonai vagy Vörösmarty bordalairól.
Kedvenc borom a Chianti, de csak azért, mert egyszer kaptam ajándékba egy üveggel, és egy egyedül töltött karácsony este csak az volt a hűtőben. Megittam és megszerettem. Nem lett az életem része, de néha, nagyon ritkán megiszom. Szokta is kérdezni B., a kanadai barátnőm amikor találkozunk: “Olyan szarul nézel ki, iszol te eleget?”
A borkultúrám zéró és mínusz tíz között mérhető, és ha megkérdezik milyen bort szeretnék inni valamilyen ételhez, fehéret, vöröset vagy rozét, akkor inkább azt mondom színvak vagyok, mintsem, hogy ne találjam el. Hát ugye, nem mindenki születik somelier vénával, és én eddig kifejezetten egészségügyi szándékkal ittam meg néha egy decit a vörösből.
Mondom eddig, mert tegnap P. megérkezett két üveg jó borral, egy fél tucat tábla csokoládéval, két borospohárral, egy borkiöntővel és a szokásos kedves, szelíd mosolyával.
Ti tudtátok, hogy nem mindegy, milyen pohárból iszod, és hogyan töltöd ki a bort, mennyit töltesz a pohárba, hogyan fogod meg a poharat, mikor szagolod meg a bort, miként kóstolod, és milyen csokoládét eszel melléje? Én nem tudtam, tegnapig.
Szóval, a pohár. A jó pohárnak talpa van. Erre azért van szükség, hogy megálljon az asztalon, összekösse a szárat a kehellyel. A pohárnak mindig a szárát és nem a kelyhet fogod meg, hogy ne melegítsd fel a bort a kezeddel. A pohár öblös, felül szűkülő, az öblös része az aromák felszabadulását segíti, míg a szűkülő száj ezeket koncentrálja.
A borkiöntő. Ennek a szerkezetnek több funkciója van. Először is a bort elegánsan lehet a pohárba tölteni vele, nem cseppen ki, hiszen minden cseppje aranyat ér. De a borkiöntő nem csak azért van, hogy a cseppmentes töltést biztosítsa, hanem azért is, mert az apróbb résen való átfolyás nagyfokú szellőztetést biztosít a bornak. Képes dúsítani a bor ízét egy kis extra oxigén hozzáadásával. Na ugye, hogy nem tudtátok?
A következő lépés a bor megforgatása a pohárban. Lassú körkörös mozdulattal, szó szerint meg kell forgatni a bort a pohárban. Nem lötyögtetni, hanem csak elegánsan, egy-két csuklómozdulattal megforgatni. Itt nagyon kell figyelni, hogy ne lötyintsd ki a fehér abroszra a bort, főleg nekem, aki nagyon ügyetlen vagyok, és ezt már P. is tudja, mégsem hagyott még el.
A forgatás hatására felszabadulnak az illatok. De ezután nehogy beleigyál a pohárba, hanem előbb szagolj! Ez nagyon fontos, mármint a szagolás. Na, és itt kellene valami okosat mondani az illatról, de ezt P. megtette helyettem, én csak hozzáértően bólogattam.
És, ha túl vagy a látvány és az illat élvezetén, na akkor jöhet a kóstolás. A kóstolás lényege, hogy apránként add át magad az élménynek. Az első korty sohasem mérvadó, inkább arra szolgál, hogy átöblítsük vele a szánkat, és felkészítsük az ízlelőbimbóinkat a nagy kalandra. A második, már nagyobb kortyra viszont érdemes koncentrálni. És itt kellene megint valami okosat mondani az ízről, amit P. ismét megtett helyettem.
Mindig is irigykedtem azokra, akik szakértő arccal forgatják a bort a poharukban, szagolgatják, elismerően ízlelgetik, és úgy beszélnek róla, mintha legalábbis verset elemeznének.
Csak hallgatom P-ét ahogy gyönyörűen magyarul, angol akcentussal mindezeket szakszerűen elmagyarázza. Nézem, ahogy kiönti, meglötyögteti, ízleli a bort és letör egy darabot a csokoládéból. Csinálom utána. Bor és csokoládé. Olyan mint a cseppfolyós csók. És így együtt még szebbé teszik az estét.
-Zsuzsa L-

Deana Carter: Strawberry wine

Adele: I drink wine

Bagossy Brothers Company: Iszom a bort